Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-429

Az országgyűlés képviselőházának J*29. kozó kérelmét: Egy utas megy egyedül a sűrű, söte't erdőben és találkozik egy bozontos, marcona külsejű emberrel, kezében egy husánggal; így kéri s veszi öl pénztárcáját arravaló hivatkozással, hogy ő apátlan, anyátlan árva. Ilyen a mi gyáriparunk, nagyon sok nagyipari vállalatunk. Vámvédelmet kérnek husánggal a kezükben. (Ügy van! Ügy van!) A kartellirozás dorongjával a kezükben arra hivatkoznak, hogy ők apátlan, anyátlan árvák. A vámvédelem árnyékában itt bent tartják áraikat és ; dumpingbe kezdenek külföldön. A vámvédelmet mint exportprémiumot élvezve, előnyt nyújtanak a külföldi fogyasztóknak a belföldi fogyasztók rovására. Ha van fogyasztói szempont a vámtarifában, úgy ez az egyedüli. T. Ház! En a bizonyos mértékig való iparpártolás híve vagyok, ez természetes, ez elől nem zárkózom el, de nem nyugszom bele albiba, hogy a kiegyenlítő vámok helyett tiltó vámokat statuáljunk és nem tudok abba belenyugodni, hogy itt egy nagyzási hóbort kedvéért, egy monomania kedvéért ipari Sehlaraffenland-ot akarnak csinálni, agrárországban úgy, hogy az egyik termelési ágat favorizálják a többiek rovására, illetve nem is az egyik termelési ágat, hanem — mint mondottam, és amit fenntartok és fenn fogok tartani — néhány urat, akik a nemzettől donációs levelet kaptak, (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) hogy milliós és milliós jövedelmet vágjanak zsebre (Elénk tetszés és taps a balközépen.) ós az országból hübérországot kreáljanak a magúik javára és hasznára. Egyéb tekintetben annak az őszinte tiszteletnek ellenére, amellyel a miniszter úr személye iránt viseltetem, mivel Ígéreten kívül konkrét választ neon kaptam, nagyon sajnálom, de a választ nem veszem tudomásul. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Elnök: A miniszter úr nem kíván szólni. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Grniger Miklós képviselő úr első interpellációjára adott választ (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Mind a kettőre!) — a kettőre külön kell feltennem a kérdést — tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház az első interpellációra adott választ tudomásul veszi. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! — Rothenstein Mór: Tessék szavaztatni! — Zaj.) Csendet kérek. A határozatot már kimondottam. Rothenstein Mór képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Éri Márton: Tessék korábban felébredni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Griger Miklós képviselő úr második interpellációjára adott miniszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. —- Kabók Lajos: Előblb is így kellett volna!) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Várnai Dániel képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a kereskedelmi alkalmazottak vasárnapi munkaszünete tárgyában.^ Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a kereskedelmi miniszter urnáik arról, hogy a kereskedelmi^ alkalmazottak egy tekintélyes részének, a fuszerkeresikedesek és más élelmiszerüzletek alkalmazottainak még mündig nem adatott meg a más foglálko? ülése 1930 november 5-én, szerdán. 185 aási ágazatokra már kiterjesztetett teljes vasárnapi munkaszüneti 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a Magyar Fűszerkereskedők Országos Egyesülete és a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége között már 1926 októberében megegyezés létesült a teljes vasárnapi munkaszünet életbeléptetése érdekében, s hogy ezt a szerződés erejével bíró megegyezést, illetőleg az abban kitűzött célt az 1928 őszén tartott székesfehérvári kongresszus helyeselte, nemkülönben Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgazdasági és szociálpolitikai bizottsága a kereskedelemügyi minisztériumhoz 1928 augusztusában intézett felterjesztésében közölte, hogy egyhangú határozattal állást foglal a kereskedelmi alkalmazottak teljes vasárnapi 'munkaszünete mellett? Ha a miniszter úrnak van tudomása ezekről a felterjesztésekről, nemkülönben hasonló értelmű más törvényhatósági és közületi állásfoglalásokról: tisztelettel kérdezem, hajlandó-e a minisztériumához intézett felterjesztésekkel foglalkozni, az érdekelteket sürgősen tanács kozásra összehívni és a kérdés megnyugtató megoldásaként úgy intézkedni, hogy a 94.537. 1921. számú kereskedelmi miniszteri rendelet visszavonásával a kereskedelmi alkalmazottak teljes vasárnapi munkaszünetét Budapesten és az egész országban visszaállítja?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Legyen szabad kérdésemet röviden, lényegileg összefoglalni. T. Ház! Én azt szeretném ezzel az interpellációmmal is elérni, hogy a kereskedelemiben a munkaszünetet tegyük teljessé azzal, hogy a kormányzat a fûszerkereskedelmi alkalmazottak számára is tegye lehetővé a teljes vasárnapi munkaszünetet. En csak mély sajnálattal tudom megemlíteni, hogy ebtoen a kérdésiben, amelyet szociálpolitikai és gazdasági szempontból is igen fontosnak tartok, ez az interpellációm immár a negyedik, és csak mély sajnálkozással látom, hogy valahányszor idehoztam a kérdést, a kormány részéről hajlamosságot tapasztaltam erre, elleniben, amikor cselekvésre került volna a sor, a kormány az egész kérdést elhanyagolta. Ismétlem, negyedszer hozom már ide ezt a kérdést. Valahányszor a kereskedelmi minisztérium vezetésében változás állott be, valahányszor új vezetőt kapott a minisztérium, minden egyes esetben idehoztam. Éppen ezért nem is kívánom ezt bőven indokolni, mert talán már ebben a Házban sincs szükség arra, hogy megindokoljam, hogy a kereskedelmi alkalmazottak közül a fűszerkereskedelmi alkalmazottaknak és más élelmiszerüzletekiben alkalmazott segédeknek is ugyanolyan joguk van a teljes vasárnapi .munkaszünetre, mint ahogyan f ezt az iparban alkalmazottak már megkapják és mint amennyire megkapják a kereskedelem más ágazataiban alkalmazott tisztviselők és segédek. A legutóbbi interpellációmra adott válaszában a jelenlegi miniszter úr hivatali elődje, azt a kijelentést tette, hogy hiszen ő is benne van a dologban, — ezeket a szavakat használta — az ő szívének kérdése is ez a kérdés, valláserkölcsi és társadalompolitikai szeimpontból a megoldást fontosnak ítéli, utána tette azóniban, hogy a közönség és a kereskedelem jól felfogott érdekében a vasárnapi munkaszünetet ezidőszerint a fûszerkereskedelmi alkalmazottakra is teljes^ egészében kiterjeszteni nem tudja. Ismétlem, rövidre kívánom fögrii megjegy-