Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-417
70 Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. legelten, de mégis csak kárt okozzon az országnak 1 ! Méltóztassék tartózkodni az ilyen kijelentésektől <saját pártjának és az országnak érdekében. Ennek a javaslatnak nézeteim szerint az a nyilvánvalóan b©vallott célja, hogy a gazdatársadalmat birtokkategóriákra való tekintet nélkül megerősítse. Ennek egyik eszköze a búza és rozs árának ímegóvása, a núza- és rozstermelés jutalmazása. (Rothenstein Mór: A szegények rovására!) Nagyon csodálom, hogy a gabonajegy fedezetét ebben a formában méltóztatik kifogásolni, (Peidl Gyula: Nem mindig kifogásolta ezt!) mert hiszen éppen a fedezet ment át olyan változáson, éppen a fedezetet konstruálták meg úgy, hogy ne kizárólag a városi lakosság terhére történjék a gabonajegy árának előteremtése, hanem a legszélesebb néprétegek és a mezőgazdasági népesség részbeni megterhelésével. (Bárdos Ferenc: De nem progresszív alapon! A szegény ember többet fizet!) Módomban lesz adatszerűen megcáfolni összes kijelentéseit. T. képviselőtársam revolúcióyal fenyegetett meg bennünket. (Peidl Gyula: Önök csinálják, nem mi fenyegetünk! — Rubinek István: Önök a mesterei!) En ezt a fenyegetést üres fenyegetésnek tartom. (Peidl Gyula: Nem mi fenyegetünk, önök csinálják! — Rubinek István: Önök a mesterei] — Nagy zaj. Elnök csenget.) A földmívelő népesség, amely az ország legnagyobb rétegét teszi, okult a revolúeióból és merem állítani, hogy sakkal okosabb, bölcsebb, mérsékeltebb, sokkal jobban szereti hazáját, hogy sem még előttem szólott képviselőtársam bátor bíztatására is hajlandó lenne revolúcióhoz kezdeni. (Malasits Géza: Akkor megint önök lesznek a főispánok^ En nem vettem részt benne; vegye tudomásul, hogy én szerb börtönben ültem akkor, amikor az önök elvtársai itt rendezték a revolúciót. Nekem ne tartson prédikációt; nem vagyok reá kíváncsi! (Zaj. Elnök csenget.) Azt gondoltam, hogy t. képviselőtársaim, milután a javaslattal ilyen éles szuronyoikikal szállt szembe, megfelelőbb javaslattal fog szolgálni az országnak, amelyet a többségi párt kétségtelenül honorált volna. {Sándor Pál: ugyan!) Olyan javaslattal azonban, amellyel a búzaés rozstermelés jutalmazására és a gazdatársadalom megsegítésére törekedhetnénk* teljesen adós maradt. Ki fop-ok rá térni, hogy merültek itt fel javaslatok ezzel a javaslattal szemben. Az egyik ilyen javaslat az volt, hogy engedjük el a földadót. Igénytelen nézetem szerint ez a javaslat kifejezetten osztályjellegű javaslat lett volna és a többi társadalmi osztály r joggal illethette volna a kormányt és pártját azzal a váddal, hogy egy kifejezetten • osztályjellegű javaslattal állt ide^ az ország színe elé. De van egy másik oldala is ennek a földadóelengedésire vonatkozó javaslatnak, ez pedig az, hogy ha elengedjük a földadót, annak pótlásáról kellett volna^ gondoskodni és azok, akik a' földiadó elengedését jelölték meg, mint a mezőgazdasági termelés biztosítási eszközét, adósak maradtak azzal, hogy a földadó pótlásáról hogyan és miképpen gondoskodjunk. A második javaslat az volt, hogy a kormány vegye át a földekre jelzálogilag bekebelezett hitelek kamatainak egy részét. Ennek a javaslatnak az a baja, hogy ha a kormány vállalná a hitelkamat egy részét budgetszerűen, akkor kellene gondoskodni fedezetről. Fedezetről azonban csak