Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-417
76 Az országgyűlés képviselőházának Kérnem kell a t. elnök urat, hogy számítsa le beszédidőmből azt az időt, amely a közbeszólásokkal eltelik. (Derültség jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat és elsősorban Kuna P. András képviselő urat, hogy azzal a nyugalommal méltóztassanak a szónokot meghallgatni, amely nyugalmat a házszabályok előírnak. (Helyeslés a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál: T. Képviselőház! Annál inkább kell csodálkoznom azon, hogy éppen a t. képviselő urat bízták meg azzal, hogy a párt nevében indokolna meg ezt a javaslatot... (Berki Gyula: Tagja vagyok a pártnak!) Bocsánatot kérek, most tagja, de nem volt tagja. (Berki Gyula: Az ön vezére > is tagja volt ennek a pártnak! En pártonkívüli voltam. — ' Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon! Sándor Pál: Az előbb szemrehányást tettek önök a # szociáldemokrata pártnak, hogy nem hallgatja meg a szónokot. Én nyugodtan meghallgattam az önök szónokát és azt hiszem, megkövetelhetem, hogy engem its hallgassanak meg, (Jánossy Gábor: Ügy van!) mert ugyanazokkal az indokokkal fogom az ellenkezőiét bizonyítani annak, amit t. képviselőtársam most elmondott. (Berki Gyula: Erre igazán kíváncsi vagyok!) Még egy feltűnő jelenséget látok ma. Nagy lelkesedést látok az önök nadjain, (Várnai Dániel: A leszerelt boletta-jakobinusok!) pedig nines annak mié"- egy hete. amikor az ezermester még nem jelent meg Londonból... (Propper Sándor: A gazda intett és minden rendben van! — Br. Podnianiczky Endre: Hol van Genf? — Élénk derültség jobbfelől. — Propper Sándor: Svájcban! — Szabó István: Megtanulta már? Az előbb nem ott volt!) Mikor megjelent az ezermester itt és azt a palotaforradailmat leszerelte, amely palotaforradaloimban mi sohasem hittünk egy pillanatig sem, és tudtuk jhogy rögtön le fognak szelelni (Rubinek István: Ez az érvelés nem illő Sándor Pálhoz! — Br. Podnianiczky Endre: Nagyon gyenge! — Rubinek István: A képviselő úr tudja, hogy nem így van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, kénviselő urak! Kérem, méltóztassanak a jobboldalon is csendben maradni és figyelemmel meghallgatni a szónokot. Sándor Pál: En értem, hogy ez önöknek fáj. (Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem, így ve méltóztassanak hasonló figyelmet követelni a baloldaltól, hogy a^ jobboldali szónokot türelemmel meghallgassák. Méltóztassanak jó ! példát adni a baloldali szónokkal szemHen. (Felkiálások a jobboldalon: Igaz! Igaz! Hallmk! Hallhik!) Sándor Pál: En értem az önök nyugtalanságát, az igazságokat... (Szabó Sándor: Beszéljen a tárgyról, meghallgatjuk!) Elnök: Csendet kérek, Szabó képviselő úr! Sándor Pál: T. képviselőtársam, nekem jogom van erről beszélni és utasítást csak az elnök úrtól fogadok el, senki mástól. (Szabó Sándor: Az a véleményem, hogy személyeskedik! Ezt nem vagyunk kötelesek meghallgatni! — Nagy zaj a szélsobaloldálon.) Semmi köze hozzá! (Szabó Sándor: Tessék tudomásul venni! — Jánossy Gábor: Ne izguljatok! — Baracs Marcell: Micsoda krakélereskedés! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: En azt nagyon jól értem, hogy U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. önöknek ez kellemetlen, (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy!), de én nem azért vagyok a világon és nem azért ülök az ellenzéki padon, hogy önöknek kedvességeket mondjak. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is kívánjuk!) Igenis, állítom, és az egész ország tanuja volt annak, hogy a kormánypárt teljes lázadásban volt ezzel a törvényjavaslattal szemben (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nemcsak, hogy nem akarta elfogadni ezt a javaslatot, hanem a legnagyobb ellenargumentumokkal a forradalomig... (Nagy zaj a jobboldalom. — Rubinek István: Elérte a célját!) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: A kormány meghajolt a többség akarata előtt, ez az igazság! — Reischl Richárd: Volt »aki elfogadta! Rá tudok mutatni! — Jánossy Gábor: Senki sem fogadta el! A kormány visszavonta!) Sándor Pál: En értemazt, hogy önök érzékenyebbek ennél a törvényjavaslatnál, mint egy másik törvényjavaslatnál, mert Önök is tudják, hogy ez a törvényjavaslat a legigazságtalanabb javaslat, amelyet valaha idehoztak. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: A mi nevünkben -ne tessék beszélni! — Várnai Dániel: — Azért lázadoztak ellene!) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Ha a t. urak azt hiszik, hogv engem meg fognak zavarni közbeszólásaikkal, (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy! — Jánossy Gábor: Eszünk ágában sincs!), akkor nagyon nagy tévedésben vannak. Álltam én ki már nagvobb közbeszólás-viharokat is; nem félek attól, ha önök meg akarják zavarni az én argumentációmat. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy akarjuk!) Van elég paragrafus, hogy megmondhassam az igazat, ha most ebben a pillanatban nem is mondhatok el mindent. De nekem még^ egy megjegyzésem van előttem szólott t. képviselőtársam beszédére. T. képviselőtársam olyasfélét mondott, hogv adjunk hálát azért, hogy ő nem mondja el tapasztalatait, amelyeket az ellenzéken szerzett. (Felkiáltások jobbfelől: Nem úay mondta!) Ha nem is íffv mondta, de az értelmié ez volt. (Jánossy Gábor: A jó ízlése tiltja ezt — így mondta!) A jó ízlése tiltja- hogv elmondja tapasztalatait az ellenzékről- En követelem tőle, jelentse ki itt, melvik ellenzéket gondolta. Ez gyanúsítás, amelyet nem hagyok magamon. Mondía el tapasztalatait, én nem félek ettől. Mondja el. hogv azok reánk- polgári ellenzékre vonatkoznak-e, vagy pedig a szocialista ellenzékre. Ilyen ügyeket nem lehet a m ízlés vattájába belepakolni, az ilyen dolgokat ide kell hozni az orszá«** elé, mert gyanúsításokat «mi, polgári-ellenzék nem vagyunk [hajlandók eltűrni. (Huszár Dezső: De minekünk el kell tűrni a gyanúsításokat 1 ?! — Rothenstein Mo*: ' Meghagyjuk maguknak! — Pakots József: Csodáltuk, hosryan támadta akkor a kormányt az- «ki előbb vele volt! Az volt a legnagyobb ízléstelenség!) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Sándor Pál: Leszek bátor a további argumentációra az egyes tételeknél visszatérni és remélem, sikerülni fog bizonyítani a mi ! igazunkat nem önöknek, hanem az országnak. Nekem abszolúte nem nagyon fontos az, hogy itt meghallgatásra találjak abban az értelem! ben, hogy nekem igazat adjanak. En azt hiszem, mi teljesítjük kötelességünket, azzal, hogy ellenkező argumentumokat hozunk ide. (Zaj jobbfelől. — Szabó Sándor közbeszól.) Elnök; A képviselő uraknak módjukban
