Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

268 Az országgyűlés képviselőházának ül politikai, nem egyszer egyéni pecsenyéjüket, néha éppen agitatorius céljaikat is. E tekintetben én nem látok valami különös nagy különbséget a főváros és a vidék között. Sajnos, itt is, amott is ezekkel a jelenségekkel szüntelenül találkozunk. En arról vagyok meggyőződve, hogy semmiféle szélsőség — legyen az akár jobboldali, akár baloldali — nem^ viszi közelebb a nagy problémákat a megoldáshoz, de azok megoldását nehezebbé teheti és hosszú időre ki is tolhatja. (Ügy van! a jobboldalon) Úgy, amint némely vad vidékeken & friss síroknál megjelennek a kegyetlen hiénák, ahogyan a harctereken, hullamezőkön _ vijjogva szálldosnak a keselyűk, éppen úgy jelentkeznek mindenfelé ennek a nyomorúságnak vámszedői. (Esztergályos János: De miért nem beszél világosan a képviselő úr?) Majd világos lesz, képviselő úr. (Esztergályos János: Gyerünk a színekkel! — Br. Pödmaniczky Endre: Gyengébbek kedvéért világos lesz!) Azt hiszem, meg lehet ezt érteni így is. En azt gondolom, hogy ezek nem viszik előbbre a nagy és nehéz kérdéseket, amely kérdések megoldása mindenféle pártnak, társadalmi és gazdasági osztálynak egyenlően és egyezően érdeke. Sajnos, még .legelőkelőbb gazdasági érdekképviseleteink köréből is olyan hangok emelkednek és rikoltanak ki, amelyek bizony a tárgyilagos bírálaton igazán messze túl mennek. Minden tiszteletem mellett, amelylyel az Országos Mezőgazdasági Kamara iránt viseltetem, nem tartom szerencsésnek, nem tartom meggondoltnak például legutolsó memorandumát, amelyben egészen odáig ment el, hogy mindazoknak a mezőgazdasági segítségeknek fedezetéül, amelyeket á maga részéről szükségeseknek tartott, megjelölte az ipari vámbevételeket, tehát olyan tételt, amely már költségvetésileg fel van használva, amely a rendes költségvetésbe be van állítva, amelyet tehát komolyan nem lehet fedezeti alapnak tekinteni a jövőben végrehajtandó segítségi és egyéb akciók céljaira. T. Képviselőház! Nekem nem célom, hogy e törvényjavaslat gazdaságig részével foglalkozzam. Az előadó úr brilliáns beszéde,, (Éljenzés a jobboldalon.) sok képviselőtársam szakszerű fejtegetése engem ez alól felment és az ismétléseket is kerülni óhajtom, hanem foglalkozni kívánok ennek a törvényjavaslatnak jogi részével, amely ellen a szónokok jelentős része kifogásokat emelt úgy általános, mint büntetőjogi szempontokból. Mándy Sándor igen t. képviselőtársam első beszédében — amelyben sok gyakorlati érzékről tett tanúságot — kifogásolta .$.zt, hogy a törvényjavaslat még a gondatlanságot is bünteti, másrészről pedig, hogy a tulajdonost vagy megbízót is bünteti, ha megbízottja vagy alkalmazottja követte el a visszaélést. Ezek a kifogások komoly figyelmet érdemelnek, azonban büntetőjogi szempontból, de ennek a törvényjavaslatnak kitűzött célja szempontjából is helyt nem állnak. A gondatlanság büntetése szükséges ennek a törvényjavaslatnak keretében azért, mert úgy szándékos cselekménnyel, mint gondatlanságból elkövetett cselekménnyel veszélyeztetni lehet azt a célt, amelyet a törvényjavaslat maga elé kitűzött. A gondatlanságot helyesen, a büntetőjogi elméletnek és r a büntetőjogi szellemnek megfelelően, enyhébben bünteti, mint a szándékos cselekményt; igaz, hogy egészen az elzárásig, a szabadságvesztés büntetésig is elmegy, azonban ettől nem kell megijedni, mert hiszen a 3. ülése 1930 november 12-én, szerdán. , büntetőbíróságnak sokszorosan alkalma és ; módja van arra, hogyha az eset körülményei ! azt indokolttá teszik, ne alkalmazza a szabad| ságvesztés büntetést, mert a büntetőtörvényI nek az enyhítéséről szóló szakaszai, különösen | pedig a második büntetőnovella, a büntetőbíróságnak erre az alkalmat és módot megadja. Méltánylást érdemlő esetekben soha sem érheti olyan súlyos büntetés és joghátrány azt, aki esetleg abba gondatlan cselekményből kifolyólag belekeveredett, amely annak karakterére, viszonyaira és helyzetére nézve aránytalanul súlyos volna vagy azt esetleg veszélyeztetné is. A pénzbüntetés kizárólagosan való megállapítása pedig azért nem mutatkozik célravezetőnek, mert vannak esetek, — és éppen ezeknek a cselekményeknek körében — amelyekben a cselekményt elkövetők személyi viszonyai is kizárják a legtöbb esetben azt, hogy pénzbüntetés — ha további büntetés nem volna alkalmazható — visszatartó hatással lenne arra, aki ezeket a cselekményeket elköveti. Ami pedig azt a második kifogást illeti, hogy a megbízó és a tulajdonos is büntethető a megbízója vagy alkalmazottja által elkövetett cselekményért, ugyancsak a törvény céljának helyesen felfogott értelme szempontjából kívánatos és szükséges ez az intézkedés azért, mert különben mindennapos dolog lenne az, hogy egészen jelentéktelen alkalmazottakkal követhetnének el ilyen cselekményeket és a védekezés mindig arra irányulna, hogy a tulajdonosnak, a megbízónak erről a cselekményről tudomása egyáltalán nem volt és ily módon r veszélyeztetnék az e törvény által elérni kívánt célt és szándékot. Az ilyen büntetőjogi rendelkezés jogrendszerünkben nem is ismeretlen^ mert SL tejtermékek állami védelméről szóló törvény kifejezetten ugyanilyen rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az esetek némelyikében talán méltánytalanoknak látszottak, de mindenesetre elvitathatatlan, hogy a tej forgalmában az üzleti tisztességet és az egészségi és egyéb, követelményeket biztosítani bizony ' nagyon lényegesen alkalmasak voltak és kétségtelen, hogy eredménye lényeges nagy javulás volt. Annak nincs semmi különös elvi akadálya, hogy akár ebben a törvényjavaslatban, — van rá házszabályszerű mód is — esetleg megállapíttassék az a maximális (büntetési tétel, — talánegy hónapi fogház, a törvényhozás bölcsessége eldöntheti — amelyen túl gondatlanságból elkövetett cselekmény esetén a bíróság nem mehet ítélkezésében. Farkas Tibor t. képviselőtársunk mindig komoly észrevételeket szokott a törvényjavaslatok ellen tenni és a jelen alkalommal is határozottan megszívlelendő igen lényeges kifogásokat emelt. Három ilyen kifogása volt t. képviselőtársamnak. Elsősorban alkotmányjogi aggodalmakat hangoztat azért, mert nem a törvény szabályozza az állami védjegy engedélyezésének és használatának feltételeit, hanem a miniszterre ruházt'atik át az a jog, hogy ezt rendeletileg szabályozza. Kifogásolja, hogy túlságosan sok a büntető rendelkezés. Kifogásolja továbbá azt, hogy büntetőítéleteknél mellékbüntetésként a politikai jogok felfüggesztése is kimondható. Amint említettem, ezeknek a kifogásoknak mindegyike komoly figyelmet igényel. Szerintem azonban ezek nem helytállók. Alkotmányjogi kifogása csak akkor állana meg, ha ezeket a rendeleti intézkedéseket nem a törvényhozás