Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-430
Az országgyűlés képviselőházának UBO. jobban szeretném, ha ez is a törvényhozás elé kerülne. A belső forgalomban való kötelező márkázás elrendelése, habár ez összefügg a zárt területté nyilvánítással, mégis ezenkívül is olyan következményekkel járhat, hogy szerény véleményem szerint ezt is a törvényhozásnak kellene fenntartani. Egyébként a márkázást nemcsak örömmel üdvözlöm most a törvényjavaslatban, hanem éppen azt sajnálom, hogy már régebben nem jött ezzel a földmívelésügyi kormány, (Jánossy Gábor: Ügy van! Pridem debuisset!) mert sok tekintetben megelőztek már minket a külföldi piacokon, s azt hiszem, hogy a mezőgazdaságot komoly kár érte a múltban a márkázás elmulasztása folytán olyan időben, amikor a márkázásnak sokkal nagyobb jelentősége lett volna, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a piacok akkor még nem voltak úgy telve, mint amennyire telve vannak ma. Ismétlőm minden félreértés elkerülése végett, hogy nemcsak üdvösnek, hanem hasznosnak is tartom a márkázást. Kötelességemnek tartom azonban figyelmeztetni a t. Hazat, hogy a külföldön a márkázás terén szerzett tapasztalatok eredménye az, hogy bármennyire fontos és^ üdvös is ez, túlzott reményekkel^ nem szabad néznünk a márkázás elé, mert ha túlzott reményekkel nézünk ez elé az új intézmény elé, ismét az fog történni, ami a múltban megtörtént, hogy csalódunk. Mindenesetre jó, hogy végre az országgyűlés ezzel is foglalkozik, és csak azt szeretném, ha ki lehetne küszöbölni azt az ellentétet, amely jelen esetben az ellenzék és a kormánypárt között van. Amint a helyzet mutatja, ennek a javaslatnak, mint ilyennek, vagyis a márkázás intézményének ellenzéke nines, itt csak a módusban van közöttünk eltérés.' Es azt hiszem, arról talán igazán lehetne beszélni, komoly közjogi szempontból is, hogy eloinozdítsuk-e azt a tendenciát, amelyet mindenhol látunk, hogy a törvényhozás kezéből nagyon sok rendelkezés átmegy a végrehajtó hatalom kezébe. Itt nem személyes kérdésről^ nem a földmívelésügyi miniszter úr személyéről van szó. Bármennyire tiszteljük is a földmívelésügyi miniszter úr személyét, senki sem garantálhatja azt, hogy mindig olyan emberek lesznek a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízva, akikre az ország egész közönsége nyugodtan rábízhatja az ügyek vezetését. Nézetem szerint helyesebb volna, ha egy ilyen komoly törvénynél a felelősség azokat terhelné, akik szerintem elsősoriban felelősek, nevezetesen a törvényhozást, mintsem hogy egy ilyen intézményt, ilyen komplexumot rábízunk a végrehajtó hatalomra, amikor pedig már előreláthatjuk, hogy itt olyan súlyos problémák fognak felmerülni, hogy kétségtelen az, hogy azután a végrehajtás terén így is, úgy is jogos támadások is érik majd sokszor azt a végrehajtó hatalmat. Tisztán csak ezek a szempontok vezettek arra, hogy itt aggályaimat kifejtsem. Nem akarok itt részletesen, gazdasági jellegű dolgokkal foglalkozni, mert hiszen elvégre az, hogy tanácsokat adjunk arra nézve, hogy az ország lakossága hogyan gazdálkodjék, talán mégse az országházban történjék meg. Hiszen nem az a célunk és nem az a hivatásunk, hogy mezőgazdasági oktatást tartsunk itt Magyarország közönségének (Ügy van! Ügy van!) és itt a búzatermelés részletkérdéseivel foglalkozzunk. Azt hiszem, itt sokkal magasabb és sokkal általánosabb szempontokat kell belevinni êse 1930 november 6-án, csütörtökön. 203 a vitába, és ezért nem is tartom szükségesnek, hogy a részletekbe belemenjek. Ezen elvi álláspontok előrebocsátásával kénytelen vagyok kijelenteni,^ hogy ezt a javaslatot ebben a formájában én és azok, akik velem egy párthoz tartoznak, nem fogadhatjuk el. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha a tárgyalás folyamán a földmíivelésügyi miniszter úr ezeket az aggályainkat eloszlatná, ezt a javaslatot mi is el ne fogadjuk. Akkor ez a javaslat mondhatnám teljesen egyhangúlag fogadtatnék el, amennyiben a miniszter úrnak módja van erre részben nyilatkozni. Indítványt a jelen esetben tehnikai szempontból nem szükséges beadnom, mert ha lehetséges ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése, úgy talán más is beterjesztheti az indítványt; ha pedig ez nem lehetséges, ha a földmívelésügyi miniszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez a törvényjavaslat így, ahogy van, menjen keresztül, vagyis változtatás nem lehetséges, akkor sem adok be indítványt, merí nincs értelme annak, ihogy indítványom feltétlenül biztosan leszavaztassék, és így r én a törvényhozás idejét feleslegesen igénybevegyem. (Helyeslés balfelől. — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Konkrét indítványt kérek!) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Scihandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak a parlamenti illemnek kívánok eleget tenni, amikor előttem felszólalt képviselőtársam megjegyzéseire reflektálok, de az ügy érdemének is kívánok szolgálatot tenni, amikor elismerve az ő teljes jóhiszeműségét, csodálkozom azon, hogy amíg egyfelől kifogásolja, hogy a márkázással miért nem jött korábban a földmívelésügyi kormányzat, addig másfelől most, amidőn mód van arra, hogy a márkázás lehetőségét törvénybe iktassuk, általánostságban sem méltóztatik elfogadni a törvényjavaslatot, holott t. képviselőtársam főleg a részletek ellen tett-kifogásokat. Nem is egészen bizonyos, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, ha a részletekre rátérünk, egypár okos észrevételt ne honorálna. Legyen szabad itt szóvátennem, hogy magam is a foüntetőrendelkezésekre nézve bizonyos meggondolást kívánnék. Vannak t esetek, —- és ez a törvényjavaslat is azok közé tartoj zik — amikor a magasabb szempontokból való buzgalom tényleg továbbmegy, mint szabad lenne, amikor azonban a gyakorlati keresztülvitelre kerül a sor, akkor akad fenn. Emlékeztetem a t. törvényhozást csak a korábbi bortörvény szigorú rendelkezéseire, amelyeket a gyakorlatban nem tudván kellőképpen érvényesíteni, kénytelenek voltunk azokat revízió alá; venni. Hiszem is, hogy a fölcLmívelésügyi miniszter úr, ha ebben az irányban megfelelő indítványok történnek, ezeket a kellő határig honorálja. T. Ház! Amii mármost a javaslat fontosságát és jelentőségét illeti, nagyon örülök, hogy ennek a javaslatnak tárgyalása alkalmat ad arra, hogy leszegezzünk két fontos elvet éppen a mai gazdasági körülmények között. Semmi sem árt annyira a gazdasági életnek, mint a túlzott pesszimizmus, a pesszimizmusnak, mondhatnám, temetési hangulatnak mesterséges szítása és terjesztése, míg másrészről semmi sem bosszulja meg magát annyira a gazdasági életben, ennélfogva a gazdasági politikában is, mint a demagóg jelszavak és általában a jelszavak kergetése. Ami a túlzott pesszimizmust illeti, le kell szegeznem, hogyha j eremiadókkal
