Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-416

Àz országgyűlés képviselőházának 4-16. alapon szólal fel hozzá a törvényhozás tagja, amikor 'halvány sejtelme sincs arról, hogy az egyesített bizottságok milyen határozati javaslatokat hoztak és milyen módosításokat vittek keresztül a javaslaton? Elkezdik mindjárt tárgyalni a javaslatot a benyújtott indítvány szerint kedden nyolcórás ülésben, a Ház 245 tagja közül talán az előadón kívül, áki a módosításokat beterjesztette, a többinek, tehát 244-nek halvány sejtelme sincs arról, hogy a bizottság előterjesztésében mi foglaltatik. Ez nem pártkérdés, ez tehnikai és célszerűségi kérdés. (Farkas István: Megsértése a házszabálynak.) Mondja meg akármelyik kormánypárti vagy kormányt támogató képviselő úr, ha kedden abba a helyzetbe kerül, hogy ehhez a javaslathoz hozzászóljon; ami ugyebár képviselői joga és képviselői (kötelessége, milyen alapon fog hozzászólni a kérdéshez. (Zaj a jobboldalon.) Nagyon kérem az elnökséget, hogy eltekintve a házszabályoktól, a célszerűség és a logika szempontjaiból szíveskedjék a Képviselőház tagjait először abba a helyzetbe hozni, hogy a javaslatot megismerjék, hogy tehát törvényhozói kötelességüket teljesíthessék és csak akkor méltóztassék a napirendre kitűzni a törvén y javaslatot. Ezt követeli a házszabályokon kívül az észszerűség is. A másik kérdés, amelyet szóvá akaróik tenni, a muníkaprogramm megállapítása. Parlamentáris rendszerekben, parlamentáris országokban a múnkaprogramniiot a kisebbség — a képviselőházi [kisebbséget értem — az ellenzék bevonásával és meghallgatásával szokták megállapítani. Neikem ilyen messzemenő igényeim ezzel a rendszerrel szemben természetesen nincsenek, nem is lehetnek, mert ez a parlamentáris szokásokat jórészt kiküszöbölte és figyelmen kívül hagyja. Nem is ezt reklamálom, nem is a munkát sokallom, amelyet a törvényhozásra rónak, csak azt a rendszertelenséget kifogásolom, amely a muníkaprogramm megállapításában megnyilvánul. Azt szeretném, — és ha ez nem túlságosan szerénytelen kívánság, méltóztassanak ehhez hozzásegíteni — hogy a törvényhozók teljesíthessék törvényhozói kötelességüket, mert ezidőszerint a mai rendszerben nem teljesíthetik úgy, ahogy azt teljesítetniük kellene. A munkaprogramm mai összeállítási rendszere azt jelenti, hogy a kis pártokat kifullasztják, kidöglesztik (Kiss István: Szép szó! — Br. Podraaniczky Endre: Nagyon új szó! — Reisinger Ferenc: De igaz!) és lehetetlenné teszik számukra, hogy törvényhozói kötelességüket teljesítsék. Méltóztassék megnézni a június 27-iki munkanap Programm ját. Június 27-én a hirdetőtábla szerint ülést tartott az igazságügyi, földmívelésügyi és közlekedésügyi és közgazdasági bizottság együttesen, azután ülést tartott a mentelmi bizottság, a külügyi bizottság, ülést tartott a plénum, és ülést tartott a Felsőház, tehát hat. bizottság és a két plénum. Én elhiszem, hogy a kormánypártnak ez nem sok, mert ha a kormánypárt megosztja magát, akár öt, akár hat részre, és inspekciós rendszert vezet be, még akkor is igen kényelmesen el tudja látni a dolgát és ott lehet mindenhol. Méltóztassanak azonban számolni a ikis pártok számarányaival és a kis pártok kötelességtudásával, amellyel ők a munka iránt viseltetnek. Méltóztassék megnézni, hogy a kis pártok tagjai «pendliznek» egyik bizottságból a másikba, bizottságból a plénumba, plénumból a bizottságba, és nem tudják, hogyan osszák meg idejüket és önmagukat és a munka.készségükét, hogy minden téren eleget tudjanak tenni köteülése 1930 júnitis 28-án, szombaton. 