Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

Az országgyűlés képviselőházának U21. krachot ne idézzen elő. A családi ház építése útján való lakástermelés egy kényszertakarékosságot eredményez. A lakó birtokába jut a telekkel együtt a ház és így_ olyan időben vezetnénk rá a nemzet nagy rétegeit a házvagyon megszerzésében rejlő vagyonmegta/karításra, amely időben más módokon ez a megtakarítás nehezen volna elérhető». T. Ház! Amidőn a mélyen t. népjóléti miniszter úr ily értelmű nyilatkozatot tesz, legyen szabad megállapítani azt, hogy szinte csaknem ezzel egyidejűleg olyan intézkedéseket látunk, amelyek kizárjáik ennek a gondolatnak s általában a lakásproblémának a megoldását. Nevezetesen arról van szó, hogy tizenkét kiváló fiatal építész külföldi példádból kiindulva, modern lakásépítészet gondolatait vetette fel és azt kivitelezni, megvalósítani kívánja. Nemcsak modern lakásépítkezésekről s családi házak építéséről van szó, hanem arról, hogy olcsó pénzen megfelelő modern igényeknek megfelelő lakásokat lehessen építeni. Ezt össze akarták kapcsolni ezek a fiaital építészek az ősszel Budapesten tartandó Nemzetközi Építészkongreszszussal s be akarták mutatni tervüket, — amint külföldön is tették — hogy a magyar építészet is mit tud e téren produkálni. Fel akarták használná ezt az alkalmat arra, hogy kiállítást rendezzenek az ilyen modern házakról, s ennél a kállításnál nemcsak a modern építkezés és a modern olcsó családiházépítés gondolatát akarták bemutatni, hanem a lakásberendezés nagy és nehéz problémáját is meg akarták oldani, mert a 'házakat teljesen berendezve és felszerelve akarták a nagyközönségnek bemutatna. Sikerült is szereaniök vállalkozót, aki e terveit és a gondolatot kivitelezni és megvalósítani hajlandó volt, a kérdés azonban megfeneklett azon, mert van egy régi szabályrendelete a fővárosnak, amely több mint ötven esztendős és amely bizonyos rendelkezéseket tartalmaz, ínég pedig megszabja, hogy a város különböző építési övezeteiben, milyen feltételek mellett lehet építeni. Ezek között a rendelkezések között található az is, hogy éppen ott, ahol ezt a lakáskiállítást rendezni akarták, a harmadik és negyedik építési övezetben, az építési szabályrendel et magábam foglalja azt, hogy csak 300, illetőleg 600 öles telkeken, úgynevezett villa-telkeken lehet ezeken az építéseket lebonyolítani. Ez pedig egyszerűen azt jelenti, hogy olcsón ilyen modern családi házakat építeni nem. leihet, mert a telek ára olyan összeget igényel, amelyet az iigynevezett vékonypénzű ember megszerezni nem tud. Hiszen ezeken a városrészeken 30—40.000 pengőbe kerülne az előírt területű, házihelyek megszerzése. A házhelyek ilyen drága áron való megszerzése pedig annyira felszöíktetné a cs&ládiház építési összegét, hogy le kell mondani ilyen, módon ezeknek a családi házaknak megépítéséről. Ezek a modern építésztervezők: éppen azt akarják megoldani, hogy '' ne ilyen drágán, hanem olcsón lehessen családi házaikat építeni, vagyis a modern építészetet akarják bemutatni, hogy 70—80 négyszögöles telken miként lehet modern családi Iházat építeni úgy, hogy megfelelő kertet is lehessen a háznak nyújtani. Ezt azonban a régi szabályrendelet miatt kivinni niem tudják. Éppen aizért vagyok kénytelen az összkormányhoz interpellációt intézni, hogy éhben a kérdés'ben a szükséges intézkedéseket tegye meg. Arról van szó ugyanis, hogy az illetékes fórumok foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Tudomásom van róla, hogy a közmunkatanács elnökének is bemutatták az érdekes terveket, ülése 1980 július 5-én, szombaton. 