Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

294 Az országgyűlés képviselőházának büntető pontja képviselő úr.) Azt mondom tehát, hogy ami a régi és az új nyugdíjasok — akár katonaiak, akár polgáriak közötti kü­lönbség — megszüntetését illeti, a most meg­szavazott 1930/31-es költségvetésben lehetséges megtakarítások s a következő évi költségvetés egyes tételeinek lefaragása által ezt a becsü­letbeli kötelességét a magyar nemzet törvény­hozása azokkal a szegény nyugdíjasokkal szem­ben teljesíteni tudja és fogja is. T. Ház! Ezek után méltóztassanak meg­engedni, hogy ennek az emberséges, minden oldalról örömmel üdvözölt törvényjavaslatnak a különféle fegyveres kategóriákra vonatkozó rendelkezései közül csak egyet emeljek ki és ez az államrendőrségre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Azt szokás mondani, hogy gyorsa­ság nem boszorkányság. Ennek a törvény­javaslatnak a m. kir. államrendőrségre vonat­kozó igazán emberséges rendelkezései meg­cáfolják ezt a közmondást. ' Megmagyarázom ezt az állításomat. Egy esztendeje annak, hogy kérdést — latinul: interpellációt — intéz­tem a t. belügyminiszter úrhoz, a m. kir. ál­lamrendőrség legénységi állományához tarto­zók javadalmazásának és a rendőrfelügyelői karhoz tartozók javadalmazásának mostoha­sága miatt. Azt kértem, hogy legalábbis a leg­nehezebb fegyveres szolgálatot teljesítő rend­Őrlegénységet, mert békében való katonai, a világon legelső katoniái a rendnek, a magyar állam rendjének, a polgárok nyugalmának, a személy- és vagyonbiztonságnak a csendőrök meg a rendőrök, legalábbis a polgári altisztek járandóságának megfelelő ellátásban részesítse, és különösen a rendőr felügy élőket, ezeket a 35— 40 éves embereket, akiknek blúzán magyarul: zubbonyán ott vannak az összes háborús ki­tüntetések, s akiknek 80^ pengős havi r fizetésük van, a XI. ragosztályból helyezze át a X. rangosztálybai Arra kérteim az igen t. belügy­miniszter urat, r hogy az államrendőrség le­génységi állományú tagjainak családja ré­szére biztosítsa az ingyenes kórházi ápolási, meg gyógyszerköltségeket. Mert ha annak ' s rendőrnek, —, aki a 30 fokos hidegben ott áll a harctéren, a fronton, meg a 35 fokos meleg­ben is ott bonyolítja le a forgalmat és vi­gyáz ránk, hogy nyugodtan végezhessük mindennaipi munkánkat és nyugodtan hajt­hassuk álomra fejünket, — a felesége, meg a gyermekei megbetegszenek, a nyomorult 120 pengő havi fizetéséből keli a kórházi ápolási és gyógyszerköltségeket fizetnie. T. Képviselőház A törvényjavaslat leg­bölcsebb, legemberségesehb rendelkezésének tartom azt, amely nem a margitszigeti hősi halállal végződő rendőrgázolás szomorú eseté­ből került be ebbe a törvényjavaslatba, amikor is egy egyéves szolgálati idővel rendelkező rendőrt gázolt halálra, egy őrült által vezetett autó, akár soffőr, akár úrvezető által vezetett autó, és a családja részére, az özvegye részére meg az akkor született kisgyermeke részére, össze kell adni könyöradományokat, hogy az utcára ne kerüljön a hősi halált halt rendőr szerencsétlen Özvegye és kis árvája. Engem igazán a könnyekig meghatott amikor arról olvastam, hogy aiz Andrássy-úti köröndön szolgálatot teljesítő rendőr meg­látott a padon egy alélt embert, azt^ bevitte a legközelebbi kávéháziba, mert az éhség verte le a lábairól aiz illetőt, rendelt neki egy pohár tejet, azután felültette a villamosra, haza­küldte, s a tej árát kifizette a saját nyomorult zsoldjából. Amikor ilyen megható jelenségeit látjuk a m. kir. államrendőrség tagjai becsületes, em­. ülése 1930 július 5-én, szombaton. her s égés érzületének, akkor csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük ezt a törvényjavaslat tot, amely remélhetőleg, hamarosan törvénnyé válik és amely a rendőrség hozzátartozóit, kü­lönösen az özvegyeket, még a családi pótlék áldásaiban is részesíti. Éppen azért ezt a tör­vényjavaslatot a legnagyobb örömmel és a belügyminiszter úr, a honvédelmi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr humánus gondosko­dása és gyors intézkedése iránti teljes elisme­résem kifejezése mellett elfogadom. (Éljenzés jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs fel­iratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! En a legnagyobb köszönettel veszem, hogy a,zok az igen t. képviselő urak, akik itt szívesek voltak felszólalni, ezt a be­terjesztett törvényjavaslatot elfogadják. Csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ez a ja­vaslat nem fizetés javításról szól, ez csak egy lehetséges, a jelen viszonyok között keresztül­vihető intézkedés, amely az államháztairtás újabb megterhelésével nem jár, hanem . az eddigi pótdíjaknak rendes fizetésbe beszámí­tott díjazásra való átalakítását tartalmazza. Az előny, amiben tulajdonképpen az érdekej­tek, akik ebbe a rendelkezésbe bevonattak, ré­szesülnek, abból áll, hogy ez a régi pótdíj most már rendszeressé válik é« a nyugdíjba is beszámíttatik. (Homonnay Tivadar: Na­gyon helyes!) Sajnálom, hogyha a rendezés kapcsán olyan eset is előfordult volna, amit Szilágyi Lajos t. képviselő úr 'méltóztatott felhozni, hogy tudniillik valaki kevesebbet kap e ren­dezés után, mint amennyit eddig kapott. Ne­kem erről az esetről nem volt tudomásom. Itt valami speciális körülménynek kellett közre­játszania. Mindenesetre ki fogom vizsgáltatni a dolgot, mert ez nem intenciója a kormány­nak. Lehetséges, hogy valami rendkívüli szol­gálatot teljesít az illető, aki ebből kifolyólag valami rendkívüli díjazásban részesül. Termé­szetesen nem rendkívüli esetekre, hanem ren­des esetekre hozzuk ezt a törvényt. Fel méltóztatott itt még vetni Homonnay igen t. képviselő úrnak, hogy én a Felsőház­nak nem az idei, hanem a tavalyi költség­vetési vitája alkalmával Soós gyalogsági tá­bornok ő excellenciájának egy indítványát fo­gadtam el, amely a nyugdíjas katonatisztekre vonatkozott és amelynek egy lényeges passzusa volt, hogy a nyugdíjak fokozatosan megjavít­tassanak akkor, ha az állam pénzügyi hely­zete ezt megengedi, vagyis ha megfelelő feles­legek állanak rendelkezésre. Sajnos, ezek a fe­leslegek ebben a költségvetésben elmar adtaik és ennek folytán nem voltam abban a helyzet­ben, hogy ebben az évben az akkor általam is elfogadott ilyen formájú határozati javal­latot (Homonnay Tivadar: Ez volt az én ja­vaslatom is, miniszter úr!) meg is valósíthas­sam, illetőleg végrehajthassam. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: En ma­gam is teljes mértékben átérzem azt, hogy bizo­nyos szerzett jogoktól esnek el azok, akik nem részesülnek abban a nyugdíjban, amelyre szá­míthattak akkor, amikor kineveztettek. En azonban bátor vagyok utalni arra a körül­ményre, amit különben már az igen t. felszó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom