Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

58 Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. nek ide és akikor nines meg .a rend a tárgyalás menetében. Következik r a nyersbőrök, illetve csontok kivitele tárgyában 1928. évi július hó 11-én Genfben kelt és az 1929 : XLL, illetve XLII. törvénycikkbe iktatott kétrendbeli nemzetközi Megállapodás életbeléptetésére vonatkozóan 1929. évi szepember hó 11-én Genfben aláírt kétrendbeli Jegyzőkönyv becikkelyezéséről t szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A jegyző úr felolvassa a törvényjavaslatot. (Farkas István: Az egészet felolvasni! — RothensteinMór: Szórói-szóra!) Urbanics Kálmán jegyző: (Olvassa a törvényjavaslatot.) (Farkas István: Hangosan!Nem halljuk! — Br. Podmaniczky Endre: Micsoda komédia ŐZ! — Malasits Géza: A boletta nagyobb komédia! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Azért nem hallják, mert mindig közbeszólnak! (Deniltség jobbfelöl. — Farkas István: Csal a jegyző!) Képviselő úr, tessék tartózkodni a közbeszólástól, különösen az ilyen természetűtől! Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vaigy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásában is _ elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a búza és rozs értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat (írom. 1000, 1014.) tárgyalása. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kenyérdrágítók! — Kabók Lajos: A vámokat már felemelték!) Az előadó Marschall Ferenc képviselő úr, őt illeti a szó. (Propper Sándor: Már fahéjas rizskását sem lehet enni! — Kabók Lajos: Ez a legsürgősebb az országnak? — Felkiáltások jobbfelöl: Bizonyt — Br. Podmaniczky Endre: Igen, ez a legsürgősebb ! Magának nem sürgős! — Kabók Lajos: A nép éhezik! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Boletta-párt! — Malasits Géza: Kenyér- és kávédrágító bolettapáírt!) Képviselő urak, tessék csendben maradni! (Malasits Géza: Drága lesz az a boletta! — Propper Sándor: Majd meglátjuk, hogyan védelmezik meg!) Marschall Ferenc előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! Jobb felől. — Propper Sándor: Kíváncsiak vagyunk az érvekre!). Elnök: Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a megjegyzéstől! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet!) Nyolcórás ülés van; a képviselő uraknak lesz még idejük beszélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék csendben maradni, van idő! (Propper Sándor: Marschall meggyőződése ellenére képviseli. — Br. Podmaniczky Endre: Nincs benne gerstli, azért ellenzik!) Marschall Ferenc előadó: T. Ház! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Halljuk az előadó urat!) A törvényjavaslat, amelyet az együttes bizottság megbízásából előterjeszteni szerencsém van, (Malasits Géza: Nem szerencse az országra! — Rothenstein Mór: Sohase legyen nagyobb! — Elnök csenget.) semmi esetre sem politikai javaslat. (Farkas István: Osztályjellegű javaslat! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A szó legszorosabb értelmében vett gazdasági javaslatról van szó, amelyet a mezőgazdaság tragikus elesettségének parancsszava és a felelős tényezők részéről annak felismerése hozott létre, hogy a magyar föld rengése egy az ország megrendülésével és a magyar mezőgazdaságon segíteni annyit jelent, mint az országon segíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Viszont végzetes politikummá válhatott volna, ha a kormány nem nyúl hozzá a mezőgazdasági árprobléma megvizsgálásához, vagy még sokáig várt volna vele, mert a nagy szociális összeroppanások, szociális konvulziók* (Farkas István: Ez segíteni fogja a szociális összeroppanást!) — méltóztassék megengedni, ihogy kifejtsem azokat az okokat, amelyeket jóinak látok kifejteni — mindig abból származtak és származnak ma is, ha a barázdákon a gazdasági összeroppanással együtt Összeroppan a szántó-vető ember lelke is. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezért méltóztassék ezt a javaslatot úgy tekinteni, hogy az a benne foglalt és gazdasági életünk széles körére kiterjedő intézkedéseivel kétségtelenül nem egy pillanatnyi és ötletszerű elhatározásnak szülötte, (Propper Sándor: Balkányi ötlete!) 'hanem a kormány nehéz és kínos tépelődéseinekés a konzekvenciák minden oldalról való mérlegelésének eredménye. Mert semmikéüpen sem lehet ott könnyű elhatározás a gazdasági élet szabadságának merevebb formák közé szorítására elszánni magát. De a magyar kormány előtt két út állott nyitva. Az előtt a választás előtt állott a kormány, hogy vagy térdet hajt a mindenhatónak hirdetett teória előtt, az előtt a teória előtt, hogy a kereslet és a kínálat örök törvényszerűsége elvégez mindent, ami egyet jelent a laisser faire, laisser passer kényelmes álláspontjával, de amely mellett mezőgazdaságunk elesettsége egyre nagyobb lenne, avagy pedig rászánja magát a kormányzat olyan rendszabályok létesítésére, amelyek, megvallom, ideálisaknak semmi esetre sem tekinthetőik, de amelyek elől nem lehet kitérni, ha a mezőgazdaság válságát legalább is enyhíteni akarjuk. (Ügy van! a jobboldalon.) A kormány ennek a javaslatnak előterjesztésével az utóbbi utat választotta (Propper Sándor: Volt egy iharmadik is: lemondani!) bizonyára azzal az elgondolással, hogy ezt az ultima ratiot, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy ultima ratioról van szó, nemcsak egy termelési ág érdekében, hanem az egész ország érdekében alkalmazza. T. Ház! A problémával, amelyből a törvényjavaslat kiindul, a mezőgazdiasági termények, cikkek árának csökkenésével Európának csaknem valamennyi kormánya bajlódik és kínlódik. Az úgynevezett importállainok azonban formailag könnyebben birkóznak meg ezzel a problémával, mint^ az exportállamok, mint amilyen Magyarország is. Az importországok egyszerűen felemelik agrárvámjaikat, amivel termelésünk belső árnívóját egyensúlyban tartják, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ugyanakkor a belső fogyasztást is megdrágítják. Nekünk meglehet a véleményünk e vámés kereskedelmi politikai őrületről, amely Európát ma fogva tartja és amely a Gondviselés predesztinációjába belekontárkodva, pusztán a, vámok segítségével akarja a természet rendjét megfordítani. Sajnos, egyelőre nem tehetünk ez ellen semmit és ezekkel az agrárvámokkal, mint végtelenül szomorú realitással számolnunk kell. Pedig itt nem fillérekről van szó.. Ennek az állításomnak igazolására bátor vagyok hivatkozni a nyugati országokban legutóbb keresztül vitt agrár vámemelésekre, amiknek következtében Németországban a búza vámja ma 20 pengő, Olaszországé 17 pengő, Franciaországé 11 pengő, Lengyelországé 7 pengő. A búzaliszt vámja Németországban 42 pengő, Olaszországban 22 pengő, 'Franciaor-