51 lesséigüknek. Itt van az agrárpárt a maga négy tagjával, itt van a nemzeti demokratapárt a maga négy tagjával, a liberális párt nem tudom négy vagy öt, vagy hány tagjával, itt van a szociláldemokratapárt 14 tagjával. De tovább megyek. Itt vannak a miniszter uraik, akik szintén pendliznek, a folyosón járnak egyik bizott ságiból a másikba, a bizottságokból a plénumioikba, és ha valahol felvilágosítás kell, nem tudják megadni, mert a szomszéd teremben vannak elfoglalva ugyancsak . törvényhozási mimikával. Ha ez rendszer, ha ez munlka, ha ez megbízható, ha ebben megnyugszik a többségi párt és a kormány és megnyugtatónak tartja, én nem bánom, de én úgy látom, hogy ez a munka rendszertelen. Tegnap például a nagyjelentőségű hitelfelhatalmazási javaslatot, amely 500 millió pengő felvételére hatalmazza fel a kormányt, kilenc képviselő jelenlétében tárgyalta a Képviselőház plénuma. Ezt én az ország szempontjából nem tartom megnyugtatónak, nem tartom kielégítőnek és annál roszszabb a dolog, mert a képviselőkre még csa!k azt sem lehet ráfogni, hogy hanyagságból nem voltak jelen az ülésen, hanem el voltak foglalva a különböző bizottságokban. Én példáiul fel akartam szólalni a hitel javaslatnál, fel akartam szólalni a boletta-javashoz ennek részletes bizottsági tárgyalásánál, de nem szólalhattam fel, mert valamennyi ülés 10—;V2l2 és 11 órakor teljesen egy időben folyt és én a mentelmi bizottságban voltam kénytelen megjelenni, hogy annak határozatképességét ne csorbítsam. (Br. Podmaniczky Endre: Voltunk ott elegen!) Ennek következtében se a plénumban, se a többi hizottságban nem lehettem jelen. Nem tudom, hogyan fogják fel a többi t. képviselő urak, hogy egyik-másik téren kénytelenek kötelességet mulasztani. Én hiányát éreztem ennek s nem tartottam valahogyan rendbenlevő dolognak, hogy ilyen nagyfontosságú javaslathoz, mint a hiteljavaslat, nem szólhatok hozzá. Azt akarom tehát ebben a kérdésben és ezzel a felszólalásommal elérni, hogy ha már nem követik a demokratikus parlamentáris országok módszereit, ha nem tárgyalják meg a parlamenti ellenzékkel is a munkarendet, és nem veszik figyelembe az ellenzék szempontjait és időbeosztását, legalább a célszerűségnek megfelelően úgy hívják össze a plénumöt és a bizottsági üléseket, hogy mindenki, akinek ott joga van és kötelessége megjelenni, ott meg is jelenhessen. Azt hiszem, a házszabályokkal szemben kevesehh igénnyel fellépni nem lehet. A harmadik kérdés, amiről szólni akarok az elnöklés módszere. Sajnálattal kell kijelentenem azt, hogy a többségi párt részéről, ami azután äz elnöklésen keresztül nyilvánul meg, a baloldal, a kisebbség nem részesül abban a toleranciában és abban a lojalitásban, ami a parlamentben nélkülözhetetlen kelléke a békés együttes törvényhozói működésnek. (Éri Márton: Azt nem mondhatja, hogy nem pártatlan az elnökség.) Ha ez így tovább megy, — meg kell mondanom — igen alaposan meg kell fontolnunk azt, hogy egyáltalában lehetséges-e itt a baloldalnak a Képviselőház működésében részt venni. (Éri Márton: Tessék lehetségessé tenni!) Én konkrét adatokra fogok hivatkozni. Megint csak azt mondom, hogy nem állok elő nagy igényekkel. Nem reklamálom a nyugati módszereket, a londoni módszert a magunk számára, hogy abszolút pártatlan elnöklós legyen a parlamentben, mint ahogy megvan ez az angol parlamentben, ahol a mindenkori