Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

296 Az országgyűlés képviselőházának X Elnök: Kíván-e még valaki szólnia (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a cím meg nem támadta tván, azt elfogadottnak jeelntem ki. Következik az 1. §. Kérem annak felolvaUrbanics Kálmán jegyző: (olvassa a törvényjavaslat 1—10. §-ait, melyeket a Ház észrevetlenül elfogad). • Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ága pénzügyi helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 1015, 1021.) Az előadó urat illeti a szó. Fítz Arthur előadór T. Ház! Az Országos Társadalombiztosító Intézet működésénél a betegségi biztosító ágaziat túlságosan igénybevett volta miatt bizonyos nehézségek mutatkoztak. E nehézségek kiküszöbölésére a népjóléti miniszter úir a Legutóbbi időben az érdekeltségekkel heteken át tartó tanácskozásokat folytatott, amelyekben is a mutatkozó hiány számszerűségét állapította meg, másodsorban pedig a szanálás módjait és eszközeit tárgyalta meg. Azok a reformok, amelyeket a törvényholegutóbbi időben a társadalombiztosítás terén hozott, általában kétségtelenül beváltak, és egydül a Társadalombiztosító betegségi ágazata az, amelynél nehézségek merültek fel. Ezek a nehézségek sem mondhatók azonban szervezeti, átszervezési nehézségeknek, vagy hibáknak, mert hiszen a társadalombiztosítás más ágazatánál, így például a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetnél ezek a nehézségek fel nem merültek. Itt tehát a törvényhozási módosítás gondolata ezidőszetrint még idő előtti lenne, annyival is inkább, mert a teherviselő és a jogosultak érdekképviseletéből összeállított autonómia csak a legutóbbi időben jutott törvényadta, jogáhpz. Az országos betegbiztosítási ágazat 1928-ban felesleggel zárta könyveit. Az 1929. évre, bár véglegesen'még nicsenek megállapítva a mérleg adatai, előreláthatólaig 13,500.000 pengő passzává fog mutatkozni, _ amely passzíva az 1930. év első négy hónapjáról készült próibamérlegben mutatkozó 8 millió pengő deficittel együtt 1929-re és 1930-ra összesen 21,500.000 pengőben állapítható meg. Az Országos Társadalombiztosító Intézet betegbiztosítási ágazata ezeket az összegeket az Öregségi járulékok bevételeiből fedezte^ és a tárgyalás 'alatt levő törvény javaslat 1. §-ának első bekezdése éppen ennek a felvett kölcsönnek törvényes úton való rendezési módját szabályozza. Természetesen kötelességünk most vizsgálni és megállapítani, hogy milyen külső és belső okok eredményezték a betegbiztosítási ágazat ilyen t nagymérvű túlköltekezését. Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden rámutassak az 1928. és 1929. évek néhány krasz statisztikai adatára. 1928-ban a taglétszám 24.000-el volt több, mint 1929-ben. Ha tekintjük azt a körülményt, hogy 1928-ban a járulék 6% volt,. 1929. január 1-étől pedig 5%-ban állapíttatott meg, akkor ez elesett járulékok címén az intézett budget-jében máris 7 millió pengő veszteséget eredményezett, hiszen az 1928-as járulékok fenntartásával az 1929-re előirányzott 50 millió oengő járulékelőírás helyett az intézet 57 millió pengő járulékelőírásra számíthatott volna. Ez a 7 millió pengő elmaradt bevétel máris túlhaladja az 1929. évben mutatkozó hiány felét. Még nagyobb el1. ülése 1930 július 5-én, szombaton. tolódást láthatunk a segélyezési költségekben, ahol a VM-ról X-re felemelt napibérosztályok alapján az 1928. évhez arányítva a pénztár 1929-ben 3 millió pengővel több táppénzt fizetett ki. Ezek a segélyezések általában természetesen indokoltan jelentkeznek, ki merné azonban lelkiismeretéire venni azt, hogy amidőn az ipari munkavállalók érezvén azt, hogy napok múlva munka nélkül maradnak, a munkanélküliség réme elől orvoshoz és rajta keresztül a segélyezéshez menekülnek. Nagymérvű túlkiadást mutat fel az 1928. évvel szemben 1929-ben a gyógyszerszámla és általában az egészségügyi szolgáltatások. Az orvosi költség 1,386.000 pengővel, a gyógyszerszámla pedig 1,803.000 pengővel emelkedett. Ennek oka nemcsak a nagyobb számban alkalmazott orvosokban található, hanem abban is, hogy a pénztár az egészségügyi szolgáltatások terén a legjobbat szolgáltatja, az egyes speciális betegségek gyógyítására szükséges speciális preparátumok pedig nagyon sok pénzt emésztenek fel. Maga az orvosi tömeg az 1928. évvel szemben 1929-ben a járulékok 1%-ával több illetményt élvezett. Végül meg kell említenem még azt is, hogy tényleg maga az ügykezelés is 3 millió pengővel drágult, ami viszont az öregségi ágazat bekapcsolódásának következménye. Ha már most ezeket az adatokat részletesen vizsgáljuk, elsősorban is meg kell állapítanunk, hogy az ügykezelés 3 milliója aránylag csekélyebb része a másfélévi gazdálkodás nyomán mutatkozó hiánynak, és a túlkiadások zöme éppen a munkavállalók érdekében történt, azoknak érdekeit szolgálta. A népjóléti és munkaügyi miniszter úr a lefolytatott ankéten elkészíttette 1930-ra az úgynevezett normál mérleget, amely az év végével körülbelül 400—500 ezer pengő olasszal zárult volna, amennyiben a szanálás eszközeit kellő időben sikerült volna beállítani. Meg kell azonban említenem, hogy bár a népjóléti miniszter úr május 1-ével az orvosi tömeg járulékszázalékát 12'5%-ról 11'5%-ra szállította le, mégis a napibér osztály oknak X-ről—VIII-ra való visszafejlesztése, illetőleg a járulékkulcsnak 5%-ról 6%-ra való felemelése az autonómiának ősszel megtartandó közgyűlése idejéig elhalasztatott. Ezen intézkedések életbeléptetésével teljesen megvan a remény arra, hogy a betegbiztosítási ágazat a jövőben reális költségvetési fedezetet fog találni kiadásai fedezésére. A törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdése az Országos Társadalombiztosító Intézet betegbiztosítási ágazatánál az 1929. és 1930. év folyamán jelentkező ügyviteli többletnek, ügyviteli hiánynak: 21,500.000 pengőnek az államkincstár által való megtérítését célozza, mégpedig évente 1,200.000 pengő hozzájárulással. Az államkincstár még ezen áldozatok mellett sem lépi túl azt a hozzájárulást, amelyet más államok a betegségi biztosítás érdekében hoznak. Állami szempontból egyáltalában nem lehet közömbös, az, hogy egy társadalmi réteg szociális biztosítása, illetőleg a törvényes jogsegéllyel is biztosított juttatások pontos kiszolgáltatása miképpen történik; hiszen csak arra utalok, hogy Németország a legutóbbi időben 400 millió márkát fizetett ki a betegbiztosítási pénztár költségeire. Az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi ágazata beruházásokat is eszközölt, amely beruházások azonban túllépték a betegbiztosítási járulék százalékait, úgyhogy ezek-