Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-432
Az országgyűlés képviselőházának U3 vekedett. Hogy egészen röviden csak legfőbb kiviteli cikkünkről, a búzáról emlékezzem meg, amelynek katasztrofális árzuhanása a legfőbb baja gazdasági életünknek, meg kell említenem azt, hogy az 1921. évben 14 millió métermázsa búzát termeltünk, hét évvel később, 1928-ban pedig 27 millió métermázsát, tehát csaknem kétszer olyan nagy mennyiséget. 1928. évben átlagtermelésünkkel már a tizenhetedik helyre kerültünk a 90 búzatermelő ország között. Több termelésiben tehát nem volt hiány. A magyar gazda nem kímélte verejtékét, hogy valóban többet termeljen, eredményét mégis csak kevésbbé láthatta munkájának, mert hiszen 1926-tól 1928-ig az öt világrész búzatermelése is 1200 millió métermázsáról 1370 millióra emelkedett. Ha 1929-ben, részben a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt visszaesés mutatkozott is a világ búzatermésében, viszont ez évben sokmilliós tételekkel megjelent a világpiacon az orosz szovjet is olyan árkínálat mellett', amely még a termelési költségeket sem fedezheti. Ilyen termelési viszonyok között kétségtelen, hogy mezőgazdasági helyzetünk javulását a többtermelés magában nem eredményezheti s hogy ezt a többtermelésen túl, csakis a külföldön is kiválónak elismert magyar búzafajták exportálásától várhatjuk, azoknak a búzafajtáknak exportálásától, amelyekre a külföldnek a nagy világtermelés dacára is szüksége van. Bár a gazdasági önellátásra berendezkedett nyugati államok maguk is védik mezőgazdasági termelésüket és így termésüket is, mégsem zárkózhatnak el azoknak a búzafajtáknak bevitele elől, amelyekre saját gyengébb minőségű búzájuk felőrléséhez van szükségük. A külföldi államok egymásután törvényhozásilag mondották ki a saját határaikon belül termelt búza őrlési hányadszámát. A külföldnek tehát, legalább is ezidoszerint, csakis minőségben elsőrendű búzára van szüksége. De erre szüksége van a gazdasági önellátás elve ellenére is és minden esetleges politikai ellenszenv és ellenérdek dacára is, mert erre az élet gazdasági kényszerűsége viszi rá, mert ezzel saját termelésű búzájának gyengébb minőségét kell feljavítania. A gazdasági kultúra javíthat és nagyot javított is külföldön a terméseredményen is és a termés minőségén is, de a búza minőségi kitermelésénél mégsem pótolhatja teljesen azokat a speciális természeti adottságokat, amelyek csonka-országunk egyes vidékein a legkiválóbb, a legértékesebb^ és külföldön is legkeresettebb magyar búzákat termelik ki. Ezeken a vidékeken a külföldi keresletnek megfelelő búzákat termelni, ezeket t márkázni és ezeket exportálni, ez lehet az én véleményem szerint is a hazai búzaválság megoldásának, vagy legalább is enyhítésének legtermészetesebb és legtöbb sikerrel kecsegtető módja. De ez adná legtöbb lehetőségét az egész gazdasági krízis enyhítésének is véleményem szerint; mert 'beszéljenek, vlagy írjanak bármit is a bölcsek a mezőgazdaság átszervezéséről és más egyéb jókról, az én hitem szerint is ez a földmívelő ország búzájával áll, vagy búzájával bukik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az ország ege és földje ezt adta legfőbb termésének, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) legfőbb segítségét is tehát a húza sorsáriak javulásától várhatja. Az állattenyésztés, az ipari növények termelése, a gyümölcstermelés, a takarmánynövények termelése, mind-mind igen fontosak mezőgazda'. ülése 1930 november 11-én, kedden. 257 ságunk életében, a nemzeti jövedelem tekintetében mindannyi igen jelentős tényező. Ellenőrzéssel, márkázással való forgalombahozataluk helyes is, szükséges is. Hazai viszonyaink mellett azonban a kiváló magyar búzától várható és nyerhető nemzeti jövedelmet alig pótolhatják. Ennek elgondolása tehát az egész hazai búzatermelés ' és a belfogyasztásnál felesleges búzamennyiség kivitelének kérdése és nem csupán a különleges gazdasági helyzet vitte a Tiszavidék gazdatársadalmának egy nagy küldöttségét még a múlt év nyarán a földmívelésügyi miniszter úr elé, hogy felhívja a kormány figyelmét a tiszavidéki búzaexport lehetőségeire. Amikor most éppen a mező' gazdasági r termények márkázásáról szóló javaslatot tárgyaljuk, mulasztás volna részemről, ha a küldöttségnek előterjesztett kérelmére ez alkalommal is fel nem hívnám a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét. Ha e kérelem tárgyában eddig intézkedés nem történhetett is, most már remélnünk kell, hogy e törvény végrehajtása során mielőbb sor fog kerülni a tiszavidéki búza márkázására, hogy ezzel exporthehetősége fokozható legyen. Az a terület, amely a kiváló minőségű tiszavidéki búza termőterületének tekinthető, mintegy 2,700.000 magyar holdra tehető. Ha ennek évente csak egyötödét vesszük húzavp.tési területnek és ha a mintegy 500.000 magyar hold átlagos évi termését 8 mázsával számítjuk, úgy évi 4 millió métemnázsára tehetjük a Tiszavidék évi búzatermését. Minthogy hozzávetőleg ugyanennyit tesz ki az ország évi búzakivitele, melynek elhelyezése ma nlvan nagy gondot okoz gazdasági életünknek és kormányunknak, ha e kivitelre r a legkeresettebb tiszavidéki^ magyar búza irányíttatnék megfelelő ellenőrzés, illetve márkázás mellett, úgy a belföldi fogyasztásnál felesleges magyar búzának kivitele nyilván kevesebb gondot okozna. De ha már speciálisan a búzamárkázással, illetve a búza exportjával részletesebben foglalkoztam, rá kell mutatnom arra is, hogy véleményem szerint teljesen téves az a felfogás, hogy a tiszavidéki búza exportálása az ország más búzafajtáinak árát rontaná le. Ellenkezőleg, a tiszavidéki búza exportja, vagy más vidékek hasonlóan kiváló minőségű búzáinak exportja is magával vinné a gyengébb minőségű búzák árát is, mert ezek a belfogyasztást elégíthetnék ki és megfelelő szállítási kedvezményekkel olyan helyekre volnának eljuttathatók, amelyekről az exportképes búzák szállíttatnának ki. Amikor azonban márkázásról, exportról és annak irányításáról beszélünk, úgy érzem, hogy meg kell említenem azt is, hogy nemcsak a felesleg kivitelét kell irányítani, hanem a kivitel sikere érdekében mentől intenzívebben irányítani kell most már magát a termelést is. Ez az irányítás éppen azoknak a szükségességeknek egyike, amelyekről felszólalásom elején is megemlékeztem, amelyek nélkül e javaslat helyes elgondolása alig-alig vihető keresztül. Nem tudom elképzelni, hogy szükség volna arra, hogy ebben a kis országban például vagy nyolcvanféle búzát termeljenek, ellenben el tudom képzelni, hogy búzatermésünknek e sokfélesége komoly nehézséget okozhat a búza márkázásánál és kivitelénél is. Az egyes, egységesnek tekinthető termelési területeken a legjobbb bevált terményfajták termelését kell megszervezni, illetve a termelést akként irányítani, hogy hasonló minőségű és típusú fajtákat ter38*
