Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának 433. ülése 1930 november 12-én, szerdán. 273 hogy mi sok jó törvényt hoztunk, de a gyakor­latban még ezek a jó törvények is alig-alig válnak be. Itt számolnunk kell a magyar nép­nek kissé idegenkedő természetével minden új alkotással szemben. Nehéz szerep szabályozni, rendet teremteni, de a segítést a szabályozáson kell kezdeni és ez az, amit nagyon nehéz elvi­selni és megérteni. — Félünk a sok szabályo­zástól. — (ügy van! Ügy van!) En a jelen eset­ben megnyugvással látom ezt a törvényjavasla­tot, — pedig mondom, általában nem szeretem »a törvénygyártást — mert az a véleményem, hogy ez a törvény hasznos és szükséges és hogy a 3. § biztosítja azt, hogy a földmívelésügyi mi­niszter úr gyakorlatba megfelelő módon át fogja tudni ültetni az ebben a törvényben kon­templált intézkedéseket. Hiszen a mezőgazda­ság és kereskedelem arra hivatott érdekképvi­seletei szerveivel, tehát gyakorlati emberekkel fogja minden egyes esetben a megfelelő sza­bályokat megalkotni. Ez a törvényjavaslat maga tulajdonképpen csak egy keret, amely a lehetőséget adja meg a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy a hiva­talos gazdasági világ, az üzlet-világ segítsé­gére siessen akkor és ott, amikor és ahol kell. Általában nem vagyok híve annak, hogv a gazdasági és kereskedelmi életviszonyokba erő­szakos intézkedésekkel nyúljunk bele. A gazda­sági életnek megvannak a maga törvényei; ezek önmaguktól, a saját belső szükségük sze­rint alakulnak ki. Ezekbe erőszakkal belenyúlni reménytelen vállalkozás. Erőszakos intézkedé­sekkel lehet átmenetileg még talán rendet is csinálni, de csak átmenetileg. Az élet, a gazda­sági élet törvényei erősebbek minden törvény­hozásnál. Itt inkább csak az következik, hogy átmenetileg lehet' zavart csinálni, amely zavar­ból azonban ritkán van annak haszna, akinek érdekében az az erőszakos intézkedés éppen tör­ténik. A kereskedelmi, gazdasági életet hagyjuk tehát a maga útján és csak akkor avatkozzunk bele, ha ott tényleg olyan visszaéléseket látunk, amely visszaélések letörése lehetséges is és a legmagasabb közérdekből szükséges is. Egvéb­ként rá kell bízni a gazdasági élet törvényeit a maguk természetes kialakulására s azok ki­alakulása úgy, ahogy a viszonyok szüksége in­dokolja. Minden erőszakos intézkedés meg­bosszulja magát és ráadásul azzal a következ­ménnyel jár, hogy az lesz felelős, aki erőszako­san belenyúlt abba a kérdésbe. Ez olyan végze­tes lépés, amelytől mindig tartózkodni kell. A jelen esetben hála Istennek nem erről van szó. Szó van egy nevelő intézkedésről, a gazdasági élet jobbá és biztosabbá tételéről, szó van a mezőgazdasági verseny és a~^ereske­delem feltételeinek jobbá, egészségesebbé, er­kölcsösebbé tételéről. Visszaélések ellen véde­kezünk, amikor állami ellenőrzőjeggyel látunk el árukat és termékeket a jövő kiviteli politi­káját tesszük erőssé és megbízhatóvá. Ismétel­ten kijelentem, hogy a falu népe nevében öröm­mel köszöntöm és üdvözlöm a földmívelésügyi miniszter urat és a javaslatot. Adja a jó Isten, hogy a gyakorlatban úgy váljék be ez a tör­vény, mint ahogy elméletben olyan szépen van elgondolva. Akkor ez a javaslat komoly csele­kedet a magyar gazdasági élet területén. A ja vaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Krisztián Imre! Elnök: Krisztián képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! Ez a javaslat a mező­gazdasági válság enyhítését célozza azzal, hogy a mezőgazdasági cikkek keresletét külföldön fokozza és intenzívebbé teszi. Természetes, hogv nemcsak a javaslatnak a célját, hanem annak megvalósítását is, amely a törvényjavaslatban nyer inkarnációt, a legteljesebb mértékben he­lyeslem. A nemzeti becsület kívánja elsősorban, hogy ez a márkázás éppúgy, mint Nyugat­Európa legtöbb államában, nálunk is megtör­ténjék. Akik az export adminisztrációjába be­tekinthettek, láthatták, hogy e tekintetben mi­lyen visszaélések történtek s hogy ezáltal meny­nyire megrendítették a külföld bizalmát a ma­gyar mezőgazdasági termékekkel szemben. De kívánja ezt ennek az országnak gazdasági ér­déke is, mert hiszen tudjuk, hogy abban az élet-thalálharcban, amelyet ma a külföldi pia­cokon terményeink értékesítése tekintetében meg kell vívnunk, csak úgy tudunk felül­maradni, ha a mi áruink tényleg kiválóak és nem selejtesek lesznek. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azonban legyen szabad két dologra felhívnom a mélyen t. miniszter úr figyelmét. Az első az, hogy a törvényjavaslatból elsősorban a nagy­gazdáknak lesz hasznuk s legalább momentán, kevéshbé a kisembereknek. A kisembereknek azért kevéshbé, mert a minősítés tekintetében termésüket illetően még nem állják ki a ver­senyt a nagygazdákkal. Ez nem szól a törvény­javaslat megvalósítása ellen, csak azt akarom ezzel indokolni, hogy nagy szükség van arra, hogy a kisgazdát a termelés minősége tekinte­tében is magasabb színvonalra emeljük, hogy ágy ő is minél előbb jusson abba a helyzetbe, hogy az ő búzája is a márkázás mérvét teljes mértékben megüthesse. A másik, amit mondani akarok, a borra vonatkozik. A mi bortörvényünk sok tekintet­ben megakadályozza azt, hogy a márkázásnak intenciója, amely a törvényjavaslatban le van fektetve, teljes mértékben 'megvalósítható le­gyen. Tudjuk, hogy a bor minőségére vonat­kozván nemcsak az egyes hegyvidékek az irányadók, hanem az éghajlat és számos mas körülmény. A mi törvényünk sok tekintetben megakadályozza azt, hogy egységesítsünk bizo­nyos, borokat, amit a külföld feltétlenül kivan. Görögországban például sokkal liberálisabb a bortörvény és nem vesszük észre, hogy a gö­rög bor hátrányára szolgálna az a körülmény, hiszen a külföld jobban vásárolja a görög bort, mint azoknak az országoknak a^ borát, ahol a bor eredetisége megmentése végett a törvényhozás szigorú intézkedéseket hozott. Meg vagyok róla győződve, hogyha a föld­mívelésügyi miniszter úr etekintetben bizo­nyos anomáliát látna, arra fog törekedni, hogy a bortörvényt valamiképpen módosítsa legalább is e törvényjavaslat szellemének meg­felelően. Mint mondottam, e javaslat célja a mező­gazdasági válság enyhítése. Le kell szögeznünk azonban, hogy ez a törvényjavaslat nem elég­séges ahhoz, hogy a mezőgazdaságig válságot megoldja. Mi okozza a mezőgazdasági válsá­got? Vessük fel ezt a kérdést, mert sokat hal­lunk széltébenihosszában a mezőgazdasági vál­ságról beszélni, de annak okait alig kutatjuk. A mezőgazdasági válságot — általában ez a felfogás — az a körülmény okozza, hogy a mezőgazdasági termékek ára a békebeli pari­tás alá csökkent. Nem ez okozza a mezőgazdasági válságot. A mezőgazdasági válságot 100%-ban nem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom