Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

^^^^^^p^" Az országgyűlés képviselőházának U2.1. nek kell lennie. Én vagyok érte felelős. Mit méltóztatnak még tovább követelni? Hiszen végre nem arról van szó, íhogy valaki zsebre tette a pénzt, nem arról van szó, hogy haszontalanságakra dobálták szét a, pénzt, arról van szó, hogy ennek a jelentkező deficitnek túlnyomó nagy része befektetésekre használtatott fel. Arról lehet vitatkozni, hogy vájjon kellett-e azokat a befektetéseket éppen most csinálni, ezt az ellenvetést komcedálom, ide ez végre is vagyont jelent, amint szintén méltóztatott említeni. Az egész összeg másik része egészen 80—85%-ig tulajdonképpen a munkásság kezeihez jutott. Hátra van mlég 15—20 percent, amelyre vonatkozólag azt lehet mondani, hogy mint személyzeti és dologi kiadás, több előrelátással helyesebben lett volna méretezhető. Én tisztelettel azt vagyok bátor kérdezni, hogy vájjon közülünk mindenki oly szerencsés-e, hogy az életben, ha már átélt 50 és néhány esztendőt és súlyos problémákat bellett megoldania, sohasem került olyan helyzetbe, hogy bizonyos mértékben elszámította magát? Mert aki súlyos problémákat megoldott^ vagy a saját hatáskörében súlyosaknak nevezhető problémákat megoldott úgy, hogy 53 'éves korában sqhasem kell semmi miatt vádolni magát^ hogy elszámította magát, hogy nem szátmított helyesen 100%-ig, ám vessen rám követ és követelje tőlem, nem tudom minő formában, a felelősség érvényesítését. Nekem nincs más módom, mint hogy íme, ilyen őszintén kiállók a t. Ház elé, és felkérem a t Háeat, méltóztassék ebben a kérdésben dönteni. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Végre én több alkalommal megmondottam, — úgy gondolom, a költségvetési vita alkalmával is magam vetettem fel ezt a kérdést —. hogy én ehhez a bársonyszékhez nem vagyok hozzánőve. Szolgálok szívesen addig, míg a t. Háznak és az illetékes magas tényezőknek a bizalmát bírom és amíg a magam lelkiisaneretéviel azt gondolom, hogy talán némileg tudok valamit használni a közügyeknek. De abban a pillanatban, amikor azt venném észre, hogj akár ennek a magas testületnek, akár az illetékes tényezőknek a bizalma többé nem oly mértékű, hogy megtarthat itt engem, abban a pillanatban a legnagyobb készséggel odébbállok. Egy lépéssel kell csak hátrábbmennem; a képviselői padokról is nagyon szívesen támogatom a nagy, szociális érdekeket. T. Ház! Tulajdoniképpen nagyjában ezek a kérdések vetődtek fel. Propper képviselőtársam azután továbbment és kérdőre vont engem, hogy vájjon nem kellene-e most felhasználni ezt az alkalmat, hogy novelláris út felhasználásával az autonómia jogkörét kibővítsük, valamint talán egyéb kérdéseket is megoldjunk. Én erre a kérdésre itt is csaik azt a választ adhatom, amelyet bátor, voltaim az egyesített bizottsági ülésen adni: én még nem tartom egyelőre az autonóm szervezet működését annyira kipróbáltnak, mert hiszen még csak tulajdonképpen kéthónapos csecsemő, hogy máris a megreformáláshoz nyúlhatnánk hozzá. (Kabók Lajos: Van annak múltja is, miniszter úr!) Én azt hiszem, hogy sokkal hosszabb idő kell a tapasztalatok gyűjtéséhez, az ítélet leszűrhetéséhez; abban az irányban, hogy kell-e és minő pontján annak a szer- • vezetnek valamilyen változtatást eszközölni. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány abban az időpontban, amikor az adatok és tapasztalatok rendelkezésére állanak, nem fog késni a t. Ház elé jönni, vagy megfelelő javaslattal, vagy azzal a nézettel és jelentéssel, hogy nincs semmiféle változtatásra ok, gyönyörűen fejlődik és nagyszerűen műköülése 1930 július 5-én, szombaton. 305 dik ez az autonóm szervezet, ennek következtében semmi panaszra ok nincs. T. Ház! Tulajdonképpen ezzel a kívánsággal be is fejezem szerény felszólalásomat- Hálásan megköszönöm a t. Háznak, — és ez ne legyen részemről egyszerűen politikai frázis — szívből hálásan köszönöm meg a t. Háznak azt, hogy méltóztatott ennek a rendkívül nehéz s az én lelkemet igen nehéz súllyal megülő problémának megoldásához a szuverén akaratával hozzásegíteni. Ezt a köszönetemet és hálámat azzal kívánom majd kifejezni, hogy ezt a szívemhez tényleg annyira hozzánőtt óriási és nagyjövőjű intézményt a legutóbbi időkben mutatott szorgalmamnál és felülvizsgáló hatékonyságomnál még nagyobb mértékkel fogom szemmel kísérni, hogy semmiféle kisiklás, semmiféle baj bele ne férkőzhessek ebbe a szervezetbe, hanem kibomolhassék a maga teljes nagy erejével, kivirágozhassék mint egy gyönyörű nagy fa a magyar szociálpolitika kertjében. Amikor ezzel a hálás köszönettel zárom szavaimat, kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a javaslatot változatlanul a részleteiben is elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen-) Elnök: Miután szólásjoga többé senkinek nincsen, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint 1—2. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta és annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. T. Képviselőház! Mielőtt napirendi javaslatot tennék, jelentem a t. Háznak, hogy a pártok részéről megállapodás történt az iránt, hogy néhai Giesswein Sándor síremléke javára a Ház minden tagja illetményeiből 10 pengőt ajánljon fel. (Elénk helyeslés.) Még mindnyájunk kegyeletes emlékezetében él Giesswein Sándor nemes idealizmustól és igaz keresztényi emberszeretettől áthatott törvényhozói működése és így azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a megállapodáshoz képest a képviselő urak legközelebb esedékes illetményéből a síremlék javára fejenként 10 pengő levoaiassék. (Elénk helyeslés.) Ha méltóztatnak elfogadni, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Minthogy napirendünk anyaga kimerült, előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket e hó 7-én, hétfőn, délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen, vagy nem? (Igen.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Farkas István képviselő úr a házszabályokhoz kért szót. Farkas István: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok a házszabályokhoz felszólalni és na-