Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-416

Az országgyűlés képviselőházának U16 első helyen állanak az állatok, azután követke­zik a búza- és lisztexportunk — hogy ezekben biztosítsuk a magyar kiviteli lehetőségeket. Az első szerződésben az állatvámokat si­került igen alacsonyan és kedvezően biztosí­tani. A gabona- és lisztvámok tekintetében is az első szerződés Magyarország szempontjá­ból igen kielégítő. (Reisinger Ferenc: Miért dicsekednek mindig?) En a múltról beszélek, t. képviselőtársam, megállapítom a múlt szer­ződés előnyeit és bátor leszek rámutatni a je­lenleg megkötött szerződés hátrányos voltára. (Esztergályos János: Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény! — Reisinger Ferenc: Akkor is dicsekedtek! — Zaj.) Míg ugyanis 1925, előtt Ausztriában gabonára és lisztre vámmentesség állott fenn, addig 1925-ben Ausztria gabonavámokat léptetett életbe, ame­lyek úgy konstruáltattak meg, hogy a min­denkori világpiaci gabonavámok alapján és a gabona világpiaci árának alakulása szerint 0'25 aranykoronától emelkedőleg állapították meg azokat. Ugyanakkor a gabonavámhoz 3 aranykoronás lisztvámpótlék állapíttatott meg, amely azt célozta, hogy az ausztriai fejlődő malomipar a magyar malomipar versenyével szemben kellő védelembe részesüljön. Az első szerződésben, amelyet Ausztriával — mint említettem — 1926. április hó 9-én kö­töttünk, s amelyet ugyanez évben a XVIII. tc. J be iktattunk be, sikerült a liszt vámpótlékot mindaddig, míg a gabonavámok 1'5 arany­koronán alul maradnak, 1'45 aranykoronában fixirozni, azonfelül pedig ez a lisztvámpótlék 1*65 aranykoronában fixiroztatott. Miután pedig a szerződés megkötésekor a gabonavám a világpiaci ár alapján 25 aranyfillért tett ki, a lisztvám az első osztrák-magyar kereske­delmi egyezmény megkötésekor összesen 1'70 aranykoronát tett ki. Megjegyzem, hogy ezen első szerződés életbelépte alatt a gabonavámok sohasem emel­kedtek 1 aranykoronán felül, tehát a legmaga­sabb lisztvám a szerződés életbeléte alatt 2*45 aranykoronát tett ki. Ezenkívül ez az első szerződés a magyar lisztipar részére bizonyos forgalmiadó köny­nyítéseket is tartalmazott, amennyiben Auszt­riában — amint méltóztatnak tudni — egy­fázisú forgalmiadó lévén érvényben, a bel­földi lisztre megállapított 4'8% forgalmiadó­val szemben a magyar liszt számára 7%-os forgalmiadó biztosíttatott. Ezen kedvező szer­ződés következtében a magyar lisztkivitel Ausztria felé örvendetesen megindult. Auszt­ria azonban alig egy évre rá, novelláris úton újabb vámemelést hajtott végre, amely úgy a gabona-, mint» a liszt vámokat lényegesen emelte. Az 1927. évi novella szerint a gabona­vámot fixen négy aranykoronában állapítot­ták meg Ausztriában, a lisztvámpótlék pedig az eddigi autonóm három aranykoronáról nyolc aranykoronára emeltetett; a liszt vámja tehát egyszerre 12 aranykorona lett volna. Ez az újabb vámemelés arra késztette a magyar kormányt, hogy újabb pótegyezményt kössön Ausztriával, ami — amint méltóztatnak reá emlékezni — csak hosszas tárgyalások után vezetett eredményre és ezt a második pót­egyezményt 1928. évi június 14-én kötöttük mg Ausztriával és ugyanez évben a XXXIV. tcikkbe iktattuk be. Ebben a második pótegyezményben sikerült a mi gabona- és lisztexportunk további lehető­ségét biztosítani, amennyiben az előbb említett magas autón óm vámokat sikerült ebben a szer­ződésben a gabonánál két aranykoronára, a ülése 1930 június 28-án, szombaton. 41 lisztnél pedig öt aranykoronára lekötni. Ez az öt aranykorona, amely ebben a második ' pót­egyezményben megállapíttatott, tulajdonképpen két tetteiből áll. Miután megállapítást nyert, hogy 100 kilogramm búzaliszthez 133 kilogramm , búzárai van szükség, a búza két aranykoronás vámját átszámítva 133 kilogrammra, ez kitesz 267 aranykoronát, osztrák malomvédelem címéin pedig marad 2-33 aranykorona lisztvám, vagyis e két tétel összege eredményezi az öt arany­koronás liszt vámot. Ezen második szerződés érvényessége alatt lisztkivitelünk Ausztriába még mindig örven­detesen fejlődött, amennyiben a statisztikai adatok szerint míg 1927-ben összesen 1,081.000 millió métermázsa lisztet vittünk ki Ausztriába, 1928.-ban êz a mennyiség 1,352.000 métermázsára emelkedett, 1929-ben pedig 1,725.000 méter­mázsára rúgott Ausztriába irányuló lisztkivite­lünk. BúzakivitelünJk ugyancsak emelkedést tüntet fel, amennyiben 1928-ban 1,028.600 méter­mázsa búzát exportáltunk Ausztriáiba, amely mennyiség 1929-ben 1,506.600 métermázsára emel­kedett. Kétségtelen, hogy a magyar exportnak ilyen mérvű emelkedése részben hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria további gabona- és liszt­vámemelés tervével álljon elő és miutláln osztrák agrár részről a kormány állandó nyomásnak volt kitéve, Ausztria elhatározta, hogy eddigi gabonavámgait lényegesen fogja emelni. Mi­utáln azonban Ausztriának Magyarországgal és ezenkívül Jugoszláviával is érvényben lévő szerződése volt, Ausztria, hogy újabban terve­zett magas gabonavámjait tényleg ki is hasz­nálhassa és életbeléptethesse, kénytelen volt ezt a két szerződést revízió alá venni, és a Magyar­ország'gal kötött szerződést ez év július hó 1-ére fel is mondotta. A szerződés felmondásakor az osztrák kor­mány azt is közölte velünk, hogy amennyiben Jugoszláviával és Magyarországgal nem sike­rül megállapodnia az újabb gabona- és liszt­vámok tekintetében, kénytelen lesz Ausztriában a galtíona- és lisztmonopóliumot bevezetni, ez pedig Magyarországra nézve kétségtelenül igen nagy hátrányt, sőt mondhatnám, veszedelmet jelentene, mert ez esetben az osztrák állam tetj sziése szerint akármelyik államból beszerezhetne g-abona- és lisztsziükségletét és esetleg Magyar­ország az egész piacot elveszítené. Ausztriában az új terv szerint az a tendencia, hogy az oszt­rák gabonaárakat 46 osztrák schillinges áron stabilizálják. Az új vámok tehát a szerint álla­píttatnánk meg, hogy az osztrák belföldi piacon a gabonaáraik 46 schilling fölött maradnának vagy 46 schilling^ alá süllyednének le. Az új autonóm gabonavám mindaddig, amíg a gabona­áraik Ausztriában 46 schilling felett maradná!­nak, 6 aranykoronában állapíttatnak meg. amennyiben pedig az árak Ausztriában 46 schilling alá süllyednének, még további, egé­szen 6 aranykoronáig- emelJkedhető gabonavám­üótléklkal lesz a külföldről bejövő gabona meg­terhelve, hogy ilymódion a külföldi és belföldi ár közti árdifferencia nivelláltassék. A rozsnál és a zabnál hasonló vám és vámpótlék állíttatott be. azzal a különbséggel, hogy itt a belföldi ár 42 schillingben fixiroz­tatott. Az újabb gabonavámok tehát a leg­kedvezőbb esetiben^ 12 aranykoronáig emelked­hetnek. Hosszas tárgyalások után sikerült eb; ben az újabb megállapodásban az osztrák új autonóm gabonavámot szerződésileg 4 arany­koronára mérsékelni. A pótlék abban az eset­ben, ha az osztrák belföldi gabonaárak 46 schil­ling alá süllyednének, továbbra is jà arany­korona marad, vagyis az új szerződés szerint a legkedvezőbb vám 4 aranykorona, amely bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom