Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

£$i Az országgyűlés képviselőházának 43j tek — ez a közgazdasági író azt mondja, hogy semmilyen erőiszakkai a világon, semmilyen munkával nem lehet megakadályozni a keres­let és kínálat törvényének érvényesülését, mert j az magától be fog következni. Ebben bíznunk kell, mert ha ez a ibiziaknunk nem fog tel­jesülni, akkor a problémáknak olyan sorozata fog felmerülni, hogy nem hiszem, hogy a kor­mány győzelmesen tudna keresztülgázolni eze­ken a problémákon. T. Ház! Az imént a szankciókról beszéltem és megjegyeztem, hogy egyik ellenzéki képvi­selőtársam e tekintetben kifejezte aggályait. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel .kapcso­latban megemlítsem még néhány szóval, hogy mit tapasztaltam külföldön. Annak, hogy Ma­gyarországon ilyen törvények még nem voi­tak, oka az, mint említettem, hogy nem volt rá szükség. Figyeljük 'meg a külföldi államo­kat, Hollandiát, Dániát, ezek azok az államok, amelyek tengerparti fekvésüknél fogva és már régebben bevezetett intenzív termelésükkel bő­ségre tettek szert és exportálni tudtak, vagyis előbb jutottak bele abba a forgatagba, amely az úgynevezett versenyt jelenti, amelynek egyik jelensége a márkázás. Dániában annak idején végigjártam néhány úgynevezett kis­farmot, ahol külön szövetkezeti alapon meg van szervezve a hizlalástól kezdve a hús, a disznó­hús, a vaj, tojás, tej és minden termény már­kázása'. Amikor egy tojásátvevő tanyára be­mentem, amely gyönyörű, a szemnek is igen szép, elmondották nekem a tojás átvételének módját Kijelentették, hogy aki pedig ide hi­bás tojást behoz, az nemcsak hogy a tojás árát nem kapja meg, hanem külön meg is íbüntetik. (Graeffl Jenő: Ez az!) Azt mondották, hogy minden gazdának kell annyi figyelemmel len­nie es olyan komolyan vennie a dolgot, hogy a tojást^ otthon vizsgálja meg, mert minden al­kalma és készüléke megvan ahhoz, hogy el­kerülhesse azt a ^felesleges költséget, amibe a rossz tojás )daszáMítása, kezelése és vissza • szállítása kerül Ez régi dolog náluk és ott így van mindenüti, ott az emberek hozzászok­tak a rendhez. Amikor kérdeztem, hogy gya­kori eset-e a rossz tojás visszaadása, azt mon­dották; alig-alig történik a havi elszámolásnál néhány eset, pedig milliószámra hordják be oda a tojást. Magyarországon a gazdasági élet terüle­tén szerintem úgy vagyunk ezzel, mint a/ho­gyan a munkások vannak munkaadójukkal szemben; sőt továbib megyek, mint ahogyan' a gyerek van az apjával szemben, mert az az apa, aki nem törődik a gyermekével, aki nem mutatja azt az apai gondosságot és szigorú­ságot, amely az egészséges családi neveléshez szükséges, annak családjában a gyermek el­léháskodik és nem csinál semmit. így vannak a munkások is és így vannak a képviselőik is. Ha a kormány nem erős, ha nem adnak ne­künk munkát, mi is elléháskodunk. (Derült­ség.) Ez a láncolat megvan az emberiségnél is. Az ellenzék itt hiába beszél, mert méltóztas­sék megnézni, ha nem volna márkázva Ro­thenstein képviselő úr, akkor ő sem ülne ott, (Derültség.) de mert a márkázásról szóló tör­vényjavaslatot tárgyaljuk, az igen t- ellenzéki képviselő urak nem jönnek ide ennek a tör­vényjavaslatnak a tárgyalására. (Rothenstein Mór: Maguk mesterségesen húzzák a vitát! — Eri Márton: önök kifogásolták, hogy nem vagyunk itt! — Rothenstein Mór: Bizottsági ülésünk van!) Ismételten kijelentem, én en­nek a javaslatnak nagy fontosságot tulajdo­nítok a gazdasági életben. (Elénk helyeslés.) . ülése 1930 november 7-én, pénteken. Az a reményem, hogy ennek a törvényjavas­latnak következményeképpen rövid időn belül a magyar mezőgazdaság, a magyar kereske­delem örömmel fogja megállapítani, hogy ez a törvényjavaslat nagyon üdvös volt, mert általa bekapcsolódhatunk a világikereskede­lembe. A törvényjavaslatot r általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (He­lyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A ibelügyminiszter úr törvényja­vaslatot óhajt beterjeszteni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi és pénzügyminiszter urakkal egyetértőleg van szerencsém «A honvédség, vámőrség, fo­lyamőrség és csendőrség kötelékében szolgá­latot teljesített legénységi állományú egyé­neknek a köz- és magánszolgálatban alkalma­zásáról» szóló törvényjavaslatot benyújtani. Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy a tör­vényjavaslatot kinyomatni^ szétosztatni és előzetes együttes tárgyalás és jelentéstétel vé­gett a véderő- és közigazgatási bizottságnak kiadni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Azt hittem, hogy a tit­kos választójogról szóló törvényjavaslatot ter­jeszti be! — Br. Podmaniczky Endre: Maga ne higyjen semmit! — Reischl Richárd: Mó­ric, az a knisztkindli lesz! — Zaj-) * Elnök: A ibelügyminiszter úr által be­nyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentés­tétel végett kiadja a véderő- és közigazgatási bizottságnak. A törvényjavaslat általános vitájára visz­szatérve, szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: T. Ház! (Rothenstein Mór: Végre egy ellenzéki!) Aki elfogadja a törvényjavaslatot. (Derültség.) Szívesen reflektálnék az előttem szólott igen t. barátom és képviselőtársam beszédére, de sajnálom, egy szót sem hallottam belőle, mert a túloldalnak méltóztatott beszélni, pedig ^a t. képviselőtársaim, mint gyakorlati gazda, érté­kes dolgokat szokott mondani, mint akinek igen jó szándékai vannak. A legnagyobb kész­séggel szívesen reflektáltam volna beszédére, így azoníban kénytelen leszek olyan képviselő urak beszédére reflektálni, akik erősebb hangon beszéltek. Az agrárpárt egyik tagja, Farkas Tibor képviselőtársaink (Br. Podmaniczky Endre: Üj tagja!) ezt a javaslatot feltételesen elfo­gadta. (Br. Podmaniczky Endre: Nem fogadta el!) De elfogadta. Annak ellenére, hogy szintén tagja vagyok az agrárpártnak, az olyan javas­latot, amely hivatva van a gazdáknak a már régóta kért előnyölköt biztosítani, természeteísen, készséggel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Az értékesítési lehetőségek mai hiánya folytán feltétlenül r szükség van arra, hogy módokat találjunk rá, hogy a ma­gyar terményeknek ismét megszerezzük külföl­dön azt a hírnevet, amely a múltban a mii ter­ményeink értékesítését minden időben lehetővé tette. Sajnos, a múltban —miután terményün­ket könnyebben lehetett értékesíteni — az ellen­őrzés hiánya folytán történtek olyan dolgok, amelyek a magyar termények hírnevét külföl­dön elrontották. Sándor Pál igen t. képviselő­társam néhány felszólalásban védelmébe vette a kereskedőket s rámutatott arra a helytelen megállapításra, mintha kereskedőink rontották volna el*a magyar termények külföldi hírne­vét. Ebben magam is osztozom Sándor Pál igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom