Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-417
Az országgyűlés képviselőházának A17. ülése 1930 július 1-én, kedden. 77 van feliratkozni és polemizálni a szónokkal, őt azonban ne méltóztassanak zavarni. Rendes parlamenti tárgyalás nem lehetséges, ha nem hallgatjuk meg kellő türelemmel egymás argumentumait. Sándor Pál: Végtelenül sajnálom, hogy ezt a javaslatot a népjóléti miniszter úr hozta ide és ő szignálta aláírásásval. Ennek aláírását olyan ominózusnak tartom, mint amilyennek tartottam azt, hogy Benárd aláírta a trianoni szerződést. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Ugyan, ugyan!) A trianoni szerződés nem szolgált az ország javára, és ez a javaslat éppúgy azok közé a kárhozatos törvények közé fog tartozni, amilyeneket Önök már többet is hoztak meg itt a törvényhozásban. Nem teszek neki szemrehányást, Ő nem tehet arról, hogy neki kellett benyújtania ezt^ a javaslatot. Ha azonban én vagyok az ő helyén, ha én vagyok pap, iha én vallom a keresztény elveket, iha én vagvok az a humanista, akinek mindig tekintettem a t. miniszter urat, ha én vagyok az, aki — amint ő magáról büszkén állította — paraszt-szülőktől származik, (Reisehl Richárd: Azt nem mondta! Iparosiszülőktől !) iparoisszülőktöl származik, ha én vagyak a népjóléti miniszter: én ezt a javaslatot nem írom alá, (Derültség és felkiáltások jobb felől: Ez igaz! — Jánossy Gábor : Ebben egyetértünk!) mert ez nem felel meg a népjólétnek. Vissza kellett volna utasítania azt az inszinuációt, hogy ő nyújtsa be ezt a javasalatot, vissza kellett volna utasítania, mert ez az ország javára nem szolgál. Mennyire hangoztatták. önök, t. uraim, hogy az adózás végső fokáig érkeztünk el! Mennyire és hányszor mondták, hogy több adót nem szabad már fizetni. És íme, ismét itt vagyunk egy új adóval, a leggyűlöletesebb adóval, amelv a világon létezik: a kenyéradóval. (Farkas Gyula: De itt vagyunk az affrárseeítséggel! — Rubinek István közbeszól.) Van alkalma felszólalni a t. alelnök úrnak, miért méltóztatik engem zavarni'? Azt hiszi, megzavar? Azt állítom, t. Ház, bűn, ha továbbmegyünk az adóztatásban. Soha nyomorultabb, szegényebb nem volt a mi hazánk, mint most; soha nyomottabbak az emberek nem voltak, soha sem jutottak nehezebben keresethez. S époen ebben az időben kell önöknek idehozni a legominózusabb javaslatot, a kenyéradó-javaslatot? Tíz év előtt a földbirtok megszabadult öszszes adósságaitól. Igaz, hogy azóta adósságokat csinált, de nem annyit, mint amennyivel békében meg voltaik terhelve a földek. (Graeffl Jenő: Mert többet nem lehet!) Ugyanabban az időben az ingó vagyonok egész sorozatát tették tönkre, törölték. Törölték a hadikölcsönt, törölték a betéteiket, töröltek mindent, ami az ingó vagyonhoz tartozott. Az ingó vagyon teljesen elszegényedett. Azóta is az ingó vagvon volt az, amit túlontúl (megadóztattak. Nem mondom, hogy a földet nem adóztatták meg ugyanabban az arányban, de az ingó vagyont túlontúl, erején felül megadóztatták. Hova vezet az, «ha most a kenyéradóval akarják ugyanezt a társadalmi osztályt megterhelni? Előttem szólott t. képviselőtársaim azt mondta, hogy ez nem a nagybirtokosok javára van. Bocsánatot kérek, egyszerű a bizonyítás. A törpe-birtokosnak méff az adóiát is megfizetik; az önök padjaiból Erdélyi Aladár volt az, aki kimutatta, hogy az ezerholdias birtok sem nveir semmit azon... (Gr. Szapáry Lajos: Az őrlési jeggyel! Nagy különh'ség! — Br. Podmanicaky Endre: Nem kell összezavarni!) Bocsánatot kérek, az őrlési jegy csak azokra vonatkozott, aki a gabonát kapták: a béresre, lelkészre, tanítóra. (Gr. Szapáry Lajos: Az aratóra is!) Az őrlési jegy az aratóra nem vonatkozott; arra vonatkozott, hogy mennyit kiap a kereskedőtök ha megveszi tőle a búzát. Ezt bizonyítom. Önök akarnak prémiumot adná például azdknaik a 20—30 holdas bérleteknek, amelyek 80—1000 ezer métermázsa búzát termelnek? Egy ilyennek meglehetősen sok részvénye van véletlenül az én) kezeim közt. Ezeknek akarnak önök ajándékot adni, 100.000 métermázsa (búza után 300.000 pengőt? Ezeknek a nagy vállal átoknak? (Egy hang jobbfelől: Minden mezőgazdának!) A nagy birtok rá van erre utalva? Rá van erre utalva a mai helyzetben azért, mert egy rossz év van? (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Egy rossz év?! — Huszár Dezső: Tizennyolc pengős búza mellett? — Viczián István: Nyolc pengős rozs mellett?) Rá van erre utalva? (Graeffl Jenő: Rá bizony, mindenki! — Simon András: A képviselő úr m rá volna utalva, mihelyt földje volna!) Rá vannaik ezek utalva arra, hogy szegény kubikusok nénzéből kaoják ezt a három pengőt? (Zaj jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Ez demaaógia!) Bocsánatot kérek, ez nem demagógia! Ez az igazság! (Br. Podmaniczky Endre: A börze érdeke!) Ha demagógiáról van szó, akkor önök azok, akik termelik a demagógiát ebben az értelemben. (Simon András: Önök terjesztik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Önök akarnak segíteni a mezőgazdaságnak? (Felkiáltások jobbfelől: Igen! Igen! — Egy hang jobbfelől: Adja el házait, vegyen földet!) Igenis, ,én is akarok segíteni. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Br. Podmaniczky Endre: De a börze nem azt akarja! — Gál Jenő: Beszéljen már egyszer Podmaniczky képviselő úr, álljon fel! — Elnök csenget.) Segítsenek _azzal, t. uraim, hogy a luxuskiadásolkat töröljék az egész vonalon és ebből adjanak segítséget a »mezőgazdaságnak. (Br. Podmaniczky Endre: Az más kérdés!) Ha nagyon akarnak a mezőgazdaságon segíteni, segítsenek azzal, hogy a vámokat, amint a miniszterelnök úr két év óta ígéri, szabályozzák, hogy ott némi segítséget hozzanak. Csinálják meg a kartellek megrendszabályozását, amelyeket két év óta üldözünk, hogy olcsóbban jusson a mezőgazda az ő holmijához, (Jánossy Gábor: Igaz!) Van még számos út is, — amire_ a pénzügyminiszter úr is rámutatott beszédében, — amivel lehet segíteni a mezőgazdaságon. De ne úgy segítsenek, hogy az apró kisemberek fizessék meg azt, amit a nagybirtok a három pengőkkel kap. (Zaj és ellenmondások jobbfelől: — Elnök csenget.) Erre akarják önök azt mondani, hogy ez demagógia? (Farkas Gyula: Igen, én mondom!) Velem szemben lehet feltételezni, hogy demagóg voltam életemben? (Simon András: Nem tételezzük fel, hanem állítjuk!) Ha én demagóg voltam, akkor ön sokkal inkább demagóg volt egész életében, mint én. (Simon András: Ez argumentumnak volt szánva? — Jánossy Gábor: Ad hominem argumentum, ilyen is kell! — Elnök csenget.) Nézetem szerint végzetes hiba volt ezt a törvényjavaslatot idehozni. Tudom, hogy ezen nem tudok változtatni és tudom azt is. hogy üres szalmacséplés, amit végzek. (Graeffl Jenő: Erről nyugodt lehet! — Zaj.) Ennek tudatában mégis kötelességszerűen idejövök és meg fogom mondani mindazokat a hamis argumentumokat, amelyeket ki akarnak használni arra a célra, hogy a népnek bebizonyítsák, hogy ez a javaslat jó, hogy látszatát mutassák annak:, hogy