új adók behozatalával lehetne gondoskodni s azt hiszem, hogy józan ésszel erre senkisem gondolhat. Ami már most azt illeti, hogy a termelési eszközök olcsóbbá tételére kell törekedni, ez kétségtelenül igaz, niert a mezőgazdaság megsegítésének egyik módja a termelési eszközök olcsóbbá tétele. Van olyan felfogás is, amely azt mondja, hogy a vámok lényeges változtatása nélkül is lehet ezen segíteni. A mi pártunk egyáltalán nem arra a túlzó álláspontra helyezkedik, hogy a magyar ipart védő vámok teljes 'megsemmisítésével agyonüsse a magyar ipart is, és teremtsen újabb munkanélküliségeket, hanem csak arra törekszik, hogy ahol korrekciókra van szükség és lehetőség, ott ezek a korrekciók végrehajtassanak Ezt célozza az igazságügyi kormányzat kész javaslata a r kartelltörvénnyel vonatkozásban, amelynek két lényeges pontozata van: az egyik a kartellb íróságra, a másik pedig a kartellek nyilvántartására vonatkozik. Ezen két tevékenység keretében mód és alkalom lesz az egyes kartellek kinövésének és feltűnő különbözeteinek elsimítására és csökkentésére. Volt azután még egy másik megállapítás is, amelyet t. képviselőtársam is hangsúlyozott, és ez az, hogy a javaslat a fogyasztók érdekeibe súlyosan^ beleütközik, általános drágulást idéz elő, mégpedig 30—40 százalékos drágulást. Ezenkívül azt is állították, hogy a búza és rozs megdrágításával a kenyér drágulása is szükségképpen be fog következni, azonban a szónok a javaslat lényegére, idevonatkozó intézkedéseire ki nem tért. Nem akarom azt mondani, hogy a javaslatnak ezeket az intézkedéseit el nem olvasta, mert a javaslatban megtalálhatta volna a maga által feltett kérdésekre a cáfoló feleletet. (Ügy van! jobbfelől.) De ha én ezeket a javaslatokat, melyeket a mezőgazdaság megmentésére itt a túloldalról tettek, megméreni, akkor azt kell mondanom, hogy egyik f javaslat sem alkalmas arra, hogy a búza és rozs világparitási árnívójának tartását eredményezze; egyik javaslat sem alkalmas arra, hogy a gabona árkrízisén segítsen. (Reisinger Ferenc: Ez alkalmas?) Ha már most tovább megyek és azt vizsgálom, hogy vájjon ennek a javaslatnak nincs is más része, csak a gabonajegy s nincs is más célja, mint hogy belenyúljon a fogyasztók érdekeibe és foglalkozzék a kenyérproblémával, akkor azt kell mondanom, hogy ennek a javaslatnak számos más rendelkezése van, amelyről t. képviselőtársain élénken megfeledkezett, mert ezek az intézkedések már egy más érdekszférába ütköznek. Hosszú évtizedes küzdelem folyt azért, mert a mezőgazdasági -népesség aratáskor kénytelen volt megszorult helyzetében piacra dobni gabonáját és olcsó árért elkótyavetyélni. A gabona-zálogjognak éppen az a célja, hogy a közraktári hitelek formájában ne kényszerüljenek a gazdák gabonájuk elpocsékolására, elfecsérlésére, hanem a gabona-jelzálog mellett kellő hitelek biztosíttassanak a mezőgazdasági népesség részére, hogy a mezőgazdasági népesség az aratáskor rendszerint a nagy gabonakínálat folytán kialakult alacsonyabb árért ne legyen kénytelen elkótyavetyélni, elherdálni egyévi .munkájának eredményét. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ez a javaslat ezzel az életrevaló és valóban a mezőgazdaság igazi érdekeit szolgáló gabona-jelzálog és közraktári hitel bevezetésével közszempontból milyen lényeges lépéseket tesz a gazdák érdekében, e tekintetben legyen szabad csak utalnom arra, mit én
