Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

Az országgyűlés képviselőházának U szabadság biztosítását, (Zaj. — Elnök csenget), a^ titkos választójog törvénybeiktatását és az új képviselőválasztások kiírását.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház ! Azo'k, akik ezzel a bolettajayaslattal jönnek és ezt a bolettajavaslatot keresztülhajszolják, ,a magyar dolgozókat újabb megterhelés elé állítják, nem tehetnek egyebet, mint hogy sürgősen ragasszák rá a vámbolettát nemcsak politikai, hanem személyi poggyászukra is, mert itt ma — mint mondottuk — proklamálták a forradalmat és tisztán a felfordulás elleni tiltakozás az, amikor pártom ezt a javaslatot nem szavazza meg. (Elénk helyeslés és taps' a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Képviselőház! (Zaj. — Kabók Lajos: Itt a bolettavédő! Utána ellenzékbe megy? — Zaj.) Elég türelemmel hallgattam, t. képviselőtársam beszédét. (Kabók Lajos: Nekünk nincsen már türelmünk! Ne bolettázzanak!) Jókai Mór egyik írásában azt mondja, hogy a nők nemcsak a szebbik, hanem jobb ük felét is alkotják az emberiségnek. En ezt a principiumot — őszintén megmondom — osztom. Azonban az az aggodalmam, hogy ha Jókai Mór haló porából feltámadt volna és végighallgatta volna előttem szóló t. képviselőtársam beszédét, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Jól kifigurázná magát!) akkor ezt a megállapítását kétségtelenül sok vonatkozásban kénytelen lett volna revízió alá venni. (Farkas István: Na ne mondja!) A szociáldemokrata párt most sem tévedett a többségi párt lovagiasságában ... (Zaj. — Kéthly Anna: Nem kérek ebből a lovagfiasságból; megmondtam már az elején! — Farkas István: Nincs szükségünk f lovagiasságra, 'különösen az Önök lovagiasságára! — Zaj.) Elnök : Képviselő úr, maradjon csendben, a képviselő urat nem illeti szó! Berki Gyula: ... és a. legkeményebb szót adta előttem f

szólott tisztelt képviselőtársam szájába, nyilván azzal a célzattal, hogy a többségi párt a nőiknek kijáró köteles lovagiasságból (Egy hang a szélsőbaloldalon: Lovagiasan megdrágítják a kenyeret!) nyugodtan fogja végighallgatni ezt a beszédet. (Rothenstein Mór: Ujabb lemezt kérünk! — Zaj. — Rubinek István: Majd magát, Móric! — Propper Sándor: Már maga is eljutott oda, hogy móricol!?) Előttem szólott t. képviselőtársam beszédének lényege abból áll, hogy ez a javaslat nem gazdasági javaslat, hanem ez az egész javaslat végzetes politikum. (Farkas István: Tisztára osztálypolitika!) T. kép vis előtár siam már beszédének kiindulópontjában is téved. — (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Figvelmeztetem a közbeszóló képviselő urakat, hogy a közbeszólás a házszabályokba ütközik, attól tehát tartózkodjanak. t A szociáldemokrata párt szónoka erős támadást intézett, illő, méltányos és lojális tehát-, hogy a képviselő urak most csendben maradjanak. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőboldalon.) Berki Gyula : ... mert ennek a javaslatnak nem a kenyér drágítása és ennek kapcsán a társadalmi béke megzavarása a célja, hanem éppen ellenkezőleg, (Propper Sándor: Az lesz az eredménye!) ennek a javaslatmaik eredménye az lesz, hogy a mezőgazdasági népesség megzavart nyugalma — bízom benne — helyre fog állíttatni. (Kabók Lajos: Majd ha baj lesz, idejön a baloldalra megint!) En nem szoktam sohasem elmenni onnan, ahol baj .van — ezt 7. ülése 1930 július 1-én, kedden. 69 tessék tudomásul venni — és nem ülnék itt, ha nem látnám azt, hogy gazdasági vonatkozásokban a pénzügyminiszter úr és a kormány két esztendő óta a mezőgazdaság érdekeinek szolgálatában hasznos és célravezető javaslatokat és törvényes intézkedéseket hoz fokozatosan. (Malasits Géza: Jó a, választások előtt alibit igazolni! A hű egységespárti!) őrizzék meg nyugalmukat, annál is inkább, miivel megbízott képviselőtársuk, aki előttem felszólalt, bizonyára párthatározatuk értelmében gazdasági vonatkozású megjegyzéseinél teljesen és tökéletesen tévedésben van és nekem módomban lesz hiteles adatofe'kail — amelyeket önök is igen jól ismernek — állításait vagy megsemmisíteni vagy korrigálni. Osztozom t. képviselőtársamnak abban a véleményében, hogy társadalmi konvulzió kö' vétkezhetik be akkor, ha nem kísérjük figyelemmel a legnagyobb társadalmi rétegnek, a mezőgazdasági népességnek helyzetét. Bátor vagyok utalni arra, hogy semmi seui bizonyítja jobban mezőgazdasági népességünk — és itt nincs kivétel a nagybirtokos, a középbirtokos és a kisbirtokos osztály között... (Farkas István: Kovács János munkanélküli napszámos ugyanabban a helyzetben van, mint Esterházy herceg!) Nincs különbség a napszámosok közt sem, mert ha a birtokososztály helyzete leromlik, akkor a napszámososztály helyzete romlásának szükségképpen be kell következnie. Mi, igenis, figyelemmel kísérjük mindazt, ami az országban történik. Méltóztassék tudomásul venni, hogy 940.000 hold eladó föld van ebben az országban. Eladó ez a föld azért, mert a nehéz mezőgazdasági szituáció, a termésértékesítés nehézségei, az alacsony gabonaáraik miatt és^ a közterhek emelkedése folytán a mezőgazdasági birtokosság egy része válságos helyzetbe jutott. (Nagy zaj. — Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, ne szóljon közbe és ne tartson parallel beszédeket. A képviselő úrra később kerül a sor. Berki Gyula: Méltóztassék tudomásul venni azt is, hogy több, mint 10.000 törpe- és kisbirtokos jutott csődbe; méltóztassék tudomásul venni azt is, hogy a vidéki kisiparos- és kiskereskedőosztály, amióta a mezőgazdasági népesség vásárlóereje lecsökkent, szintén válsággal» küzd. (Propper Sándor: Tehát tovább csökkentik a vásárlóerőt! Ez a logika!) Méltóztassék végül tudomásul venni azt is, hogy a mezőgazdasági birtokokra — birtokkategóriákra való tekintet nélkül — 1.240,000.000 pengő kölcsön van a telekkönyvekben betáblázva, és hogy ezeknek a betáblázott kölcsönöknek több mint fele a közép- és kisbirtokososztály birtokait terheli. (Erdélyi Aladár: Hát még ami nincs betáblázva!) En eat a javaslatot nem úgy fogom fel, mint előttem szólott t. képviselőtársam, hogy ennek célja a városi lakosság kifosztása, amivel kapcsolatban tesz is már egy ajánlatot, — amely azonban, gondolom, kissé felületes és meggondolatlan, — hogy a javaslat elfogadása előtt a vagyonosabb társadalmi rétegek szedjék sátorfájukat és mentsék ki vagyonukat az országból. Bocsánatot kérek, nem méltóztatik azt gondolni, hogy egy ilyen könnyelmű kijelentés (Kéthly Anna: Egy ilyen könnyelmű javaslat!) most, amikor a kormány külföldön az állam hitelviszonyainak rendezése céljából megjelenik, mint kölcsönkérő, alkalmas arra, hogy ha kis körben is és nem túlságosan mér-