Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-421
294 Az országgyűlés képviselőházának büntető pontja képviselő úr.) Azt mondom tehát, hogy ami a régi és az új nyugdíjasok — akár katonaiak, akár polgáriak közötti különbség — megszüntetését illeti, a most megszavazott 1930/31-es költségvetésben lehetséges megtakarítások s a következő évi költségvetés egyes tételeinek lefaragása által ezt a becsületbeli kötelességét a magyar nemzet törvényhozása azokkal a szegény nyugdíjasokkal szemben teljesíteni tudja és fogja is. T. Ház! Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy ennek az emberséges, minden oldalról örömmel üdvözölt törvényjavaslatnak a különféle fegyveres kategóriákra vonatkozó rendelkezései közül csak egyet emeljek ki és ez az államrendőrségre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Azt szokás mondani, hogy gyorsaság nem boszorkányság. Ennek a törvényjavaslatnak a m. kir. államrendőrségre vonatkozó igazán emberséges rendelkezései megcáfolják ezt a közmondást. ' Megmagyarázom ezt az állításomat. Egy esztendeje annak, hogy kérdést — latinul: interpellációt — intéztem a t. belügyminiszter úrhoz, a m. kir. államrendőrség legénységi állományához tartozók javadalmazásának és a rendőrfelügyelői karhoz tartozók javadalmazásának mostohasága miatt. Azt kértem, hogy legalábbis a legnehezebb fegyveres szolgálatot teljesítő rendŐrlegénységet, mert békében való katonai, a világon legelső katoniái a rendnek, a magyar állam rendjének, a polgárok nyugalmának, a személy- és vagyonbiztonságnak a csendőrök meg a rendőrök, legalábbis a polgári altisztek járandóságának megfelelő ellátásban részesítse, és különösen a rendőr felügy élőket, ezeket a 35— 40 éves embereket, akiknek blúzán magyarul: zubbonyán ott vannak az összes háborús kitüntetések, s akiknek 80^ pengős havi r fizetésük van, a XI. ragosztályból helyezze át a X. rangosztálybai Arra kérteim az igen t. belügyminiszter urat, r hogy az államrendőrség legénységi állományú tagjainak családja részére biztosítsa az ingyenes kórházi ápolási, meg gyógyszerköltségeket. Mert ha annak ' s rendőrnek, —, aki a 30 fokos hidegben ott áll a harctéren, a fronton, meg a 35 fokos melegben is ott bonyolítja le a forgalmat és vigyáz ránk, hogy nyugodtan végezhessük mindennaipi munkánkat és nyugodtan hajthassuk álomra fejünket, — a felesége, meg a gyermekei megbetegszenek, a nyomorult 120 pengő havi fizetéséből keli a kórházi ápolási és gyógyszerköltségeket fizetnie. T. Képviselőház A törvényjavaslat legbölcsebb, legemberségesehb rendelkezésének tartom azt, amely nem a margitszigeti hősi halállal végződő rendőrgázolás szomorú esetéből került be ebbe a törvényjavaslatba, amikor is egy egyéves szolgálati idővel rendelkező rendőrt gázolt halálra, egy őrült által vezetett autó, akár soffőr, akár úrvezető által vezetett autó, és a családja részére, az özvegye részére meg az akkor született kisgyermeke részére, össze kell adni könyöradományokat, hogy az utcára ne kerüljön a hősi halált halt rendőr szerencsétlen Özvegye és kis árvája. Engem igazán a könnyekig meghatott amikor arról olvastam, hogy aiz Andrássy-úti köröndön szolgálatot teljesítő rendőr meglátott a padon egy alélt embert, azt^ bevitte a legközelebbi kávéháziba, mert az éhség verte le a lábairól aiz illetőt, rendelt neki egy pohár tejet, azután felültette a villamosra, hazaküldte, s a tej árát kifizette a saját nyomorult zsoldjából. Amikor ilyen megható jelenségeit látjuk a m. kir. államrendőrség tagjai becsületes, em. ülése 1930 július 5-én, szombaton. her s égés érzületének, akkor csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük ezt a törvényjavaslat tot, amely remélhetőleg, hamarosan törvénnyé válik és amely a rendőrség hozzátartozóit, különösen az özvegyeket, még a családi pótlék áldásaiban is részesíti. Éppen azért ezt a törvényjavaslatot a legnagyobb örömmel és a belügyminiszter úr, a honvédelmi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr humánus gondoskodása és gyors intézkedése iránti teljes elismerésem kifejezése mellett elfogadom. (Éljenzés jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! En a legnagyobb köszönettel veszem, hogy a,zok az igen t. képviselő urak, akik itt szívesek voltak felszólalni, ezt a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadják. Csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ez a javaslat nem fizetés javításról szól, ez csak egy lehetséges, a jelen viszonyok között keresztülvihető intézkedés, amely az államháztairtás újabb megterhelésével nem jár, hanem . az eddigi pótdíjaknak rendes fizetésbe beszámított díjazásra való átalakítását tartalmazza. Az előny, amiben tulajdonképpen az érdekejtek, akik ebbe a rendelkezésbe bevonattak, részesülnek, abból áll, hogy ez a régi pótdíj most már rendszeressé válik é« a nyugdíjba is beszámíttatik. (Homonnay Tivadar: Nagyon helyes!) Sajnálom, hogyha a rendezés kapcsán olyan eset is előfordult volna, amit Szilágyi Lajos t. képviselő úr 'méltóztatott felhozni, hogy tudniillik valaki kevesebbet kap e rendezés után, mint amennyit eddig kapott. Nekem erről az esetről nem volt tudomásom. Itt valami speciális körülménynek kellett közrejátszania. Mindenesetre ki fogom vizsgáltatni a dolgot, mert ez nem intenciója a kormánynak. Lehetséges, hogy valami rendkívüli szolgálatot teljesít az illető, aki ebből kifolyólag valami rendkívüli díjazásban részesül. Természetesen nem rendkívüli esetekre, hanem rendes esetekre hozzuk ezt a törvényt. Fel méltóztatott itt még vetni Homonnay igen t. képviselő úrnak, hogy én a Felsőháznak nem az idei, hanem a tavalyi költségvetési vitája alkalmával Soós gyalogsági tábornok ő excellenciájának egy indítványát fogadtam el, amely a nyugdíjas katonatisztekre vonatkozott és amelynek egy lényeges passzusa volt, hogy a nyugdíjak fokozatosan megjavíttassanak akkor, ha az állam pénzügyi helyzete ezt megengedi, vagyis ha megfelelő feleslegek állanak rendelkezésre. Sajnos, ezek a feleslegek ebben a költségvetésben elmar adtaik és ennek folytán nem voltam abban a helyzetben, hogy ebben az évben az akkor általam is elfogadott ilyen formájú határozati javallatot (Homonnay Tivadar: Ez volt az én javaslatom is, miniszter úr!) meg is valósíthassam, illetőleg végrehajthassam. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: En magam is teljes mértékben átérzem azt, hogy bizonyos szerzett jogoktól esnek el azok, akik nem részesülnek abban a nyugdíjban, amelyre számíthattak akkor, amikor kineveztettek. En azonban bátor vagyok utalni arra a körülményre, amit különben már az igen t. felszó-
