Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

194 Az országgyűlés képviselőházának lp30 tetik, ami különösen fontos ott, ahol nagyobb tömegű áruk szelektálásáról, vagy beraktárolásáról van szó. A pénz-, illetőleg elzárási büntetéseken felül alkalmazza a törvényjavaslat azt a megtorló szabályt is, hogy azokkal a visszaélőkkel szemben, akik az árujegy használatánál visszaéléseket követtek el, az árujegy további haiszníállattól való eltiltás legyen kimondható, ami nagyon helyes és logikus rendelkezés, mert a tisztességes kereskedelmet és a termelést minden néven nevezendő vi&szaéléstől és tisztességtelen versenytől meg kell óvni. (Helyeslés.) Ez a törvényjavaslat, amely a t. Ház előtt fekszik, a magyar kormányzatnak, a magyar törvényhozásnak és a magyar gazdaközönségnek egyöntetűen nagyértékű lépését jelenti azon az úton, amelyet a magyar mezőgazdaság reorganizáló munkájának nevezünk. Kiváló eszköz ez arra, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar föld, a magyar éghajlat, a speciálisan jó magyar termény elfoglalhassa a nemzetközi piacon azt a helyet, amelyet minőségi kiválóságánál fogva (megérdemel. Rendszabály, amely talán odakünn a falun sok tekintetben új lesz, de bizonyos, hogy mihelyt a magyar mezőgazda megszokja a változott nemzetközi piaci viszonyoknak, a^ kereskedelmi szokásoknak, általában az új életnek, az új érvényesülési feltételeknek ezt az új eszközét, alkalmazkodni fog ezekhez a rendszabályokhoz, megszereti azokat és maga a magyar, gazda lesz a legelső, aki ezeknek a rendszabályoknak alkalmazását és betartását követni fogja, mert ezek a magyar gazdálkodás új rendjének nevezetes rendszabályai lesznek. Organizatórikus munka lesz ez, amely organizatórikus munkával együtt visszatér a bizalom a magyar gazdába, visszatér a cselekvési vágy, mert ezen keresztül he fogja látni, hogy a magyar mezőgazda felette állhat az Űristen adta szerenesés éghajlati viszonyainál fogva más ország gazdáinak, be fogja látni, hogy a magyar mezőgazdának dolgoznia, iparkodnia és tanulnia kell, akkor majd jobban is lehet érvényesülnie, mint más ország gazdájának. (Ügy van! a jobboldalon.) Be fogja látni, hogy igenis van ezen a megcsonkított területen is magyar jövő, van a magyar munkának eredménye, van a magyar földnek az izzadságos munkáért való ellenértéke, van jutalma és van a kp vetkező, az utána jövő nemzedék megélhetésének is biztos lehetősége. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Igen tisztelt Ház! Ezt a törvényjavaslatot a közgazdasági és földmívelésügyi bizottságok együttes ülésben általánosságban és részleteiben letárgyalták és változás nélkül ajánlják a t. Háznak úgy általánosságban, mint részleteiben^ elfogadásra. En ezúttal általánosságban való elfogadásra vagyok bátor ajánlani. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Mándy Sándor! .Mándy Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Első felszólalásom alkalmával a Ház szíves türelmét,és elnézését kérem. Olyan pár. excellence agrártÖrvényjjavaslathoz szólhatok hozzá, amelyben semmi politikum nem foglaltatik és. miután ennek elfogadása annyira szükségszerű és indokolt, remélem, hogy ez a törvényjavaslat ennek a Háznak! minden oldalán, nemcsak szeretettel fogadtatik, hanem támogattatik is. (Ügy van! a jobboldalon.) Könnyű ezért az,én feladatom e pillanatban, amidőn a földmívelésügyi miniszter úrnak éppen ehhez a törvényjavaslatáJioz van módomülése 1930 november 6-án, csütörtökön. ban elsőíaben felszólalni. Mégis, első felszólalásomra való tekintettel a Ház szíves elnézését és türelmét kell ismételten kérnem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak célját részletesebben ismertetni, illetőleg azzal foglalkozni azért nem tartom szükségesnek, mert hiszen az előadó úr magasröptű beszéde után és az után az igazán kiadós és tökéletes indokolás után, amely e mellett a törvényjavaslat mellett foglaltatik, ez igazán nem szükséges. Mezőgazdasági termeivényeinknek, illetve azok feleslegeinek exportálásáról van szó. Ez annyira fontos kérdés, hogy — mondhatnám — a mai súlyos gazdasági viszonyok közepette taLán a legfontosabb kérdések egyike. Mezőgazdasági terményfeleslegünk nagyon tekintélyes része, mondhatnám talán mind csak akkor kerülhet külföldi exportra, ha külföldön versenyképes tud lenni. A mai külföldi elzárkózó vámpolitikai viszonyok mellett azt lehetne talán mondani, hogy minden exporttörekvésünk meddő kellene hogy maradjon akkor, amikor közvetlen szomszédaink és azok az országok, amelyek exportunk szempontjából bennünket érdekelnek, mint Németország, Ausztria és Csehország is, — mint azt éppen tegnap a kereskedelemügyi miniszter úrtól itt hallottam — annyira elzárkózó vámpolitikát folytatnak, hogy évenként kétszer revideálják vámtételeiket. Ilyen nehéz gazdasági viszonyok mellett már-már tényleg azt hihetné az ember, hogy hiábavaló és meddő minden fáradozás. Mégis, ha nézzük ezeknek a külállamoknak kereskedelmi statisztikáját, akkor azt látjuk, hogy két olyan eset van, amidőn ezek a szigorú vámsorompók betörhetők, illetve azok a mi árucikkeink előtt felemelhetők. Az egyik eset az a nagyon szomorú eset, amikor olyan olcsón kell exportálni termékeinket, hogy azoknak ezzel elérhető exportára lényegesen alacsonyabb marad, mint előállítási és termelési ára. Ennél sokkal fontosabb azonban azaz eshetőség, — és erre az eshetőségre igen szép példáink vannak — amidőn a vámsoromoók azért nyílnak meg exportra kerülő agrárterményeink előtt, mert olyan kiválóak, hogy azokat a külföld szívesen veszi át. Ilyen kiváló minőségű terményeket és agrártermékeket a magyar föld különösen bőven tud teremni. Sajnos azonban, nem elegendő az, hogy ezek megteremjenek, hanem szükség van azonkívül olyan szervezettségre, amely szervezettség folytán ezek az agrártermények a külföld céljainak megfelelően szelektáltatnak, összegyűjtetnek, sőt még a külső csomagolás formájában is olyan alakot vesznek fel, amilyen alakot a külföld megkíván. (Helyeslés jobbfelől.) Az említett szervezettséget kívánja pótolni, illetve megteremteni a legegyszerűbb, legcélravezetőbb és — különösen szerencsésen mutathatok rá — a legolcsóbb eszközökkel ez a márkázási törvényjavaslat (Ügy van! Ügy van! .. jobbfelől.) az által, hogy a márkázás folytán a kivitelre kerülő áru megfelelően szelektálva, megfelelő állami ólomzárral, illetve védjeggyel ellátva kerül ki, amely védjegy az illető áru belső minőségét, béltartalmát és külföldre való alkalmas voltát ugyanakkor biztosítja is. Ezzel B, ténykedésével a márkázás, tehát a márkázást végző földmívelésügyi minisztérium tulajdonképpen nemcsak a gazdaérdekelteknek, az agrárérdekelteknek szerez, remélen,, nagy megkönnyebbülést, hanem különösen érdekében áll ez a legális, tisz-