Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-416

Az országgyűlés képviselőházának 416 látom el tisztemet. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen.) Propper Sándor képviselő úrnak azt az ál­lítását, hogy bizonyos kívánalmának teljesíté­sét maga az észszerűség is megkívánja az el­nökségtől, mint az elnökségre nézve sértő in­szinuációt visszautasítom. Azt hiszem, a Ház nagy többségének eze­ket a közléseimet megnyugvással méltóztatik fogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől és középen.) Farkas István: A házszabályok 59. §-ának 5. pontjához kérek szót! Elnök: Esztergályos képviselő úr hama­rább jelentkezett. Neki a szót megadom. A képviselő úrnak későibb leszek bátor megadni a szót. Esztegályos János: T. Képviselőház! Sze­mélyes kérdésben kértem szót. Felszólalásomat ugyanis alkalmasnak találta Váry Albert igen t. képviselőtársam arra, hogy túlzott érzékeny­ségének kifejezést adjon. (Zaj.) Éti Váry Al­bert igen t. képviselőtársamat, mint egyént, megértem és elvárom azt, hogy Váry Albert igen t. képviselőtársam ugyancsak megértsen bennünket is, amidőn mi a közéleti tisztasá­gért harcolunk itt és ne csodálkozzék azon, hogy amidőn mi azt látjuk, hogy egész gaz­dasági életünket a panamák, a szabad lopá­soknak (Éri Márton: Hát ez nem áll!) súlyos, piszkos mocsara öntöttel el, (Ellenmondások jobbfelől.) akkor mi parlamenti bizottság kikül­dését kívánjuk és kérjük, mert legjobb meg­győződésünk és véleményünk szerint egyedül egy abszolút pártatlan parlamenti bizottság, amelyben minden párt képviselve van, alkal­mas arra, hogy a lelkeket meg tudja nyug­tatni. ßn nem akarok szembeszállani a bíróság gal, nem aikairom egy pillanatra sem meggyanú­sítani a bíróságot, de kénytelen vagyok meg­állapítani, hogy panamáik, amelyek évekkel ez­előtt kerültek a bíróság elé, csendesen alsza­nak a bíróság előtt. (Ellenmondások jobbfelől.) Bn nem akarom e pillanatban felhozni a Somogyi—Bacsó gyilkosainak esetéig de legyen szabad felhoznom a klinikai panamáit. Elnök: A képviselő* urat kérem, ùe méltóz­tassék a tárgytol eltérni. A képviselő úr sze­mélyes megtámiadtatás visszautasítása címén kért szót Ez a klinikai botrányokkal nincsen össze függésben. Esztergályos János: Tehát ezeknek a látása az, ami bennünket arra ösztönöz, arra késztet, hogy mindent elkövessünk a magyar közélet megtisztítására. Erre pedig legjobb tudásunk szerint a parlamenti bizottságot tartjuk alkal­masnak. A nélkül tehát, hogy egyénileg meg akarnám gyanúsítani Váry Albert igen. t. kép­viselőtársamat, meg keíl állapítanom, hogy az én érzésem az, hogy egy pártatlan parlamenti bizottság kiküldetésének megakadályozása egyenlő az elkövetett bűnök palástoliásával. (Zajos ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Farkas István képviselő úr a ház­szabályokhoz kért szót. A szót a (képviselő úrnak megadom. Farkas István: A házszabályok értelmezé­séhez kértem szót és az elnök úrnak az 59. § 5. pontjára vonatkozó kijelentéseire kell tennem egy megjegyzést Én nein kértem a jegyző­könyv beszerzését, hanem hivatkoztam a ház­szabályokra és fel is olvastam, hogy az 59. §-nak 5. bekezdésének második mondata úgy szól (olvassa): «A bizottság iratait a Ház tag­jai megtekinthetik; kinyomatásukat és szétosz­tásulkat a Ház a bizottság, vagy az elnök javas­latára vita nélkül hozott határozattal elren­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX, ülése 1930 június 28-án, szombaton. 53 delheti.» Természetes dolog, hogy egy törvény­javaslatnak vannak iratai, ebbten az esetben itt van egy egész bizottságilag átdolgozott tör­vénytervezet és ennek indokolása. Ebbe a tör­vénytervezetbe, tehát ezekbe az iratokba a képviselők nem tekinthettek bele. A gyakorlat is az volt eddig-*mindig, hogyha valamely tör­vényjavaslatot a sürgősség kimondásával tűz­tek is napirendre, legalább amikor napirendre tűzték a Képviselőiház tagjai megkapták a bi­zottsági jelentést, a bizottsági indokolást és a bizottság által megszövegezett törvényterveze­tet. Ebben az esetben azonban sem a jelentés, sem az indokolás, sem a törvénytervezet nem áll rendelkezésünkre és a házszabályokban biz­tosított jogunkkal, hogy a bizottságnál levő iratokat megtekinthetjük, nem élhetünk, nem ismerjük tehát a törvényjavaslatot a szokásos gyakorlati eljárástól való eltérés miatt, amely­lyel ma itt a boletta-javastat a legközelebbi ülés napirendjére tűzetett. Ezt akartam megállapítani. Ellenkezik te­hát a házszabályok rendelkezéseivel, szellemével és a gyakorlati szokással is az, hogy amikor a napirendretűzés megtörténik, sürgősség eseté­ben is megne kapják a képviselők legalább az illető törvényjavaslatot, amelyet napirendre tűznek. Azt mondja az elnök úr, hogy hétfőn meg fogjuk kapni, mert sajtó alatt van. Ma szombat van, holnap vasárnap lesz, elutazik te­hát a (képviselők legnagyobb része. Természe­tes is, az után a kimerítő munka után, amikor a Felsőház, az Alsóház, az egyesített bizottsá­gok napokon keresztül dolgoztak, hogy min­denik! igénybeveszi ezt a pár szabad napot, hogy kihasználja a maga dolgai elintézésére, vagy pedig a pihenésre. Most hétfőn nem jö­hetnek be a képviselők külön azért. Kedden kapjuk meg tehát a javaslatot, akkor, amikor a plénumban tárgyalni kezdik. Ez lehetetlenség. Csak azt akarom megállapítani, hogy a házsza­bályokban lefektetett rendelkezésekkel és az ed­dig követett gyakorlati szokással ellentétesen tűzetett napirendre ez a kény ér drágító javaslat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Bár nem szívesen veszem igénybe a Ház türelmét, mégis kénytelen vagvok egészen röviden reflektálni a kénviselő úr felszólalá­sára, mert ismételten az elnökség intézkedéseit tette szóvá. A képviselő úrnak az a reflexiója, amelyet az 59. § 5. pontjához fűzött, ismétlem, tévedésen alapul. (Farkas István: Nem, világos!) A sza­kasz rendelkezése azt mondja, hogy a bizottság iratait a Ház tagjai megtekinthetik. Ennek semmi akadálya sincs. (Farkas István: Hol? Nem látom ma sem!) Méltóztassék az elnöki irodába felfáradni, az iratok ott rendelkezésre állanak. A szakasz 5. pontja azután azt mondja, hogy az iratok kinyomatását és szétosztását a Ház a bizottság, vagy az elnök javaslatára vita nélkül hozott határozattal elrendelheti. A jelentés ki is fog nyomatni és szét fog osz­tatni. (Farkas István: Gyerünk az elnöki iro­dába, megnézzük az iratokat!) Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláció Hegymegi Kiss Pál képviselő úr írásbeli interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. (Zaj a szélsőbalol­dalon. — Farkas István közbeszól.) Csendet ké­rek, képviselő úr! Ne méltóztassék a tanácsko­zás rendjét zavarni! Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpel­láció a kereskedelemügyi miniszterhez Mátrai 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom