Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

242 Az országgyűlés képviselőházának k3 közgazdasági tudományban is új, amelyet azóta igen sokan vettek át, hogy: piacot piacért. Azt mondottam volt: amikor az árunak magának önmagában nincsenek meg a sanszai, lehetőségei arra, hogy a versenyárukkal a fogyasztók előtt meg tudjon küzdeni, hogy -az a világpiacon megállja a helyét, akkor nekünk nem szabad a szabadkereskedelem teóriái alapján egyszerűen feláldozni, kidobni kezünkből a fegyvert, akkor nekünk nem szabad, hogy úgy mondjam, mezítelenül állani szembe a világversennyel. Nekünk igenis a változott időknek megfelelő változott politikai módszereket kellett kitermelnünk s ez az egyedüli politikai módszer az, amelyre én mutattam volt rá, amelyet azóta is nem győzök eléggé hangoztatni, hogy: piacot piacért. Amikor mi megoldást keresünk, csadálkoznunk kell azon, hogy praktikus közgazdasági faktorai ennek az országnak nem az általam hirdetett «piacot piacért» vallott elvet hirdetik tovább,, hanem a szabadkereskedelem teóriáját ajánlják ennek az országnak. Ha tovább nézem Éber Antalnak az előadását, akkor azt látom, hogy ő sem volt képes a szabad teóriájával a kereskedelem mezején megmaradni, mert tovább fejtegetve az ország gazdasági problémáinak megoldását, arra a konklúzióra jut, hogy foglalkozik Hantos Elemérnek és Vágó Józsefnek megfelelő javaslataival. Hantos Elemér azt a r megoldást ajánlja, hogy a keleti mezőgazdasági államok tömörüljenek egymással s így nagyobb erőt képviselve, előnyösebb kereskedelmi szerződéseket kössenek a tekintetbe jövő ipari államokkal. Ha mint közgazdász nézem ezt az ajánlatot, azt mondom, hogy lehet benne ráció, bár mint közgazdásznak is aggályaim lennének ezzel a tétellel szemben, mert nem hiszem azt, hogy Magyarországnak gazdasági szempontokból is érdeke lehessen az, hogy versenytársaival állapodjék meg. Más a kartell. A kartell elzárt területen való megállapodását jelenti a termelőnek. A világpiacon kartellt csinálni európai mezőgazdasági termelő államoknak roppant nehéz, szerintem lehetetlen; ez a gondolat illuzórius. Ne felejtsük el azt, hogy ezeknek a mezőgazdasági államoknak, Magyarországnak, Jugoszláviának, Romániának és Bulgáriának együttvéve export búzafeleslege évenként nem tesz ki egészen tízmillió métermázsát. Az európai kontinensnek import útján fedezett szükséglete évente körülbelül 150 millió métermázsát tesz ki, tehát ennek a területnek búzatermése egy tizenötöd részét teszi ki annak, amit tengerentúlról feltétlenül be kell hozni^ Európába. Hiába mondják azt, hogy éppen ezért, mert ennek a területnek termelése kisebb, könnyebb vele megállapodásra jutni. Nem^lehet elképzelni azt, hogy ez a terület Amerikával meg tud birkózni. Nem lehet elképzelni azt politikai okoknál fogva, hogy ez a terület egységesen tudjon fellépni az iparállamokkal szemben, mert politikai okok azt mondják, hogy abban a pillanatban, amikor ezek blokkba tömörülve lépnek fel, hogy tárgyaljanak a nagy iparállamokkal, a nemzeti érdek mond ellent a közgazdasági szempontnak, a nemzeti érdekkel szemben pedig eddigelé még mindenkor mindenütt deferáltak a közgazdasági szempontok Vegyük Hantos Elemér ajánlatát. Vájjon kivel köthetünk mi kellő megállapodást ? Ausztriával ez a három-négy ország együtt ilyen megállapodást nem köthet, mert Ausztria piaca nem elég erős arra, hogy ezeknek az országoknak terményeit mind felvegye. Cseháí. ülése 