Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

300 . Az országgyűlés képviselőházának A21. ülése 1930 július ő-én, szombaton. én is el tudnék követni, de sokkal komolyabbnak tartom ezt a kérdést, hogysem humorizáljak. A javaslatot elfogadom és tudomásulveszem azt is, hogy az igen t. népjóléti kormányzat 21,250.000 pengőt, évenként 2,200.000 pengőt juttat a Társadalombiztosító Intézet szanálására. Tudomásul kell vennem, mert mint szociális érzékű ember, nem is tehetnék mást. Nem lehet azt a napi 18.000 embert kitenni annak, hogy őket a Társadalombiztosítónál elutasítsák táppénz és orvosság nélkül. Mondom, át vagyok hatva ettől, mert ha szükség nem lenne rá, ha az intézmény zavartalan fenntartása ezt az összeget nem követelné, a miniszter úr ezzel a kérdéssel, ezzel a javaslattal nem jött volna a t. Ház elé. Elfogadom tehát, mert senkitől semmit sem sajnálok akkor, amikor a szegény embereknek juttatnak valamit, nem sajnálok semmit akkor, amikor a szegény embereken kell segíteni, különösen nem akkor, amikor ezek szegények hozzá még betegek is és így igenis, fokozottan rá vannak szorulva az állam támogatására. Amikor ezt leszögezem, akkor az osztó igazság alapján állva, azt kell mondanom: igaz, hogy nem sajnálom, azonban az egyenlő elbánást követelek mindenkivel szemben az országban. Az ipari munkásságnak jut ez a pénz. Az ipari munikásság látja ennek az összegnek hasznát. Megszavazom, de az osztó igazság állapján megkívánom. — nem akarok erősebb szót használni — hogy a mezőgazdasági munkásosztályról hasonlóképpen gondoskodás történjék az országban (Általános élénk helyeslés. — Felkiáltások: Igaza van!) T. Képviselőház! Az igazságtalanság még a kisgyermeknek is fáj, mert valamennyiükben születésüknél fogva ki van fejlődve az igazságszeretet és fáj, ha valaki ezt megbántja. (Fábián Béla közbeszól.) T. képviselőtársam, nemcsak a foigalmiadóellenőrökkel történt igazságtalanság fájhat valakinek, (Derültség.) hanem fáj az is, ha azt látja, hogy igazságtalanul bánnak egy társadalmi osztállyal (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) s különösen a szociális jótétemények osztásánál kell nagyon vigyáznunk arra, hogy igazságosak legyünk. (Helyeslés.) Ügy látszik, hogy a mezőgazdasági munkásság helyzete teljesen hidegen hagyja Fábián Béla t. képviselőtársamat, (Élénk ellenmondások a baloldalon.) úgy látszik, hogy a magyar mezőgazdasági munkássággal nem törődik. (Ellenmondások a baloldalon.) Fábián Béla képviselő úr nevet azon, amikor kint nyomorognak és éheznek a mezőgazdasági munkások, (Ellenmondások balfelől.) ezt mondhatnám, ha úgy akarnók most viselkedni, mint ahogyan ön szokott velünk szemben eljátrni. (Baracs Marcell: Téves vonatra szállt!) Nem tudom, hogy kalauz, fékező vagy vágányállító-e a képviselő úr, de én nem engedem magam megzavartatni. Igenis, szóvá kell tennem, hogy ma a mezőgazdasági munkásság a legsilányabb, a leglehetetlenebb helyzetben van. (Ügy van! Ügy van!) A súlyos mezőgazdasági válságot, a gazdának ezer baját fokozottabban érzi az a munkásság, aki sok vidéken legalább nem jut mindig és minden alkalommal es az egész idényen át munkához, tehát egyrészt munka nélkül van, másrészt pedig a nehéz viszonyok mellett nem bír megélni. Aki vidéken járt, aki körülnéz ott s nemcsak megy és nemcsak utazik a vonaton, hanem a szemét is kinyitja: ha van érző sizíve, az elszorul, amikor látja, ezeknek a szerencsétlen embereknek kunyhóit. Sötét, egészségtelen kis lakások ezek, bennük a sok-sok vézna kis gyerekkel, a könynyező édesanyával és a gondokban korán megőszült, megvénhedt munkásemberrel, az apával. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Én jól tudom, hogy a mezőgazdaság, amelyet éppen most segítettünk meg, illetőleg igyekeztünk a tegnap elfogadott javaslat kapcsán és annak intézkedései révén megsegíteni, (Propper Sándor: Csak nem a bolettára gondol?) ma nincs abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést úgy oldja meg a mezőgazdasági munkásság részére, miként aizt az igen t. népjóléti miniszter úr előrelátóan és bölcsen annakidején az ipari munkásság részére megoldotta. Belátóim azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, aki a legjobb szándékkal ivan eltelve s a legjobb tudással kezeli ezt a nagyfontosságú kérdést, az ország mai válságos szomorú helyzetében már ól-holnapra ezt a kérdést meg nem oldhatja. De nekem igenis szóvá kell tennem itt a Házban, s kell bogy segítséget kapjon az a becsületes magyar mezőgazdasági munkásember is, aki a világnak legnehezebb munkáját, a föld megművelését végzi, akinek nem a falióra mutatja meg a munka kezdetét és a munka végét, hanem a jóságos Isten felkelő napja, hogy már kinn kell lenni a mezőn, este pedig a nap már régen leáldozott, s már régen megkondultak a falvakban az imára hívó hasrangok, amikor hazafelé ballag fáradtan, ha van munkája. De mit csinál akkor, amikor nincs munka, nincs a gyerekeknek kenyér és a családnak megélhetés? Igyekszem higgadtan, nyugodtan beszélni ennél a kérdésnél, de őszintén mondom, nagyon nehezemre esik. Beszéltem ezekkel az emberekkel, vettem magamnak azt a fáradtságot, hogy töbib vidéket bejárjak. Különösen szeretettel és megértéssel éppen a legszegényebb néposztályt, azt a szerencsétlen mezőgazdasági munkást, napszámost, cselédet kerestem fel, bizalmasan beszéltem vele és kértem, vázolja helyzetét; bementem a kis, házikókba és meggyőződtem a nyomorról, a szenvedésről. A mezőgazdasági munkásságnak az a -része, iamely konvenciós alapon le van szerződve, nincsen rossz sorban. (Ellenmondások jobb felől.) A többihez viszonyítva. De én most azokról beszélek, akik azt sem tudják, (hogy munkát kapnak-e. Nem akarok ez alkalommal arra sem kitérni, hogy a munkás nem mindenütt kapja meg azt a munkabért, amelyet heosületes két keze munkájával megérdemel. Vannak vidékek, vannak birtokosok, — sajnos, sokan vannak, nem mindenki megértő — akik a munkáson a,ka,rnak keresni, a munkáson alkarnak egyes kiadásokat behozni. Hiszen >éregyeztető bizottság, amely hivatalból fel van állítva, idejét multa, nem teljesíti kötelessé" gét. F helyett valami egészen mást kell bevezetni. Arra, hogy részletesen beszéljek erről, nem tartom most aiz időt megfelelőnek. (Petrovácz Gyula: Ügy van!) Nem helyénvaló az ilyen szellemes megjegyzés, amikor komoly témáról van szó. Amikor keresztény fajtámról besizélek, akkor egy keresztény képviselőtől több komolyságot kérek. (Petrovácz Gyula: Helyeselni sem szabad?) Nem abban a formában, ahogy ön szokott. Én, igenis, kérem az igen t. magyar királyi kormányt, az összkormányt: itt lenne már az ideje amnak, hogy végre történjék valaimi a népjóléti intézmények bevezetésére. Itt lenne az ideje anna:k. hogy megfelelő pénzről gondoskodjunk azok részére is, akik legalább is olyan egyenlő értékű polgárai ennek az országnak, mint az ipari munkások. Annak idején nagyon szép intézményt léte-