Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-425
Az országgyűlés képviselőházának U ELZ ilyen ügyek letárgyalására nagyon rövid időt szabnak, és, amint a multakból nagyon jól tudjuk, hasonló eseteket a mentelmi bizottság mindig egy-két nap alatt tárgyalt le és ugyanennyi idő alatt tett a Képviselőház plénumának is jelentést az ügyről, úgyhogy a Képviselőház egy-két nap alatt intézte el az ilyen ügyeket. Ügylátszik, július 4-én, amikor a krimen történt, a nyári szünet megkezdése borzasztóan sürgős volt, s ezért a mentelmi bizottság, illetőleg a mentelmi bizottság igen t. előadója nem tartotta be a házszabályoknak azt a részét, amely szerint a lehető legsürgősebben kell letárgyalni az ehhez hasonló ügyeket. Most, négy hónap multán találkozunk ezzel 'az üggyel, ami az én szerény felfogásom szerint teljesen házszabályellenes, mert hiszen a mentelmi bizottság és a mentelmi bizottság előadója nem tett eleget annak a házszabályszerű kötelezettségének, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyen javaslatot a Képviselőház plénumának. Eddig nincs erre vonatkozó kialakult joggyakorlat, egyszer azonban mindenf el kell kezdeni, s azt hiszem, a legcélszerűbb volna ennek az esetnek kapcsán most megkezdeni ezt a joggyakorlatot, és tekintettel arra, hogy közben négy hosszú hónap múlt el, az ügyet egyszerűen levenni a napirendről azzal, hogy a mentelmi bizottság a házszabályszerű terminust nem tudta betartani. Mondom, hivatkozhatnám erre az eszmei elévülésre, de hivatkozhatom másra is, amidőn a kisebbségi véleményt bátor vagyok előterjeszteni; Nem tartom célszerűnek és nem tartom megengedhetőnek, hogy négy hónap után egy egyébként is egészen jelentéktelen dolog miatt egyik képviselőtársunkat megrendszabályozzuk. Annakidején a bolettáról volt szó, és Farkas képviselőtársunk az egész boletta-rendszert népbolonditásnak minősítette, amiért a mentelmi bizottság elé került. Az azóta eltelt négy hónap nemcsak négylhónapnyi fizikai időt jelent^ hanem jelenti az egész boletta-história csődjét is. Ma már mindenki, a gazdasági irodalom is, úgy kezeli a boletta-kérdést, mint egy megbukott intézményt. A bolettával a törvényhozás nem érte el azt a célt, amelyet el akart érni. A boletta — noha aktuálissá teszi az, hogy megint fel akarják emelni a boletta árát — mégis olyan kriptaszerűen hangzik, ha beszélnek róla. Menynyire másképpen hangzott, mennyire másképpen jelent meg az ember szemei előtt négy hónappal ezelőtt, és mennyire másként látja ma már mindenki, s mennyire másként látja ezt maga a kormánypárt is, amely annakidején annyira kötötte magát ehhez a rendszerhez. Azt kell mondanunk, hogy Farkas képviselőtársunknak tulajdonképpen igaza volt, amikor ilyen módon aposztrofálta az akkor még tervezett boletta-rendszert, amely boletta-rendszerrel a törvényhozás elérte azt, hogy az életet megdrágította. A különböző közszükségleti cikkek árát, a kávénak, a teának, a dohánynak, a trafiknak, stb. árát felemelték, a gazda pedig ma még sokkal kevesebbet kap a maga terményeiért, mint amennyit kapott a boletta előtt. Való, igaz tehát az, amit Farkas képviselőtársunk erről a kérdésről mondott. Előre látta a helyzet kialakulását, jobban látta, mint a kormány, jobban látta, mint a kormánypárt, általában az egész ellenzék jobban látta, mint a kormánypárt, és ma, merem állítani, a boletta kérdésében az ellenzék álláspontja teljesen igazolódott. Mármost egészen furcsa, t. Képviselőház, hogy egyrészt négy hónap után, másrészt a boletta-rendszernek hukása után a mentelmi bizottság itt javaslatot terjeszt elő, hogy egy képviselőtársunkat, aki jól látta, aki előre látta, . ülése 1930 október 27-én, hétfőn. 