Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

Az országgyűlés képviselőházának 41 hattam: hogy a gazdasági viszonyok egyidejű leg annyira fognak romlani, hogy egyéb állami bevételek is, különösen a vámok es a forgalmiadó egyidejűleg olyan mértékben fognak csökkenni, mint ahogyan csökkentek. Arról azonban, hogy itt deficit volna, nincs szó; csak arról van szó, hogy eltűntek azok a bevételi feleslegek, amelyek korábban a mi budgetünket jellemezték. (G

aal Gaston: Bár öt évvel ezelőtt tűntek volna el!) En sajnálom, hogy eltűntek, de nagyon kérem a t. Házat, ne méltóztassék ezt idegesen nézni. Az a kinlevőség nem a mi gazdasági életünk rosszaságát mutatja, hanem mutatja azt, hogy ebben a törvényhozásban és a törvényhozás akaratából a kormánvban megvolt abban az időben, amikor rosszak voltak a gazdasági viszonyok, a kellő érzék arra, hogy az adófizetőket miként kell ilyen viszonyok között kezelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egy kérdésre (kell, hogy feleljek és ez az, hogy mi lesz a mi kiadásainkkal az innsbrucki egyezménynél. E kérdésben is volt szerencsém több ízben nyilatkozni és jelenthetem a mélyen t. Háznak, hogy az innsbrucki egyezmény megváltoztatása iránt természetesen lépéseket tett az az érdekeltségi képviselet, mely a portőrökből alakult. Természetes, hogy ők 27, illetve 32%-ös »mai valorizációs kulcs bizonyos mértékű felemelését követelték, amivel szemben a magyar kormány ama kijelentés mellett, hogy fizetési képességében nem állott be olyan lényeges változás, amely indokolttá tenné ezen valorizációs kulcs felemelését, (megtagadta azoknak az indítványoknak elfogadását, amelyek idevonatkozókig tétettek. (Helyeslés.) De szeretném mégis tisztázni, ihogy az az indítvány, amelyről szó volt és amely nem 100%-ig nnenő valorizációt, hanem 75%-ig, majd később 70%-ig való valorizációt kivánt fokozatosan elérni, a mi budgetünk szempontjából bár jelentős öszszeg, — mert szerintem minden összeg jelentős, amelyet a külföldnek még valorizáció címén fizetnünk (kell — de korántsem olyan fantasztikus szám, ihogy a mi ibudgetünknek egyensúlya szempontjából volna aggodalmas, de igenis, aggodalmas ahból a szempontból, ihogy mi eljutottunk alhhoz a határhoz, amely határon túl igazságosan és meglévő szerződésünk alapján nem fizethetünk többet. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztassék megengedni, ihogy még egy szót szóljak erre ivonatkozólag. Azt méltóztatott mondani, hogy a kormány gazdasági politikáját toivétel nélkül mindenki helyteleníti. (Sándor Pál; Pénzügyi politikáját!) Hogy pénzügyi politikáját mindenki helyteleníti. Mélyen t. (képviselő úr, teljes a tiszteletem mindenki iránt, aki az ellenkező véleményen van ennél a kérdésnél, mert meg vagyok győződve róla, hogy a legjobb akarat vezeti (hazája iránt azt, aki aggodalmainaik kifejezést ad. De azért ne méltóztassék teljesen negligálni bennünket, ezt a t. Házat és a másik t. Házat, amelyek túlnyomó nagy többséggel — sokszor egyhangúlag — helyeslik azt a pénzügyi politikát, amelyet képviselni anagaimmak is szerencsém v&n./Ügy van! a jobboldalon.) En Örülök az ellenvéleményeknek, mert azokból az ellenvéleményekből — ha találok bennük igazságokat, akár ellenem, vagy különben mellettem szóló igazságokat — levonom a következtetéseket és kivonom (belőlük azt, amit az ország érdekében érvényesíteni lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tekintem azt a politikát, amelyet szerencsém van képviselni, csalhatatlan politikának, ihanem olyan politikának, amelyet a jelenlegi viszonyok között lehet csinálni. Es, mélyen t. képviselő úr, ne méltóztassék nekem szemrehányást tenni azért, ülése 19$0 június 27-én, pénteken. 33 hogy én ellenzéki beszédet tartottam az expozémban. En nem ellenzéki 'beszédet tartottam az expozéimban, ihanem azon a nézeten vagyok, — és azon a nézeten vannak a koranány többi tagjai is — ihogy amikor már tízéves egy rezsim, tíz éven keresztül sokszor változtatni kell bizonyos közgazdasági tételeiken, amelyeket alkalmazunk az ország vezetésében. Más viszonyok voltak: tíz év előtt és más viszonyok vannak ma; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) s a tanulságokat és konzekvenciákat le kell vonni. (Gr. Sigray Antal: Késő!) Ha esetleg késői; vonjuk le, még mindig jobb, mintha egyáltalán nem vonjuk le! (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezért ne illessenek engem szemrehányással és ne tüntessenek fel úgy, — ami ellen tiltakoznom kellene — mintha kritikával akarnám illetni a multat, vagy elődeim működését. Ez távol áll tőlem. Teljes szolidaritásban a kormánnyal, képviselem a programmomat. Ma ez a kormány Programm ja; nem rekriminálunk, nem visszapillantunk, hanem előretekintünk. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) És ha előretekintek, akkor nem ahhoz a szürke képihez jutok, amelyhez a t. képviselő úr sajnálatomra jntott, hanem egy sokkal jobb és biztatóbb képihez. Nagyon kérem a t. Házat, mivel ennek a törvényjavaslatnaik megszavazása, vagyis lehetővé tétele annak, hogy mi az adott viszonyok között megfelelő államlkölcsönjhöz jussunk, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne legyen ok ilyen pesszimista felfogásra, hanem, hogy itt az egész vonalon fellendülés legyen, méltóztassék ezt a felhatalmazást megadni és «i törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a ; határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az ismertetett törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek fel állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a törvényjavaslat címét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a címet, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 1. §-t.): Az előadó úr! Temesváry Imre előadó: T. Képviselőiház! Az 1. § 3. bekezdéséhez folytatólag a körvetkező szavak beiktatását kérem a bekezdés végéhez: < továbbá, hogy közérdekű hitelműveletek kapcsán szavatosságot vállaljon». Ez egyébként azonos a bekezdéslben foglalt töibbi rendelkezéssel és ikizárólag arra vonatkozik, hogy esetleg, ha export-hitelt veszünk fel, a szavatosság erre nézve is megadassék. Tisztelettel kérem e módosítás elfogadását. Elnök: Szólásra körvetkezik? Urbanics Kálmán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engedjék meg, hogy néhány reflexiót tegyek arra, amiit a pénzügyminiszter úr beszédemre válaszolt. Elsősorban nem a kölcsön ellen volt kifogásom. Szóvátettem, hogy inkább vennék fel 250 milliót, mint 500 milliót. Azért szerettem volna csak ekkora kölcsönt felvenni, mert láttam, hogy a kormány milyen könnyen pocsékolta el azt az egymilliárdot, amelyet a budgetben megtakarított és láttam, hogyan folyt szét a pénz kezei között. Éppen azt akartam, hogy kevesebb pénz legyen a rendelkezésére,