Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-417
60 Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. hetőségeket, aminek folyományaképpen megszületett ez. a törvényjavaslat, amely most tárgyalás alatt áll. Felvetem a kérdést, hogy miből tevődnek össze nállunlk Magyarországon ezek a termelési költségeik és a termelési költségek kiegyenlítéséhez hogy juthatunk el. A mezőgazdaság termelési költségeiben a légii agyob'b szerepet játssza ma kétségtelenül és játszotta mindenkor a hitelkamat. Az a hitelkamat, amely ma enormis magasságban van és különösen volt a legutóbbi időkig, amikor meg kellett állapítanunk, hogy amikor a mezőgazdaság bruttó jövedelmezősége 4—5 százalék körül alakult ki, de csak annál a gazdánál, aki saját forgótőkéjével dolgozik, (Ügy van! Ügy van! — Zaj jobbfelől.) akkor ilyen bruttó jövedelmezőség mellett ma 13—15 százalékos hitelkamatot kénytelen a mezőgazdaság előteremteni és fizetni. (Felkiáltások jobbfelől: Még drágábbat is!) Felvetették ezzel kapcsolatosan, — és igen nevezetes oldalról vetették fel — hogy az állam viselje ezeknek a magas mezőgazdasági hiteleknek egy bizonyos kamatdifferenciáját, ami feltétlenül tárgyalható idea. Fzzel kapcsolatban azonban bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez tulajdonkeppen a könnyelmű adósságcsinálok jutalmazását jelentené, és roppant nehéz volna megmaradni bizonyos szűkreszabott keretek között. Szinte beláthatatlanok ezek a konzekvenciák, amelyeket a magyar állam az ilyen hitelkamatdifferenciák kiegyenlítésével magára vállalna. (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Lejtő volna!) A hitelkérdésbe való belenyúlás nemcsak rajtunk múlik; a hitelkérdés nemzetközi kérdés és a nemzetközi piacok mindenkori állapota és helyzete diktálja nagyjában és egészében a mi hitelkamatainkat is. Ezen a kereten belül azonban meg kell tenni mindent, amit meg lehet tenni, és a kormány a legutóbbi időben meg is tett mindent, ami a mai körülmények között lehetséges volt. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy a mai napig 24 millió dollár körülbelül 7 és félszázalékos kamattal áll a mezőgazdaság rendelkezésére. T. Ház! A második jelentőségteljes tételt a mezőgazdaság termelési költségeinek alakulásában^ a közterhek adják. A szanálás érdekében talán egyetlen termelési ág, egyetlen társadalmi osztály sem hozott olyan áldozatokat, mint a magyar mezőgazdaság. Mi ezzel nem dicsekszünk el, de azt hiszem, minden objektív és minden tárgyilagos szemlélője az eseményeknek kellene, hogy megállapítsa, hogy a mezőgazdaság óriási áldozatokat hozott az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében. Hiszen a békebeli katasztrális holdankénti öt pengőről az adóteher felemelkedett 12'60 pengőre ugyanakkor, amikor viszont a mezőgazdaság^ árai mélyen alatta vannak a békebeli paritásnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel kapcsolatosan igen tiszteletreméltó oldalról elhangzott, hogy ezeket a javaslatokat sutba kell dobni és az egész kérdést könnyen meg lehetne oldani úgy, hogy ha a kormány elengedné a földadót. Gaál^ Gaston igém t. képviselőtársam tiszteletreméltó érveléssel állott e mellé az idea mellé. Nekem meg kell monda' nom azt is őszintén, hölgy ennek az évnek elején a kormányzat is igen komolyan mérlegelte azt a lehetőséget, hogy a földadót elengedje- A földadó elengedése azonban azt jelentené, hogy az állam részéről más forrásokból biztosítani kellene azt a 30 millió pengőt, amelyet az államháztartásból elvonunk. De van itt-még egy gyakorlati álláspontunk is. Az, hogy a földadó elengedésével nem érjük el azt a célt, amelyet el akarunk érni, mert a forgalmi adó elengedését a publikum kcuzummálná anélkül, hogy ez a termeivények árában kifejezésre jutna. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Maradna a mezőgazdasági termények értékesítésében minden a régiben, azonban az állam egy 32 millió pengős áldozatot hozott volna. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Azon az állásponton vagyok, íhogy az adóik mérséklésére minden körülmények között törekedni kell, de nem úgy, hogy egy ilyen javaslatnak apropójából engedik el az adókat, hanem az adómérséklés gondolatát organikus eszköizökkel, szervesen kell kiépíteni. Ennek legegészségesebb útja pedig az, hogy ha az állami kiadásokat faragjuk le és a pénzügyminiszter úr folytatja azt a tevékenységét, amelyet az állami költségvetés redukálása tekintetében megkezdett. Mert ha a kiadásokat lefaragom, az. adók oldalán is könnyen tudok az adómérséklés útjára lépni. A harmadik tényező, amelyből a mezőgazdaság termelési költségei kialakulnak, az ipari szükségletek költség'e. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Rendkívül fontos tényező ez, és itt meg kell állapítanom azt, hogy a legegyszerűbb ember is ma úgy gondolkodik falun, hogy nem akarja, hogy a terményárak az égig nőj jenek. A falu embere nem ábrándozik 30—40 pengős búzaárakról, hanem megelégszik 18—19 pengős búzaárakkal is, csak azt az egy követelményt állítja oda, hoigy mint békében egy mázsa búzáért — a maga egyszerűbb nyelvén így fejezi ki — vehessen egy pár csizmát r és két mm. búzáért egy rend vasárnapi ruhát, nem pedig, mint ma, három-négy mázsa búzáért egy pár csizmát és nem úgy, hogy 6—9 mázsa búzát kelljen fizetnie egy sokkal rosszabb minőségű vasárnapi ruháért. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A vámrevizióiból mi nem engedhetünk. (Sándor Pál: A következő században, úgy-e?) Itt bátor vagyok bejelenteni, hogy éppen ma délután 5 órára a kereskedelemügyi miniszter úr összehívta a vámreviziós bizottságot, amely két igen fontos és a mezőgazdaságot rendkívül érdeklő cikk vámjának kérdésével fog foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) A (kormány azzal is foglalkozik, hogy a kartellkérdésben rendet r teremtsen, (Berki Gyula: Kész'a javaslat!^ és azt hiszem, hogy az őszi parlamenti kampány legelején a Háznak módjában áll majd ezzel a kérdéssel is foglalkozni. T. Ház! Az ipar csak a mezőgazdaság vásárlóiképességén keresztül boldogulhat. Ezzel legyünk tisztában. Ebben a tekintetben nálunk sokszor disszonáns hangokat hallunk és nem hallunk olyan hangokat, mint amilyeneket például a legutóbbi napokban a német Gyosz. ütött meg. A német Gyosz. a következő kijelentést tétté (olvassa): «Az a tény, hogy a német mezőgazdaság jelentékeny része katasztrófa előtt áll. elkerülhetetlenül ^szükségessé teszi, hogy a közösség terhére vállalt áldozatokkal siessünk a német mezőgazdaság^ megmentésére, amely áldozatokból a német gyáriparnak minden körülmények között^ jelentékeny részt kell vállalnia. Ennek ellenértékét a német ipar a mezőgazdasáe; vásárlóerejének növekedésében fogja megtalálni». Azt hiszem, hogy ez olyan rendkívül józan és a gazdasági érdekek mérlegelésével megszületett álláspont, hogy az példát • szolgáltathat nékünk is arra, hogy a gazdasági kérdéseket hogyan kell politikamentesen kezelni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)
