Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-428

Az országgyűlés képviselőházának 428* kamara elnöksége, amely minden mezőgazdasági kérdésben és a mezőgazdaság összes problémáinak a közéletben való felszínen tartásában hatékonyabb szerepet játszik, megfelelő képviseletet nyerjen. Ez sem nem fogja érinteni a törvénynek azt a helyes rendelkezését, hogy a különböző kategóriák a mezőgazdaság képviseletében arányos képviselethez jutnak, sem pedig nem jelent lényegében létszámemelést, legfeljebb átmenetileg, mert amennyiben a létszám akár a törvényben konstruált feltételekinél fogva csökken, akár pedig a mezőgazdasági kamarának képviselete halálozás folytán eggyel csökken, s mégis megmarad mindegyik érdekeltségnek képviselete, ebben az esetben a létszám emelkedni nem fog. Második részében ez a törvényjavaslat az Országos Magyar Gazdasági Egyesület részére biztosít képviseletet. Amint méltóztatnak tudni, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület éppen a közelmúltban ünnepelte fennállásának százesztendős évfordulóját. Nem kell nekem ebben a Házban arra hivatkoznom, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek százesztendős múltja egyúttal a magyar mezőgazdaság fejlődésének száz esztendejét is magában foglalja. (Propper Sándor: A nagybirtokosok szakszervezete!) mert az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nemcsak a nagybirtokosok szakszerű mezőgazdasági ügyeinek előbbrevitelével foglalkozik, hanem egyetemes szempontokból az általános mezőgazdasági érdekek szolgálatában is áll. Éppen ennélfogva a törvényjavaslat konstrukciója szerint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nyer képviseleti jogot a Felsőházban, és pedig olyan formában, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szervezete fog előterjesztést tenni arranézve, hogy kik kerüljenek a törvényjavaslat által meghatározott számiban az államfő kinevezése útján a Felsőházba. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Gyáriparosok Országos Szövetsége s a Kereskedelmi és Iparkamara is megfelelő képviselethez jutott a Felsőházban, én azt gondolom, hogy a törvényhozás csak bölcsen jár el, ha a legnagyobb gazdasági ág képviseletét éppen a mai súlyos mezőgazdasági viszonyok között fokozza, mert e képviselet révén a mezőgazdasági életnek olyan tényezői jutnak bizonyára szóhoz, akik elméleti és gyakorlati ismereteik mellett a mai súlyos mezőgazdasági válságban csak hasznára lesznek az országnak s a törvényalkotásnak és csak emelni fogják a Felsőház ütőerejét, csak javítani fogják az érdekképviseleti rendszer helyes elgondolását. Minthogy ez a törvényjavaslat már formájában és lefektetett alapelveiben magában hordja indokolását, bővebb indokolását nem is tartom szükségesnek, hanem ajánlom a mélyen t. Háznak, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás" .alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra jelentkezett? Petrovits György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kérném a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: A házszabályok értelmében intézkedni fogok a Házban tartózkodó képviselő urak megjelenése iránt. Ha a Ház tagjai öt perc múlva sem lennének jelen tanácskozóképes számban, az ülést fel fogom függeszteni. Addig pedig szíveskedjék a képviselő úr megkezdeni beszédét. ülése 1930 november 4-én, kedden. 143 Farkas István: T. Ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat megint egyike azoknak a javaslatoknak, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amelyekkel a korlmány megint bebizonyítja azt, hogy borzasztóan fél a demokratikus állami berendezkedéstől, borzasztóan irtózik a néptől, irtózik attól a nagy gondolattól, amely egyedül képes arra, hogy egy ' országot boldogítson. Irtózik a demokráciától, irtózik a népnek adott jogoktól és oljran mesterséges eszközöket termel ki a törvényhozás számára, amelyek távol tartják ezt a törvényhozást a nép egyetemes érdekeitől és az ország egyetemes érdekeitől is. Hiszen nyilvánvaló az, hogy a megalkotott Felsőház nem más, mint a nagybirtokosoknak és papoknak felsőháza, annak a kiváltságnak felsőháza, amely ebben az országban a háború előtti évtizedekben is gyűlöletnek volt a tárgya. Nem úgy van a dolog, ahogy az előadó úr mondja, amikor hivatkozik Irányi Dánielre és Kosstuh Lajosra. Kossuth Lajos netm ilyen felsőházat akart, Irányi Dániel nem ilyen felsőházat akart. Irányi Dániel a demokratikus, általános, titkos választójogot akarta, azért küzdött, azért harcolt a háború előtti évtizedekben a magyar törvényhozásban. Irányi Dániel úgy akarta reformálni a felsőházat, hogy az ne legyen a főnemeseknek, a főpapoknak és a Habslburg-dinasztiának letéteményese és megbízott szerve. Ilyen felsőházi reformot akart Irányi Dániel és Kossuth Lajos, de nem olyan felsőházat, amilyet a t. előadó úr itt nekünk bemutatni akart. A tradíciók olyan ápolása, amely visszamegy a múltba s amely vissza akarja vezetni évszázadokra az emberiséget, nagyon szép lehet és nagyon nagy kívánság lehet valakik számára, de nem megvalósítása annak a törekvésnek, hogy az államot beillesztjük a haladás útjába, nem az a rendszer, amellyel az államot ma igazgatni lehet, nem az a módszer, amelyen keresztül egy állaim kormányzata előre fogja lendíteni az országot a nemzetek versenyében a haladás útján. Ahogy az urak itt megcsinálták ezt a Felsőházat, az nem más, mint egyoldalú, rideg, önző szerv, amelyben a papok, a nagybirtokosok, a különböző vagyoni rétegek minden irányban képviselve vannak. Es most hozza a kormány ezt a javaslatot, amely megint csak kiváltságokat akar teremteni. Olyan pici kiváltságot, amelynek magyarázatát megérteni sem lehet. Azt lehetne mondani, hogy testhezálló >

törvényjavaslatot tárgyalunk ma, és nem más ez, mint egy olyan privilégium megteremtése, amely arra alkalmas, hogy itt gyűlöletet keltsen egész kormányzati rendszerünk iránt. Mit mond maga ez az indokolás? Azt mondja ez az indokolás, amit az előadó úr is már résziben elmondott, s érdekes ebben az indokolásban (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) az, amit a törvényjavaslatban is láttunk, hogy (olvassa): «A mezőgazdasági kamaráknak és az országos mezőgazdasági kamarának kapcsolata és különleges szervezete a kamara elnökségének olyan^ jelentős szerepet biztosít, amely az elnökség állandó és rendszeres felsőházi képviseltetése (iránt megnyilvánult kívánságok teljesítését indokolttá teszi. Ezen megfontoláson alapulnak a javaslat 1. és 2. §-ának rendelkezései.» Hozunk egy törvényt, amely eltérőleg a Felsőház összetételének eddigi módszereitől, a kamara mindenkori elnökét megteszi felsőiházi tagnak. Abban a rendszerben, amelyben elképzelték ezt a Felsőházat, — amint az előadó úr mondja — mint egy érdekképvi-