Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

Az országgyűlés képviselőházának hl oldalon: Expiálta a hűtlenséget! — Kabók Lajos: Berki vezekeli ezzel a régi bűnéért. Lerótta a bűnét! Nagy bűnt követett el! — Berki Gyula: Én a balközépen ültem akkor is, ne nyugtalankodjék !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Ka* bók Lajos: Az ellenzéken ült, ne tagadja le! — Zaj.) Képviselő úr, a boletta-javaslat van napirenden! (Propper Sándor: Az a baj! — Farkas István: Mindjárt békesség lesz itt! Vonják vissza!) Györki Imre: Berki képviselőtársam hivatkozott arra,, ihJogy a vidéki kisiparosok és kiskereskedők válsággal küzdenek és hivatkozott arra, hogy a magyar mezőgazdasági birtokokra ezidőszerint 1.200,000.000 pengő van betáblázva és ennek a tehernek több, mint fele a közép- és kisbirtokokra esik. Ha ezeket az adatokat valóknak elfogadjuk és ezek valóságát egy pillanatig sem akarom ikétségbevonni, akkor ez a legsúlyosabb kritika a kormány gazdasági politikájával szemben. Es ha logikus lett volna Berki képviselőtársam, akkor azt kellett volna mondania, hogy egy olyan kormányt, amely a magyar mezőgazdasági érdekeltséget, amelyet mindig úgy tüntetett fel, mint amely hozzá legközelebb áll és amelyet mindig úgy tüntetett fel, hogy Magyarországon egyedül életképes, idáig juttatott, támogatni egyáltalában nem lett volna szabad. (Propper Sándor: Egy darabig nem is támogatta! Most megint támogatja!) Emlékszem rá, hogy 1919-ben és 1920-ban a kurzus uralomra jutásának első idejében azt hangoztatták, még az első nemzetgyűlésben is az itt ült képviselők, hogy Magyarországon semmiféle szükség nincs az ipar és a kereskedelem támogatására, ami ipar ebben az országban van, az melegházi nöivény, ïamelyet a kormány mesterséges eszközökkel, injekciókkal tartott életben és ilyen ipart, ilyen kereskedelmet tovább fenntartani nem lehet. Magyarország agrár.ország, hangzott, tehát az egész ország alapját a mezőgazdasági érdekeltségre kell fektetni. Ezt nemcsak gazdasági téren hangoztatták, hanem politikai téren is. A miniszterelnök úr erre az álláspontra helyezkedett. Emlékszünk még itt a Ház tagjai közül jónéhányan arra, hogy a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a kisgazdapárt az a szikla, amelyre a maga kormányzati hatalmát fel akarja építeni. De, mint láttuk^ hogy a lehetetlen politikájával gazdasági téren tönkretette a dédelgetett és nagyratartott mezőgazdaságot, ugyanezt láttuk politikai téren is, ahol ezt a sziklát lassan-lassan elporlasztotta és ma már ennek a sziklának csak apró kis torzói maradtak vissza. De emlékeztetem a t. Házat és a t. pénzügyminiszter urat is arra, hogy amikor a Képviselőházban első expo. zéját elmondotta, akkor ugyancsak a mezőgazdaság megsegítéséről, illetve a mezőgazdasági programúiról szólt és akkor egészen más programmât adott a t. pénzügyminiszter úr. Akkor nem a boletta-javaslatot helyezte kilátásba és nem a bolettával kivánt segíteni a mezőgazdaságon, hanem azt mondotta, hogy át kell szerveznünk egész mezőgazdaságunkat és különösen olyan cikkek termelésére kell áttérnünk, amelyek iránt kereslet van a szomszédos államokban. Arról lenne szó, hogy egységes gazdasági koncepciót állítson össze a t. kormány, hogy a pénzügyminiszter valóra váltsa a prorammjában hirdetett elveket, hogy összefogva a mezőgazdaság miniszterével a földmívelésügyi miniszterrel, vagy akit időközben kaptunk, á közgazdasági miniszterrel is — mert 8o nagy csodálkozással látom a törvényjavaslat benyújtásával kapcsolatosan, hogy ilyen miniszter még mindig van és még tmindig működik, mert hiszen vannak ennek a javaslatnak olyan rendelkezései, amelyeket a közgazdasági miniszterrel egyetértŐleg kell végrehajtani. Amikor itt van a kereskedelemügyi miniszter, a pénzügyminiszter és a közgazdasági miniszter, akkor felvethetem azt a nagy kérdést, hol van az a koncepció, amelyet »az urak fel tudnak mutatni, vagy felmutattak tízéves kormányzásuk alatt. Csak azt látjuk, hogy a boilettával jönnek, hogy egy belső fogyasztási adót, a legigazságtalanabb adónemet vezetik be, azért, hogy ia mezőgazdasági érdekeltségen pillanatnyilag talán segítseneik. Hajlandó vagyok elfogadni azt az álláspontot, amelyet gróf Hadik János, vagy Giaal Gaston elfogadott, hogy tudniillik ezzel még a nagybirtokoson sem segítenek, de akkor nem tudom megérteni, miért nehezítik a dolgozók életlehetőségeit, amikor ezt a célt sem érik el. Ha választanom kell a szakértelem tekintetében Berki Gyula képviselőtársam és Gaal Gaston képviselőtársam között,'ha választanomkell, hogy ki érti jobban ezt a kérdést, Berki Gyula, a piapirosagrárius-e, vagy pedig gróf Hadik János nagybirtokos, akkor én minden további nélkül hajlandó vagyok még a magam kritikai felfogását is félretéve, azt mondani, hogy Gâtai Gaston és gróf Hadik János felfogása véleményem szerint sokkal közelebb áll az élethez, mint Berki Gyuláé és ők sokkal többet értenek ehhez a kérdéshez, mint Berki Gyula. Ha pedig ezek azt mondják, hogy nekik nem kell a javaslat, mert nem segít a mezőgazdaságon, ellenben minden ódiumot, amely a drágaság folytan előáll, a mezőgazdaságra hárít, akkor igazán nem tudom megérteni, miért kell ehhez a szerencsétlen gondolathoz nyúlnia a kormány nak és miért nem valósítja meg a t. pénzügyminiszter úr azt a programmot, amelyet költségvetési beszédében olyan szépen előadott. Vagy azt hiszi a kormányzat, hogy továbbra is elég, ha a miniszteri bársonyszékből vagy programmbeszéd, vagy beszámoló alkalmával elszédítik a népet és olyan programmot adnak, amelynek megvalósítására egy pillanatig sem akarnak törekedni? Mert amit a t. pénzügyminiszter úr programmul adott és ami ebben a javaslatban van, az kiáltó ellentéte egymásnak, és a : pénzügyiminiszter úr beszédét olvasva, igazán senkinek sem jutott eszébe, hogy ilyen javaslattal fog a t. kormány előállani. A gazdasági élet szanálásáról beszélt Berki igent, képviselő úr. Méltóztassék végigmenni, t. Képviselőház, bármelyik társadalmi osztály helyzetén és összehasonlítást tenni akár a.^8, akár a 10 év elő'tti állapottal s akkor azt fogják találni, hogy nincs^ ebben az országban egyetlen társadalma osztály sem, amelynek gazdasági helyzete, megélhetési lehetősége ne romlott volna a kormányzat működése alatt, a kormány szerencsétlen gazdasági politikája folytán. A kisiparos és kiskereskedő osztályt ugyancsak éveken keresztül áltatták azzal, hogy a kormány programon jában benne van a kisexisztenciák felemelése és nézzék meg, •'. milyen helyzetben vannak ma a kisiparosok és kiskereskedők. Az, ami a törvény ja vas latban benne volt, de amit már nem látok a bizottság által beterjesztett javaslatban, ha a kisiparosoknak elengedi a t. pénzügyminiszter úr a. forgalmiadót, ez nem megoldás. Nem megoldás azért, mert statisztikai számítás szerint az egész országban körülbelül 7. ülése 1930 július 1-én, kedden.