307 és a közmunkatanács elnöke, a volt belügyminiszter úr, úgy tudom, valósággal el van ragadtatva a terv nagyszerűsége imiatt, a házak olcsó ára miatt és mindent elkövetett, hogy ezek építése megtörténlhessék. Ügy tudom, hogy a közmunkatanlács mérnökbizottsága is magáévá tette a tervet, csak midőn a plénumba került az ügy, a plénumban gáncsolták el, ott szavazták le és ott történt meg a ragaszkodás, amely az 50 évvel ezelőtti szabályrendelet megmozdíthat atlanságát és

1 megváiltoztathatatlanságát juttatta kifejezésre. Ügy tudom, hogy a közmunkatanács fellebbviteli fóruma a belügyminiszter úr és a belügyminiszter úrnak módjában van ilyen nagy problékmáknál a maga intézkedéseit végrehajtani és az összkormánynak módjában van a belügyminiszternek az errevonatkozó felhatalmazást megadni, hogy a közmunkatanács állásfoglalását, mint fellebbviteli fórum, változtassa meg, tegye lehetővé, hogy ezeken a területeken a harmadik, negyedik úgynevezett villaövezetben ne ragaszkodjanak szigorúan a 300 és 600 öles telkekhez, mert ilyen módon a középosztály, az úgynevezett stabil munkásosztály soha sem tud a város belső területén családi ház építéséhez jutni. Hogy ez a város fejlődése szempontjából mit jelent, azt hiszem, különösebben nem kell magyaráznom. Ma azok, akik ebben a helyzetben egy fél életen, talán egy egész életen át megtakarított vagyonkájukat arra akarják fordítani, hogy családi házat építsenek, kénytelenek a város legtávolabbi területére elmenni, vagy kénytelen a város területén kívül szorulni, oda, ahol olcsóbb a telek ára, mert csak így tudják családi iházukat felépíteni. Ez a város fejlődése szempontjából sem jó, mert kiszorítja a lakosságot a városból és miután a bérházépítkezés megrekedt, miután a bérház építkezésekhez szükséges tőkét megfelelő kamatozással és megfelelő feltételekkel előteremteni nem tudják, igenis most volna nagy szükség arra, hogy a családi házak építésének gondolata megvalósításra kerülhessen. A városfejlődés szempontjából is fontos ez azért, mert kiszorítja azokat a kezeket, azokat az úgynevezett tőkével biró kezeket, amely ilyen családi házakat tudnak építeni, de egyébként a városfenntartás szempontjából is rendkívül fontos, hogy változás történjék az 50 év előtti megállapításon, mert például, ha a családi házat építeni szándékozók a városnak egész külső perifériájára szorulnak, akkor ez a városfenntartás szempontjából is hátrányos helyzetet teremt, mert a közműveket messze ki kell vinni azokra a területekre, az utak rendbehozása; a világítás kérdése mind-mind olyan feladatot rónak a városra, amely súlyos, amely szinte elviselhetetlen is, míg ellenben, ha mód adódik arra, hogy a belsőbb övezetekben is kisebb házihelyeken lehet ilyen családi házakat építeni, akkor egyrészt a városfejlődés szempontja is megfelelően van szolgálva, másrészt a városfenntartás gondolata is jobban nyert kielégítést. De elvégre azt is fel kell vetni, hogy ne a gazdag emberek privilégiuma maradjon örökösen az, hogy a szebb területeken csak ők építtethetnek, hogy az egészségesebb budai területeken, ahol a jó hegyi levegőt is élvezhetik, építeni csak a gazdag bankárok privilégiuma maradjon továbbra is, mert ha a szabályrendeletet nem változtatják meg, ha továbbra is 300 és 600 négyszögöles házhelyeken lehet csak ott ezeken a területeken építeni, akkor a középosztály, a kisebb pénzzel bíró emberek soha, de soha nem juthatnak el odáig,