Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

Az országgyűlés képviselőházának U21* kapcsolatban. Hát hiszen ez lehet, én azonban azt hiszem, hogy nem feltétlenül szükséges bevárni az új tapasztalatokat és az új tanulságokat, mert két periódus áll előttünk mint tanulság. Az egyik a régi korszak, amikor a Társadalombiztosító Intézetnek meg volt a maga törvényben biztosított nem teljes jogú, de mégis szélesebb hatáskörrel felruházott önkormányzata. Azt hiszem, ezt a korszakot senki sem fogja eredménytelennek minősíteni, mert hiszen a régi munkásbiztosító pénztár a maga régi szerkezetében és a maga régi felépítésében az önkormányzat ideje alatt eredményesen tudott működni. Akkor is voltak bajok, voLtak zavarok, megrázkódtatások. Mt volt például a háború, amely minden intézményt alapjaiban ingatott meg és így a^ munkásbiztosítóra sem volt egészen hatástalan; sőt a háború első heteiben úgy látszott, hogy teljesen összeomlik a munkasbiztosítás, mégis az önkormányzat a maga haitáskörének birtokában és a maga nagy jóakaratával át tudta menteni a háborún a munkásbiztosítás intézményét és meg tudott küzdeni minden bajjal, amelyeit a háború és az új helyzet a mumkásbiztosításra hozott. Itt van ezzel szemben a másik korszak, az ellenforradalom kezdetétől számítandó^ miniszteriális vezetés, ennek tíz esztendeje és ennek a tíz esztendőnek a summája, eredménye az a deficit, amely olyan sok gondot okozott az államnak, a minisztériumnak, és az egész országnak, különösen pedig az érdekelteknek. Méltóztassék tehát ennek a két periódusnak tapasztalataiból és tanulságaiból levonni azokat a konzekvenciáikat, amelyeket én kérek levonni, hogy tudniillik térjünk vissza a régi széles hatáskörű autonómiához, akkor meg van a biztosíték és meg van minden lehetőség arra, hogy a szélesehb hatáskörű autonómia ki fogja vezetni a Társadalombiztosító Intézetet a mai nehéz helyzetéből s vissza fogja tudni vinni a maga rendeltetéséhez. Ha már szociális kérdésekről beszélgetünk a törvényhozásban, — sajnos, nagyon ritkán — akkor még fel kell hívnom a népjóléti miniszter úr figyelmét két nagy adósságra, amellyel tartozik, de tartozik az egész kormány — talán így helyesebb a kifejezés — Magyarország dolgozó népének. Az egyik az, amiről Meskó Zoltán képviselőtársam beszélt, a mezőgazdasági munkások szociális biztosítása. (Udvardy János: Igaza volt Meskónak!) A bizottságban is esett róla szó, a miniszter úr még emlékezhetik rá. Tudjuk azt is, hogy a mezőgazdasági munkások szociális ellátására és biztosítására országos határozat kötelezi a kormányt. A reszortkérdés szempontjából talán a földmívelésügyi miniszter illetékes, felelős azonban az összminisztérium és mindegy, bárhova intézem szavaimat, el kell jutniok oda, ahova valók: tessék megfontolás tárgyává tenni és ezekben a nehéz gazdasági és szociális időkben minél előbb tető alá juttatni a mezőgazdagági munkások szociális biztosítását legalább is olyan mértékben és olyan időben, mint ahogy azt megalkották az ipari és kereskedelmi munkások javára. Teljesen igazat kell adnom — abban a ritka szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyetértek Meskó Zoltán képviselőtársammal — Meskó t. képviselőtársamnak abban, hogy a mezőgazdasági munkásokra is gondolni kell, a mezőgazdasági munkások is megérdemlik azt, hogy törvényesen gondoskodjanak róluk betegség, esetére, baleset esetére, agigság és rokkantság idejére ülése 1930 július 5-én, szombaton. 303 a kölcsönös és önsegélyezés alapján, az állani hozzájárulásával úgy, mint az ipari és kereskedelmi munkáisokról. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) i : Csak egy dologra legyen szabad hivatkoznom mint érvre, —- az emberiesség szempontján kívül — a mezőgazdasági munkások biztosításának érdekében. Kétségtelen, hogy "a mezőgazdasági munkásság sokkal egészségesebb viszonyok között él, mint a városi ipari munkásság, már tudniillik a foglalkozás szempontjából, mert a szabadban dolgozik, nem porban, füstben. A lakása, sajnos, rosszabb (Malasits Géza: Rosszabb a Lakása és rosszablb a táplálkozása!) s ez is belejátszik a szociális gondoskodásba, de a gyár füstjét, az iroda áporodott levegőjét, a műhely rossz levegőjét nem érzi. (Erdélyi Aladár: Egy cséplés alatt, sajnos, több port nyel!) Egészségesebb viszonyok között él és a statisztika mégis azt mutatja, hogy a városi, ipari és kereskedelmi munkásság egészségügyi viszonyai, noha rosszabbak, mint amilyenek lehetnének, -— sokkal jobbak is lehetnének — de sokkal jobbak, mint a jobb egészségügyi körülmények között élő mezőgazdasági munkások egészségügyi viszonyai. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi okozza ezt? Az, hogy a városi ipari és kereskedelmi munkásság biztosítva van betegség'' esetére, baleset esetére, orvoshoz, gyógyszerhez, kórházihoz, szanatóriumhoz jut és nincs elveszve; (Szabó István: Ott meg 30 kilométernyire lakik az orvos!) a mezőgazdasági munkásokról pedig nem gondoskodik senki. Méltóztassék tehát végrehajtani azt az országos határozatot, mely a minisztériumot arra kötelezi, hogy a mezőgazdasági munkások szociális biztosítását megvalósítsa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ha nem kerülne pénzbe, már rég megcsinálták volna!) A másik adósság a munkanélküliség esetére vató biztosítás, vagy mint a köztudatba belevitték: a munkahíany esetére való biztosítás. Ez is egyik adóssága a kormánynak az ország dolgozó népével szemben. Midőn a szociális biztosításról van szó, midőn szociális kérdésekről beszélünk, lehetetlen ezeket az adósságokat, ezeket a be nem váltott váltókat fel nem említeni, kérve azt, hogy méltóztassék ezt az erkölcsi, becsületbeli adósságot megfizetni, mert erre talán soha olyan nagy szükség nem volt, mint ma, amikor az élet különösen a munkásember számára teljesen bizonytalanná, úgyszólván lehetetlenné vált. i T. Képviselőház! Utalnom kell még arra, hogy a népjóléti minisztérium már most igyekezzék gondoskodni arról, hogy az őszre kilátásba helyezett táppénzleszállítás és teherfokozás elmaradjon. Az ankétek idején szó volt arról, hogy a táppénzek automatikusan leszállanak, hiszen így rendelkezik a törvény. Az autonómia összeülése automatikusan létrehoz bizonyos változásokat a táppénzek alakulása körül. En azonban azt hiszem, hogy mivel itt most a helyzet olyan nagyon rossz, mivel azok a remények, amelyeket a tavaszhoz, a nyárhoz, az új nagy munkaalmakhoz, az építkezések megindulásához fűztünk, sajnos, nem váltak be, mivel a munkásosztály helyzete a tél elmultával nem javult, hanem inkább rosszabbodott, az, ami esetleg helyt álló lehetett volna az ankétek idejében, ma már nem helytálló és félve kell gondolni arra, hogy jön a szeptember, a táppénzeket le fogják szállítani és a terheket fokozni fogják. Eltekintve tehát attól, hogy ez automatikus lehetőség, már most gondolni kell arra, ez a veszedelem be ne következzék és a legszegényebbek, a legrosszabb sorban élők, a 43*