Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának 4 nak adhatna tápot, amelyet a közvélemény esetleg- helytelenül interpretálhat. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Áttérünk az interpellációkra és pedig; elsősorban az írásbeli interpellációkra. Az első a népjóléti miniszter úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak ez-év Junius hó 14-én tartott interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): T. Ház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselőtársam 1930. évi június hó 14-én előterjesztett interpellációjára a következőkben vagyok bátor válaszolni: Jószay János 75 százalékos hadirokkant arra irányuló kérése, hogy részére a régebbi 50 százalékos és a jelenlegi 75 százalékos rokkantsági járadék közötti különbözet visszamenőleg 1925. június l^től kezdődően folyósíttassék, (Zaj. — Elnök csenget.) nem volt teljesíthető, mert a törvényerővel felruházott 2700/1922. M. E. számú rendelet végrehajtásáról szóló 91.000/1922. N. M. M. számú rendelet 10. §-ának utolsó bekezdése értelmében a felemelt összegű járadék csak a magasabb rokkantsági százalék megállapítását követő hónap első napjától kezdődően utalványozandó. Jószay János részére' az 1929. évi július hó 16-án 204.238/1929. VI. N. M. M. számú rendelettel állapíttatott meg elsőízben a 75 százalék, tehát az ennek megfelelő magasabb járadék nevezettet az 1929. augusztus hó 1-étől illetheti meg. Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. Dr. Vass József s. k. Elnök: Kíván-e az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával élni? (Hegymegi Kiss Pál: Igen!) Kítván, tehát a szó a képviselő urat megilleti. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! A népjóléti minisztériumban hosszas küzdelmek folytán végre sikerült egy súlyos tüdőbeteg és majdnem mind a két szemére alig látó rokkantnak (Zaj és mozgás.) rokkantsági százalékát felemeltetni. Elnök: Kérem a képviselő urakat, tegyék lehetővé, hogy a szónok urat legalább az elnök meghallja. Hegymegi Kiss Pál: Nem szólok most a közigazgatás, illetve az alsóbb hatóságok eljárásáról, hogy előre kijelentették kegyes hatósági személyek, hogy ez a szegény rokkant ebből a 75%-ból nem eszik, hanem hálával emlékezem meg arról, hogy a népjóléti miniszter úr volt szíves évek hosszú során át tartó küzdelem után ennek a rokkantnak a szerintem jogosan járó százalékot, 75%-ot megállapítani. A kérelem tudniillik az volt, hogy nem a megállapítás időpontjától, hanem attól az időtől kezdve adassék meg ez a 75%, mióta ez a vita folyik. A népjóléti miniszter úr kijelentette, hogy ez a megfelelő utasítások és határozatok értelmében nem lehetséges. Azért bátorkodom ezt a népjóléti miniszter úr figyelmébe ajánlani, mert kivételes esetről van szó, voltaképpen szinte r rendellenes úton állapították meg a rokkantsági százalékot és a rokkantsági százalék nem attól az időtől fogva áll fenn erre a rokkantra nézve, hanem megelőzőleg, amikor a vita kezdődött. Ezért voltam bátor interpellálni s végtelenül sajnálom, hogy elutasító választ kaptam, mert hiszen kezemben van a debreceni hadirokkantaktól, akik ezt a kérdést széles körben tárgyalják, több olyan ügy, ahol a népjóléti miniszter úr jósága ilyen irányban megnyilvánul. így hivatkozom Doby István esetére és leg'•8. ülése 1980 július 2-án, szerdán. 145 újabban 19.907/1929. szám alatt Szűcs Béla esetére. Ha azoknál lehetséges volt ez a méltánylás, nagyon kérem újólag a népjóléti 'miniszter urat anélkül, hogy én azokkal a paragrafusokkal vitába állanék, hogy kivételesen tessék 'méltányolni ezt a helyzetet és ha lehet, mivel évek hosszú soráig tartott ez az eljárás, ennek a rokkantnak rokkantsági százalékát ne a megállapítástól, hanem a vita kezdetétől terjedő időre méltóztassék megállapítani és azt a különbözetet, amely azt hiszem, igen csekély dolog, de egy kis családnak rendkívül jelentős összeg, kiutaltatni. Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván válaszolni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Én nagyon szívesen járnék azon a méltányossági úton, amelyet a t. interpelláló képviselőit ársiam tőlem kér, ellenben a törvényerejű rendeletek engem is kötnek. Végre

; is, hogy valamely rokkantság milyen százalékú, nemcsak magának a biológiai elváltozásnak alapján állapítható meg, hanem ehhez egy másik, egy jogi forma is kell, nevezetesen maga a miniszteri úton jóváhagyott megállapítás, mint jogi. formas ág. Kell tehát a biológiai valóság és azonkívül ennek miniszteriális úton megállapított formalitása. A törvényerővel bíró alaprendelet kimondja, hogy ta megállapítás napjától jár a rokkant járadék az illetőnek, akinek részére megáll api ttat ott. Visszamenőleg tehát csak abban az esetben volna lehetséges — de egészen külön kormányintézkedéssel — rokkantjáradékot fizetni, taanennyiiben orvosilag minden kétséget kizárólag tnieg lehetne állapítani, hogy a rokkantságijaik ugyanolyan fokozata már korábban is tényleg <meg volt és azonkívül a kormány egy külön aktussal ehhez hozzájárulvía^ a pénzügyminiszter úr külön fedezetet nyújtana nekem. Mert hiszen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy évről-évre kapom a fedezetet ós az a fedezet úgy van kiméretezve, hogy^ az illető év igényeinek kielégítésére szolgál. Abból nekem feleslegem nincsen, .abból sem visszafelé, sem előre nem tudok fizetni, úgyhogy ezeket a megfontolásokat véve alapul, voltam kénytelen azt a választ adni ebben a konkrét esetben, amelyet adtam és amelynek , szíves tudomásulvételét kérném. (Helyeslés jobbfelol.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván újabb viszonválasz jogáviat élni. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, távol áll tőlem, hogy olyan intézkedést erőszakoljak a népjóléti miniszter úrra, amely törvényekbe ütköznék, de egy kissé meglep a válasz más szempontból. E szerint az álláspont szerint az következik be, hogy a közigazgatási megállapítás a konstitutív megállapítás és nem az orvosi megállapítás, (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: A minisateriáMs!) a bürokráciának lassúsága miatt a magyar rokkantak hátramariar dást szenvednek. Mert eddig, legalább az én közigazgatási praxisomban, mindig iaa volt az elv, hogy attól függött a megállapítás^ időpontja, — csak egy nyugdíjbahelyezés tenyéré s hasonló ilyen határozatokra utalok — hogy a közigazgatási rendelet magában a rendeletben szakvélemények alapján mikor állapította meg azt, hogy mikortól kezdve állott be az az állapot, amikor akár a nyugdíjbahelyezés ténye, — azért hozom ezzel párhuzamba — akár a rokkantsági százalék felemelésének kérdése jelentkezik. Mert ha a népjóléti miniszter úr álláspont-