13 I aki jobban látta a boletta jelentőségét, mint a | kormány és a kormánypárt, most ezért a Ház ! megbüntesse. Ha nem is olyan szavakkal fej jezte ki magát, nem tudom én, ami hát nem ütI között volna a házszabályokba, mégis ebben az I egyben, az érdemben igaza volt, hogy a boletta j nem egyéb, mint aminek ő azt elnevezte. De van egy harmadik szempont is. Tessék j elhinni, iha nekem a kormány programmjára j valamilyen befolyásom volna, vagy valami ér| dekem fűződnék ahhoz, hogy a kormány pro[ grammja kifelé ne nevetséget fakasszon az em! berekből, hanem komolynak lássék; ha nekem j a kormánypárt magatartására befolyásom volna | és érdekem fűződnék ahhoz, hogy a kormány I magatartása kifelé szintén komolynak lássék: | óva intettem volna a kormányt és a kormánypártot attól, hogy a négyhónapos hosszú nyári szünet után ilyen kérdésekkel foglalkoztassa elsőízben a Képviselőházat. Nem méltóztatnak ! gondolni, igen t. kormány és igen t. kormányI párt, hogy nemcsak a kis magyar közvélemény, ! de az egész nagy közvélemény, a világ közvélei menye elmosolyodik azon, hogy az ország mai i gazdaságig és politikai helyzetében négyhónapos | szünet után a kormány azzal tudja foglalkozi tatni a Képviselőházat, hogy Farkas István ; képviselő 1930. július 4-én a bolettáról azt monI dotta, hogy az nem egyéb, mint népbolondítás, | aminek következményeképpen ezt a képviselőt ; meg kell büntetni. Hát ez komolytalan dolog, ezt nem lehet ko; molyan felfogni, és a Képviselőház nem igé| nyelheti magának, hogy ezt az ő szereplését ko| molyan vegyék és odakint respektálják. Elnök: A képviselő úr kritikája sérti a Ház méltóságát. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. Propper Sándor: Mindenki azt várta, hogy négyhónapos szünet után, amikor a Képviselőház újra összeül, amikor a négy hónap alatt olyan rohamosan romlott a helyzet, amikor ma teljes bizonytalanság uralkodik, amikor például tegnap egy gyűlésen gróf Hunyady Ferenc — aki pedig nem mondható felforgatónak, sem szocialistának, még demokratának sem — azt mondotta, hogyha a Bethlen-kormány nevét hallja emlegetni, keresztet vet magára . . . (Derültség a szélsőböloldalon. — Eri Márton: Ki mondta?) Gróf Hunyady Ferenc. (Jánossy Gábor: Mit mondott?) Azt, hogyha Bethlen | nevét hallja, keresztet vet magára. (Eri MárI ton: Jó katholikus ember. — Jánossy Gábor: Tisztelet jár neki! — Györki Imre: Hasravágódnak előtte!) Ilyen viszonyok és körülmények között nem tudom, ki hogy érzi, (Jánossy Gábor: Senki sem vágódik hasra halandó ember előtt ! — Györki Imre: Dehogy nem!) de én valahogy olyan bizarrnak, komolytalannak látom ezt a helyzetet, hogy ilyen négy hónap után és ilyen körülmények között tárgyaljuk egy négy hónap előtt r megtörtént valamilyen állítólagos házszabálysértésnek a megtorlását. Arra kérem ia mélyen t. többséget is, méltóztassanak lehetőséget adni arra, hogy miután a mentelmi bizottság a házszabályszerű terminust nem tudta betartani, kezdjen meg egy joggyakorlatot és mondja ki, hogy idő után elévülnek a mentelmi ügyek. Ismétlem és tudom, — nehogy azzal vádoljanak, hogy nem ismerem a házszabályokat — hogy nincs egy házszabályszerű elévülési határidő a házszabályokba belefoglalva. (Zaj a szélsőbaloldalon.) de ez így van a jog egyéb területein is, hogy kialakul a törvény intézkedései mellett bizonyos joggyakorlat is, amelyet azután respektálnak. Teremtsünk meg a Ház méltósága érdekében, a képviselők