Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

86 Az országgyűlés képviselőházának 417, ülése 1930 július 1-én, kedden. 7000 olyan kisiparos van, aki segéd nélkül dolgozik. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Mennyi?) Hétezer! (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nyolcvannégy ezer!) Akár 84.000 is, ez nem változtat a dolgon. (Farkas István: Tévedni tetszik, ez nagyon rossz szám!) Tessék megkérdezni ezeket a kisiparosokat, 'hogy azt akarják-e, hogy a t. pénzügyminiszter úr elengedje a forgalmiadójukat, vagy pedig azt, hogy olyan gazdaságpolitikát folytasson, amely kenyérkeresethez és munkaalkalomhoz juttatja őket és ez által forgalmiadójukat meg tudjál? fizetni? Ugyanez áll, t. pénzügyminiszter úr, magára a mezőgazdasági érdekeltségre is. A mezőgazdasági érdekeltségnek nem az a célja, hogy különféle oxigénbelélegzéseket adjanak neki, amelyekkel létét néhány hónappal vagy néhány évvel még meghosszabbítani próbálja, hanem az kell neki, hogy olyan gazdasági programmot, olyan kereskedelemi szerződéseket teremtsen, hogy azok megteremtésével és megkötésével piacot teremtsen a magyar mezőgazdasági cikkeknek. A másik követelmény pedig az, hogy ebben az országban olyan gazdasági állapotokat hozzon létre, hogy a belső fogyasztással felvevőképessé tegye a dolgozókat és ne kelljen az ország hét-nyolcmillió lakosa tekintélyes részének az év legnagyobb részében fogyasztóképtelennek lennie az által, hogy nem tudja megvásárolni a legszükségesebb és legelemibb életszükségleti cikkeket. Vagy szóljak az ipari proletariátus nagytömegeiről, azoknak szomorú helyzetéről, akiknek mint munkanélkülieknek a száma nap-nap után nagyobb lesz? Méltóztassék az idevonatkobó statisztikát elkészíteni. (Kabék Lajos: Mennyi az ipari munkások száma, ha ennyi kisiparos van?) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék Györki Imre képviselő urat figyelemmel meghallgatni. (Kabók Lajos: A miniszter úr olyan számot mondott, amelyet nem tudok elhinni!) Majd lesz alkalma a képviselő úrnak a miniszter urat megcáfolni. Ne méltóztassék legalább saját szónokát felszólalásában megzavarni. Györki Imre: T. miniszter úr és t. többségi párt, méltóztassanak megnézni a budapesti állapotokat, az Oti. szanálására ma beterjesztett népjóléti miniszteri javaslatot, amely már statisztikát tartalmaz arra vonakozólag, hogy megállapítsa az Oti.-ben biztosított ipari munkások vagy kereskedelmi alkalmazottaknak számát és hogy az a legutóbbi, az 1929. évben menriyivel csökkent, viszonyítva az 1928-as évhez. Ez a szám azóta 1930-ra még nagyobb csökkenést fog mutatni. Nem kell a t. pénzügyminiszter úrnak egyebet tennie, mint egyszer elmenni Budapesten a Váci-útra, megnézni a fővárosnak ezt az útját, amely azelőtt virágzó ipari városrész volt, ahol most teljesen kihűlt kazánokat,^ üres épületeket látni, ahol megszűnt az élet és a munkaalkalom lehetősége. (Gaal Gaston: Hol?) A Váci-úton. De így van ez t. miniszter úr akármelyik vi.dléki városban, ha akár Debrecenben, akár Szegeden, akár Győrött nézzük meg és összehasonlítást teszünk arra nézve, hogy mennyi ma az iparban foglalkoztatott munkások száma és mennyi volt akárcsak néhány évvel ezelőtt is, meg fogja látni a különbséget. (Mattá Árpád: Mi köze ennek a bolettához! — Kabók Lajos: Az ipari munkások fizetik a bolettát!) Meg fogja látni, hogy mennyivel emelkedik a munkanélkülieik száma, mert munkaalkalmat helytelen gazdasági politika nem tud teremteni, a belső fogyasztást nem tudja megnövelni, külföldire nem tud exportálni azért, mert kereskedelmi szerződéseiket a kormány nem kötött. Ezzel a javaslattal csak azt fogja előidézni, hogy pillanatnyilag, átmenetileg segít a mezőgazdasági érdekeltségeken, elsősorban a nagybirtokos, ez a segítés azonban nem lesz olyan, amellyel a magyar mezőgazdaság felsegítése állandósulna és amely ennek a nagy érdekeltségnek helyzetét valahogyan megjavítaná. T. Berki Gyula képviselőtársam délelőtti felszólalásában felvetette azt a kérdést, hogy az ellenzék csak kritizál anélkül, hogy javaslattal jönne elő, és szembeszállt azzal a felfogással, amely elhangzott a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is, hogy sokkal helyesebb uiódlszer lenne, ha a kormány elengedné a földadót. Akkor, amikor t. képviselőtársam szembeszáll velünk és kifogás tárgyává teszi, hogy az ellenzék itt nem jön ideával, akkor bátor vagyok csak arra utalni, hogy már ismételten hangoztattuk-, hogy méltóztassék ebben az országban egy becsületes földreformot teremteni, amely majd megoldja azokat a nagy problémákat, amelyeket a kormány ez idő szerint nem tud megoldani. Ne méltóztassák azt mondani, hogy erre nincs szükség azért, mert Berki képviselőtársam már utalt arra, hogy 940.000 hold föld ez idő szerint eladó. Természetes, hogy ilyen gazdasági politika mellett mint, amilyent a kormány folytat, a jövőre még nagyobb számú föld kerül eladásra. Odáig jutottunk, — ezt mindenki, aki egy kicsit a gazdasági életiben forgolódik nagyon jól tudja, — hogy a vidéken már nincs is vásárló, hiszen a napokban olvashattuk, hogy a közalapítványi birtokokat vagy a városok birtokait bérletbe akarták adni és nem akadt bérlő. Természetes is ez ilyen gazdásági politika mellett, amikor a terményeket értékesíteni nem lehet a kormány politikája miatt, akkor ezen egyáltalában nem lehet csodálkozni, ellenben mindezeket a pro'blémákat enyhíteni lehet, ha egy becsületes földreformot alkotunk meg. De a földreformnak nem szabad olyannak lenne, mint amilyen a legutolsó földreform volt, csak az lehet a szemünk előtt, hogy mindenképpen meg kell oldani a föld igazságos elosztását, csak úgy nem, ahogy azt annak idején a kormányzat megcsinálta. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Ha van eladó földi minek akkor földreform! — Elnök csenget.) Az sem megoldás, amit Vass^ József népjóléti miniszter úr veszprémi beszédéiben hangoztatott, aki ezt a reformot maga is szükségesnek találta. Méltóztassék a t. egységespárti képviselőknek vele is szembeszállni a földreformot illetőleg, hiszen ő veszprémi beszédében ugyancsak a földreform szükségessége mellett szólt. Ne méltóztassék azonban a földreformot úgy sem megcsinálni, ahogyan ő elgondolta, hogy a kalocsai mozgó homokot, magyarra lefordítva futóhomokot kívánja a nincsteleneknek odaadni, hanem méltóztassék nekik jó földet adni, amelyet megműveljenek, ezeket tessék jó instrukciókkal ellátni, hogy meg tudják művelni az emberek és ha így megművelik, olyan értékeket fognak termelni, amelyeket a piacon értékesíthetnek. (Nánássy Andor: Miből? — Kabók Lajos: A bolettából. — Zaj. — Elnök csenget.) Felhangzott a javaslat védelmezése _ során az is, hogy azért van szükség erre a javaslatra, hogy^ a falu szociális békéjét megteremtsük. Nyolc év telt el azóta, amióta a korlálan hatalom az önök kezében van, nyolc év telt el azóta, hogy önök állandóan hangoztatják a falu népének felsegélyezését, sőt han-