Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának U3 Í Ügy van! a jobboldalon.) Természetes dolog, hogy a gazdaközönséget nem lehet magára hagyni ebben a tekintetben, hanem kell, hogy őt a helyes^ útra vezessük, hogy mi is az az egyöntetűség és mi az a jobb minőség. (Ügy van! jobbfelől.) Itt ismét rá kell mutatnám a íöldmívelésügyi minisztériumnak a yorkshirei sertéskiosztási akciójára, azután a baromfitenyésztési akciójára. Itt is szükségesnek tartom, hogy egyöntetű minőségre törekedjünk, minek folytán exportunk nagyobb mértékben fog emelkedni, mint emelkedett eddig. T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslat nak kifejezett célja a mezőgazdaság nehéz, súlyos helyzetén való segítés. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a segítés azonban nem várható ennek a javaslatnak alapján már a holnapi napon, vagy a jövő esztendő folyamán, mert, ez csak sokkal hosszabb folyamat után következik be. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A mezőgazdaság nehéz helyzetén való segítésnek tehát nem ez az egyetlen módja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon sokféle segítségre van még szükség, amelyet nem a messzi jövőben, hanem a legrövidebb idő alatt kell megvalósítani. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azoknak azonban, akik azt mondják, hogy miért beszélünk itt márkázásról akkor, amikor sürgősebb dolgunk is volna, azt kell válaszolnom, hogy igenis van sürgősebb dolgunk, de nekünk a jövőre is kell néznünk, nemcsak a jelenre, (Ügy van! jobbfelől.) a jövőre is tekintette] kell lennünk, mert nemcsak most akarunk élni, nemcsak márólholnapra, hanem a jövőben is élni akarunk (Ügy van! jobbfelől.) és a mezőgazdaság életképességét biztosítani akarjuk nemcsak mostanra, nemcsak a jövő esztendőre, hanem hosszú évtizedekre, sőt évszázadokra is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amikor tehát örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, akkor rá kell mutatnom arra, hogy ezen a javaslaton kívül még nagyon sok kötelezettségünk van, amelyet teljesítenünk kell és amelynek teljesítése mezőgazdaságunk elsőrendű érdeke éppen a mai nehéz és súlyos időkben. Hiszen a mai nehéz gazdasági válság, amely legel sősor ban éppen a gabonaárak nagymérvű hanyatlásában mutatkozik, itt van, benne élünk, abból menekülni nem tudunk, valahogyan tehát alkalmazkodnunk kell hozzá és segítenünk kell, úgyhogy éppen segíteni lehet és segíteni tudunk. Nálunk a segítés módjai nehezebbek, mint bárhol másutt. Egy importállam könnyen segíthet, az egészen egyszerűen felemeli a vámokat és ezáltal úgy szabályozza a gabona árát, ahogyan neki tetszik (Ügy van! jobbfelől.) ,és ezáltal a mezőgazdaságnak olyan termelési és értékesítési lehetőségeket és módokat bizto- i sít, amelyeket éppen jónak lát (Ügy van! jobb- j felől.) Ausztriában nagyon könnyű felemelni 35 schillingre a búza árát, nagyon könnyű biztosítani, hogy 40 groschen legyen a tej ára az egész ország területén, télen és nyáron egyformán, (Ügy van! jobbfelől.) nálunk ez sokkal nehezebb. Éppen ezért nálunk sokkal nehezebb helyzetben van a kormányzat is, amelytől ma mindenki mindent vár, holott a kormányzat sem lehet mindenható és bármilyen kormányzat lenne itt, a,z sem lenne mindenható. (Erdélyi Aladár; Ügy vau, ez igaz!) Ha tehát azok a politikusok, akik az országban szerteszét azt hirdetik, hogy könnyű itt segíteni, csak a kormány nem akar segíteni, ha idekerülnének, bebizonyulna, hogy ők még így sem tudnak segíteni, sajnos, azonban ennek az ország inná meg . ülése 1930 november 11-én, kedden. 261 i a levét, mert hiszen avatatlan, hozzá nem értő ! kezekbe adni az ország rúdját a legnagyobb 1 lelkiismeretlenség lenne. (Ügy van! jobbfelől ) Sokat szidták egyesek a bolettatörvényt. Azt mondták, hogy a bolettát nem kívánta senki, most pedig azt mondják, hogy a boletta nem segít, mert hiszen a gabona ára lejjebb ment. T. Ház! Megtanultunk az elemi iskolában összeadni és kivonni. (Erdélyi Aladár: Nem mindenki!) Megtanultuk, hogyha hármat hozzáadunk mondjuk a tizenkettőhöz, az tizenöt, iha pedig nem adunk sernmitsem^ hozzá, csak tizenkettő marad. Sajnos, a búza ára ma nagyon olcsó, három pengővel azonban mégis több, mintha nem lenne a boletta. (Ügy van! jobbfelől.) Amikor tehát a ibolettatörvényt megalkottuk s amikor azt képzeltük, hogy a búza ára legalább húsz pengő lesz, akkor mindazok, akik ennek megalkotásában résztvettek, feltétlenül abban a tudatban, abban a meggyőződésben alkották meg a törvényt, hogy ezáltal a mezőgazdaság súlyos helyzetén segítenek. Hogy ez a segítség nem olyan, mint amilyent szerettünk volna, ez nem rajtunk múlik, ez a világgazdasági helyzetből folyik. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt le kell szögezni, mert nagyon sokan, még az intelligencia soraiban is, olyan téves híreket és téves hitet . igyekeznek terjeszteni, amellyel nem lehet segíteni az ország helyzetén, csak esetleg félre lehet vezetni a lakosságnak azokat a tömegeit, amelyeket a mai súlyos gazdasági helyzet és válság jogosan keserít el. Nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy ne kavarjuk fel az elkeseredés hullámait, hanem hogy azokat elcsitítsuk, megnyugtassuk. (Ügy van! jobbfelől.) Ami a bolettát illeti, rá kell mutatnom két dologra, amely feltétlenül bizonyos rektifikálást igényel. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A boletta emeléséről nem szólok, mert ez olyan dolog, amelyre vonatkozólag más helyen fog talán eldőlni a kérdés szakértők hozzászólásai alapján. De van a boletta-törvényben két dolog, amelyeknek rektifikálását helyesnek és szükségesnek tartanám és amelyeknek rektifikációja bizonyos osztályokon bizonyos mértékben segítene. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az egyik a haszonbérbeadók kérdése, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely nagy vitát produkált már annakidején is. A jogászok legnagyobb része a mellett volt. hogy a gabona ára mindenkor az az összeg legyen, amit a tőzsdei ár és a boletta összege együttesen kitesz. Ez volt nagyon sokaknak a felfogása, ezzel szemben azonban mégis az a felfogás vezetett eredményre, hogy csak a tőzsdei árnak kell számítania. Ebből azután kifogásolható helyzetek állottak elő. Például olyan egyének, akiknek megélhetése egyenesen az általuk bérbeadott föld jövedelmétől függ, lehetetlen megélhetési viszonyok közé kerültek. Nem beszélek itt a nagybirtokosokról, mert vannak itt, akik mindjárt azt mondják: természetesen csak a nagybirtok érdeke az irányadó. Ellenkezőleg, nagyon sok kisember van, — vannak tanítók, vannak lelkészek, vannak jegyzők, tisztviselők, vannak özvegyek és árvák (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — akiknek birtokát egyenesen az árvaszék adta ki haszonbérbe gabonáért, akik nem adják el ezt a gabonát, amelyet haszonbérbe kapnak, nem adják el azt a három vagy nép-y métermázsa búzát vagy rozsot, amely az ő élelmüket képezi, rájuk nézve tehát nagyon súlyos az, hogy nekik ma, amikor úgyis annyira alacsony mindennek az ára, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amikor éppen annak alacsony az ára, ami