1930 november 11-én, kedden. országra is számítani kell. Csehországnak azonban egészen minimális a búzaimportja, Csehországot kombinációba vonni tehát teljesen irreleváns volna. Nem marad más hátra, mint a német birodalom, amely országnak piaca nemcsak hogy elég erős arra, hogy ezt a termésfelesleget felvegye, hanem — meg vagyok győződve arról — annak a • kilátásnak alapján, amelyet neki az ilyen megállapodás biztosítana, előnyöket is biztosíthatna ezeknek az országoknak, sőt magával ragadná Ausztriát is és Ausztriát is részesítené bizonyos előnyökben. De el lehet-e képzelni azt, hogy ilyen politikát karoljon fel például Jugoszlávia, amely Csehországgal olyan szoros együttműködésben dolgozik? Nem szabad elfeledni azt, hogy egy ilyen keleti agrár és német-osztrák tömörülés feltétlenül a cseh piac izolálására vezetne, mert a cseh piac nem tudna ellenszolgáltatást adni csekély szükségleténél fogva ezeknek az államoknak. El lehet-e képzelni azt, hogy egy ilyen tömörülésben, amelynek éle feltétlenül Csehország ellen irányulna, résztvehessenek azok az államok, amelyek ma a kisentente-politikát csinálják? Azt hiszem, hogy ez teljesen illuzórius gondolat. Azt hiszem, hogy ez a gondolat, amelynek közgazdasági lehetőségei is kétesek, politikailag nem

; volt kellően átgondolva végső konzekvenciáiban. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a gondolat tisztán az újságok, a könyvek számára termelődött ki, a gyakorlati életnek ehhez semmi köze, ez gyakorlatilag megvalósulni^ nem fog soha. De nézzük azt, hogy Magyarországnak mi az érdeke egy ilyen politikai akcióval szemben, hogy Magyarország milyen álláspontot foglaljon el egy ilyen gondolattal szemben. T. Ház! Magyarországnak legfontosabb érdeke az, hogy hiteligényeit valamiképpen ki tudja elégíteni. En azt mondom, hogyha máról-holnapra a legideálisabb piacot tudnók a magyar termelés számára biztosítani, ez sem lenne elegendő arra, hogy az ország gazdasági élete talpraálljon. Magyarország gazdaságilag sokkal gyengébb, semhogy (hiteligényeinek kielégítése nélkül, pénzügyi alátámasztás nélkül itt akármilyen' életképes politikai gondolat is remélhesse a megvalósulást. Nekünk tehát elsősorban arra kell politikánkban igyekeznünk, hogy az országnak megakadt hitelét lendítsük fel. Arra kell igyekeznünk, hogy bizalmat keltsünk Magyarország iránt ott, ahol tőke rendelkezésre áll, ahonnan remélni lehet ezeknek a hiteligényeknek kielégítését. Európa atmoszférája ma nem olyan, hogy itt minden állam könnyen hitelfkaphatna, hogy a tőke ne politizálna, hogy a bankár ne lenne kénytelen nézni a nemzetközi piacon azt, hogy melyik országnak milyenek a kilátásai, hogy az a bankár ne vetné magát teljesen alá azon állam politikájának, amelynek ő alattvalója és amelynek politikáját különben is etikai okoknál íogva is respektálni kénytelen. Ügy látom, hogy a mi 'hiteligényeink kielégítést csak akkor lesznek képesek nyerni, ha Magyarország a békének azt a politikáját képviseli, amely békepolitika egyedül alkalmas arra, hogy Közép-Európában nemcsak a kedélyek megnyugtatását eredményezze, hanem egy olyan új közgazdasági koncepciót is mutasson a világnak, amely a magyar jövőt kedvezőbb színben tünteti fel, amely ennélfogva az ország közgazdasági kilátásainak kedvezőbb elbírálást biztosít, amely az ország hitelképességet támasztja alá. Igenis, ilyen koncepció létezik. Nekünk a kisentente-tel kell megküzdenünk, a