Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

246 Az országgyűlés képviselőházának US 2. ülése 1930 november 11-én, kedden. társam érdekes felszólalására, de fenntartom magamnak ezt beszédem folyamán s fenntartom a jövőre is, azt az egyet azonban már most elmondhatom, hogy az, amit t. képviselőtársam Csehországra vonatkozólag mondott, az igazságnak igen sok tekintetben megfelel. (Helyeslés balfelől.) Hiszen ne vegyünk semmi mást, mint azt az egyet, hogy december 15-én lejár kereskedelmi szerződésünk Csehországgal és már ma hirdetik, hogy minden száz kiló sertéshúsra 238 esehkorona vámot fognak kiróni. Mondom, csak erre a jelenségre akarok rámutatni. (Éri Márton: Ügy van, a lisztre is!) Csehországnak egész gondolatmenete nem más, mint egy bosszúhadjárat Magyarország ellen. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ebben a tekintetben t. képviselőtársammal egyetértek, de nem értek vele egyet Eber Antal politikáját illetőleg, aki éppen olyan vazallusa a kormánynak, mint a t. képviselőtársam, (Bogya János: En nem vagyok vazallusa!) akinek gondolatmenetében azonban én nagyrészt osztozni vagyok kénytelen. Igaz, hogy a mai időkben szakítani kell a régi felfogásokkal a kereskedelmi szerződések tekintetében s igazat adok t. képviselőtrásamnak abban is, hogy ezen a téren csak kompenzációs üzletekről lehet szó. Ezt különben mi már régen megmondtuk, t. képviselőtársam. Igaz az is, amiről nem is beszélt t. képviselőtársam, hogy a legtöbb kedvezményes klauzulát nekünk többé az életben alkalmaznunk nem szabad. (Ügy van! jobb felől.) Mondom, ez mind igaz, s ha a t. képviselő úr felszólalása tág teret kap a hírlapokban, akkor, azt hiszem, igenis alkalmas lesz arra, hogy az ország közvéleményének felvilágosítására szolgáljon. Egyet azonban méltóztassék t. képviselőtársam tőlem, akit aposztrofált, mint idősebb embertől elfogadni: méltóztassék elhinni, hogy az a régi közmondás, hogy «Segíts magadon és Isten is megsegít» ma is teljes egészében áll. Ha Magyarország kormánya és különösen ha Magyarország többsége e tekintetben rigorózusabban járt volna el, a helyzet más volna. Meg vagyok győződve, hogy lelkiismeretesen járt el, ez a lelkiismeret azonban abban nyilvánult meg, hogy egy embernek adott hitelt és azt vakon követte. Nekünk volt olyan konjunkturális a helyzetünk, mint Csehorságnak. Nálunk 40 pengős búzaárak voltak, nálunk az iparnak igen jó dolga volt s a kereskedelem sem panaszkodott. A kormány igen nagy vagyont gyűjtött, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy száz meg száz milliók feküdtek a Nemzeti Bankban. A kormány igen erősen megadóztatta a lakosságot, de elfecsérelte azt a pénzt. (Mozgás a középen.) Bocsánatot kérek, később leszek bátor ezt bizo nyítani. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Különben bocsásson meg nekem a t. képviselő úr, hogyha én tovább nem immorálok beszédénél, de újból mondhatom, hogy mindenkor örülök, ha ebben a Házban ilyen beszédet hallhatok. T-. Ház! Az én felszólalásom voltaképpen annak a következménye, hogy az én Budapest tői való távolléteimib

en Temple Rezső t. képviselőtársam hivatkozott rám. Mielőtt azonban erre rátérnék, minthogy ez bizonyos mértékben a tárgytól való eltérést jelent, legyen szabad előre szíves engedelmüket kérnem, mert nem akarok az elnök úr- figyelmeztetésére alkalmat adni. Nem volna ugyan rá szükségem, mert az eddigi tizenöt beszédből, amelyet itt tartottak. csak egyetlen beszéd, Gál Jenő t. képviselőtársam beszéde, utalt a büntetőparagrafusokra, y többi tizennégy beszédben a márkázásról álta Iában nem volt szó. (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Bocsánatot kérek, tessék nekem megmutatni ezt. Magáról a törvényjavaslatról a tizenöt beszédben — átnéz tem — nincs szó. (Ellenmondások a középen.) T képviselőtársam sem beszélt a márkázásról (Östör József: ö nem, de a többiek igen!) A többiek sem, tessék elolvasni. (Perlaki György: Tessék a Naplóban megnézni!) Tessék elolvasni, senki sem beszélt a márkázásról, legalább a törvényjavaslatról, a paragrafusokról nem beszélt senki. (Zaj.) Én beszélni fogok, t. képviselő úr. De most csak indokolni akarom azt. hogy nekem is ki kell térnem más témákra, azzal,hogy tizenöt képviselőtársam nem beszélt a márkázásról. Ennélfogva én szíves engedelmüket kérem, amit ők nem kértek, hogy más té mákra is kitérhessek. (Derültség. — Felkiáltá sok jobbfelől: Mi megadjuk az engedélyt. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Temple t. képviselőtársiam be szédében a következőket mondotta rólam. Sajnos, az eredetit még nem olvashattam, úgyhogy a B. H.-ból, a hivatalos újságból vagyok kénytelen citálni, (östör József: De ő is beszélt a javaslatról! Eredeti neszedében!) Nem beszélt Rátérek arra, hogy miről beszélt. Temple képviselő úr azt kérdezi, hogy hol van ilyenkor az ellenzék, amikor . az ország lakosságának igen nagy rétegét érdeklő fontos javaslat tárgyalása folyik. (Perlaki György: Ebben igaza van!) Azt mondja, hogy a bizottsági tárgyaláson sem vettek részt"az ellenzéki pártok és a benyújtáskor gúnyosan honmentő javaslatnak nevezték el ezt a fontos közgazdasági javaslatot. Ez a «honmentő javaslat» kifejezés tévedés, mert nekünk csak egy honmentő javaslatunk van, az, hogy a korniány távozzék (helyéről és adja át helyét másoknak, akik jobban tudják vezetni az országot, mint ők. (Mozgás.) Elvártuk volna, — mondja tovább — hogy Sándor Pál, mint az Omke. elnöke véleményét nyilvánítsa a Házban, de távollétében arra kell gondolni, hogy Sándor Pál nagyon jónak tartja a javaslatot vagy pedig nem törődik vele, és így tovább. T. Képviselőház! Temple képviselő úr a magyar-cseh kamara elnöke és mondhatom, hogy közgazdasági működése szimpátiával találkozik az egész vonalon. (Temple Rezső: Csak volt elnöke!) Láttam, hogy gazdasági vonatkozásokkal különböző irányban foglalkozik és így csodálkozom azon, —\ minthogy nincs semmi okom, hogy jóindulatát és jóhiszeműségét kétségbevonjam — hogy nem figyelte azokat a lépéseket, amelyeket különősen az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés vezetősége hat hónapon keresztül tett, hogy ezt a márkázási törvényt elhalaszszák, hogy nem kísérte figyelemmel azt, hogy mi bizonyos visszaélések ellen felszólaltunk, hogy mi hat hónapon keresztül dolgoztunk ennek a törvényjavaslatnak megjavításán. Ha nem voltam itt, ennek két oka volt. Először — mondom — nem voltam Budapesten; de volt ennek egy másik oka is. Én, ha itt felszólaltam — és rendesen abszolúte semmiféle pártra sem hivatkoztam, midőn felszólaltam, mert eddigelé, egészen a szünidőig, pártonkívüli voltam — nem láttam azt, hogy bármi-