Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

218 Az országgyűlés képviselőházának mány ad olesó hitelt, vagy kamatmentes hitelt azoknak, akik Svájcból tehenet akarnak vásárolni, azoknak is adjon, akik belföldön akarnak bevásárolni. Mit látunk itt! Eljártam a kereskedelemügyi kormánynál, hogy az egyik szegény, szerencsétlen munkásemberen, aki tönkrement, segítsek. Csak egy teherautója van neki, s kérni és kieszközölni akartam neki a fuvarozási engedélyt. De nem lehetett keresztülvinni, mert külföldi kocsija volt. Megígérték azonban, hogyha kocsljá<t belföldire kicseréli, akkor megkapja az engedélyt. (Rothenstein Mór: Hát a minisztereknek milyen kocsijuk van?) Hát ha a külföldi kocsikat ki akarjuk zárni, zárjuk ki, nem helytelenítem, nem panaszként hozom fel ezeket a dolgokat, de én, hacsak mód van reá, nem vinném bele azt az amúgyis pusztulásban levő kisgazdát abba, hogy külföldi bevásárlásra adjak neki segítséget azért, hogy hozzon be, mondjuk egy 1800, vagy 2000 pengős hasasüszőt, amiért itt belföldön elsőrendű három vagy négy darabot lehetne venni. Vagy, hacsak egyre van szükség, egyet venne meg, s kettőnek árával, 1200—1400 pengővel nem lenne adós és nem menne beljebb az adósságba. En itt is magyar árut szeretnék, s Magyar Hétre szeretném ezt átváltoztatni, (Helyeslés.) hogy a magyar gazdatársadalmat is védjük meg, mert ebben az országban nagyon sokan vannak, akik szeretnének eladni állatot azért, mert ki szeretnék fizetni vagy az adójukat, vagy adósságuk kamatait. Ha azonban itt nem tudjuk eladni az állatokat, akkor nem kellene azt elősegíteni, hogy azokat a kisembereket mélyebben és komolyan belezavarjuk az adósságba. Van nekünk mindenünk, van nekünk állatállományunk olyan, hogy csak azt akarja kitenyészteni, nevelni a gazdatársadalom és ezzel elérjük azt, hogy Svájc sem lesz előbbre nálunk. De rátérek arra is, hogy nemcsak a minőségi termelés a fontos. Az utóbbi időben a minőségi termelést hangoztattuk és két évvel ezelőtt pedig a többtermelésre alapoztuk létünket Embereink megértették azt az intő szót, hofy többet termelj, igyekeztek is többet termelni, azonban ebbe is beleszaladt a madzag, hiszen tulajdonképpen a műtrágyát felfokozták magas fokra, és mindenki műtrágyát használt, míg most ha megnézzük a statisztikát ebben az esztendőben, nem tudom biztosan, de 50%-on is alulra csökkent a műtrágyahasználat. Miért, t. Ház? Azért, mert a műtrágyakartell megtette azt, hogy időközben felemelte ugyan a műtrágya árát, később azonban nagykegyesen leengedte arra az^ árra, amelyen akkor volt, mielőtt felemelte és a 32 pengős búzaárhoz alkalmazták ezt az árat, amely ma is, a 12—13—15 pengős búzaárnál — minthogy az árat leeresztették, miután előbb felemelték — ehhez a 32 pengős búzaárhoz igazodik. De most már az a gazda is annyira előrehaladott, hogy tud plajbásszal, ceruzával számolni, látja azt, hogyha a műtrágyának ezt a mai árát megfizeti, bár tudja, hogv a különbözet nagyon szép eredményeket mutat, de nem futja ki a hozamból, hogy megfizesse a műtrágya árát, megfizesse a kifuvarozást, azután a műtrágya elvetése, széthordása szintén pénzbe kerül neki. így az emberek áttértek arra, hogy most már kiküszöbölték a műtrágyát. Akik eddig műtrágyát vetettek, azok közül nasyon sok egyáltalán nem foglalkozik. ma már vele, mások nedig felére, sőt felén alul K-ére, Va-ára csökkentették a fogyasztást. A kartellek is hozzájárulnak, magasan . ülése 1930 november 7-én, pénteken. hozzájárulnak mindezekhez. Es én nem tudom megérteni, hogy — bármiféle törvényjavaslat, vagy bármiféle rendelet jön — vannak ennek az országnak még olyan elemei, vannak olyan emberek, akik ezt mind ki akarják használni a maguk javára és ezeket az intézkedéseket a többi ember vagyoni értékének csökkenésére kihasználva sütik kis pecsenyéjüket a mellett, hogy az ország romlása felé hajtják azokat az embereket, akik egyébként még nincsenek anynyira elidegenedve és annyira elkeseredve az élettől, akik még szeretik a hazájukat és akarnak belőle egy boldogabb jövő elé néző országot teremteni. Visszatérek újból a márkázásra. A márkázás igen nagyjelentőségű intézkedés. Azt mondotta itt tegnap az ellenzéki oldalról Gál Jenő képviselőtársam, hogy hogyan lehet márkázni valamit? Önmagától márkázódik (Jáuossy Gábor: Ügy van!) értékesebb, jobb minőseim termék, csak meg kell a lehetőséget adni az embereknek és nem kell az emberek elé korlátokat állítani, hogy mehessenek a maguk útján. Ez olyan, mint a ragadós betegség. Ha látja az egyik termelő, hogy a másik barátja, sógora, vagy szomszédja jobban jött ki, mindenesetre hajt utána, ha megvan a tehetsége hozzá. Ha azonban valami tehetetlenség gátol ja ebben, az önhibáján kívül esik. Hiszen láthatjuk az egyes vidékeken uralkodó állapotokat. Ott van az én vidékem, onnan még csak ma hallottam egy ma megérkezett orosházi embertől, hogy a búzaár alászállott a 15 pengőről és ma már 14 pengő körül mozog. Az a 15 pengős ár is nagyon kicsiny már, de eddig még a merkantilbúzánk is elérte a 15 pengőt és felette is mozgott. Ma már nemcsak az a vidék, hanem a termelő is másként dolgozik, mert ott volt olyan ember és voltak olyan emberek, volt olyan kereskedő, aki magtárában azt a minőségi gabonát félretette, kicserélte s odaadta már kéthárom héttel azelőtt annak a kistermelőnek. Ott azon a vidéken már exisztál a minőségi búza. De a márkázás éppen itt mutatja ki a fogafehérét, mert ott is van olyan kereskedő,, aki mindent elkövet, csakhogy valami kis hasznot lásson ma, s nem törődik a holnappal. Éppen a hét folyamán hallottam az egyik orosházi embertől, hogy Békéscsabáról a békéscsabaiak tengelyen Orosházára hozták a búzát, ott az orosházi kereskedőnél lemázsálták és akkor jött a csabai Kovács-gőzmalom teherautója, árra felrakták s, búzát és visszavitték Békéscsabára. (Zaj.) Valami tág lelkiismeretet tapasztalok az ilyen kereskedőnél, mert nagyon jól tudja, hogy azt a búzát, amelyet neki Csabáról hoztak, azért kellett elhozni Csabáról, mert ott az értéke kisebb, lévén minősége roszszabb; a malom azért megy el Orosházára, mert ott jobb minőségű gabonát kap s ezért inkább^ még a fuvart is ráfizeti és több pénzt is ád érte. Mégis most az .a kereskedő, természetesen minden kötelezettség nélkül, márkázatlanul visszaadja Csabának azt >a csabai búzát, mondván magában: nesze, legyen a tied, mert onnan hozták. Minden ilyen dolgot meg kellene akadályozni, mert különösen az én vidékemnek nagy érdeke, hogy eddigi renomméját, tekintélyét ne rontsa más vidékről jövő búza és ne rontsa éppen a kereskedő. Mert a márkázás nem is arra a kisemberre szól, — hiszen annál a kisembernél, annál a tíz-húsz holdas gazdánál tényleg nem lehet márkázni — ezeknek a búzáját csak akkor lehet márkázni, amikor összefutott s éppen annak a szakértő kereskedőnek kell megismernie, melyik a márkabúza, me-