Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

20 Az országgyűlés képviselőházának J+15. ülése 1930 június 27-én, pénteken. tartott fenn (Farkas István: Most is fenntartják!) és ennek következtében pénzügyi önrendelkezési jogunka teljes mértékben felfüggesztette. Nézetem szerint, ha tárgyilagosak akarunk lenni, nem lehet jogosan szemrehányással illetni a kormányt, hogy gazdasági téren elmulasztott volna olyan intézkedéseket, amelyekkel gazdasági életünket tartósan alá tudta volna támasztani. (Bárdos Ferenc: Kissé merész állítás!) Ezt a szemrehányást annál kevésbbé lehet megtenni, mert hiszen köztudomású, hogy a háború és az ezt követő inflációs idők alatt Magyarország összes forgótökéje majdnem teljes mértékben megsemmisült, ami egész gazdasági apparátusunkban helyrehozhatatlan károkat idézett elő és olyan átalakításokra kényszerített bennünket, amelyeket a legtöbb esetben a pillanatnyi helyzet követelt, de amelyek állandósulását, avagy azok iövőjét semmiféle pozitív alap nem támasztotta alá. Hiányzott tehát a tőke és hiányoztak azok a politikai, s különösen azok a külpolitikai előfeltételek, amelyek az idegen tőkének nyugodt elhelyeződéset és munkajának biztonságát itt garantálhatták volna. Láttuk azt a nagy erőfeszítést, amelyet kormányunk 1923-ban és 1924-ben kifejtett, amidőn az úgynevezett népszövetségi kölcsön felvételével gazdasági életünket akarta alátámasztani. Mindez azonban csak pillanatnyi javulást idézhetett elő, mert a függő jóvátételi kérdések rendezetlensége folytán, az általános zálogjog fennállása következtében lehetetlenné vált hosszabb és gazdasági életünk minden ágára kiterjedő, átfogó gazdasági programm megteremtése. Lehetetlenné tette pedig ezt azáltal, hogy a gazdasági életünk alátámasztásához szükséges kölcsön felvételét megakadályozta. A hágai egyezmény végleges elintézése, amely pénzügyi szuverenitásunkat most már visszaadta, e tekintetben teljes mértékben változást idézett elő. A trianoni szerződésből kifolyólag Magyarországot terhelő összes kötelezettségeket most már végleg rendezte, ennek következtében a trianoni szerződés 180. cikkében foglalt zálogjog alól is mentesülünk és így most más saját kezdeményezésünkből megtehetjük mindazt, amit országunk gazdasági életének fellendítése szempontjából szükségesnek tartunk. Természetesnek kell tehát találnunk, hogy az első lépés, amelyet e tekintetben, a gazdasági helyzet fellendítése érdekében tehetünk, nagyobb törlesztéses kölcsön felvétele lehet. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban a kormány erre vonatkozólag kér felvilágosítást, hogy körülbelül 500 millió pengőt kitevő törlesztéses kölcsönt vehessen fel. Miként a törvényjavaslat szövege is mutatja, a felveendő kölcsönt az Államvasutak beruházásaira, a termelés előmozdítása végett a belföldi hitel olcsóbbá tétele céljából a ihitelellátó szervek megerősítésére, valamint útépítésekre és különböző egyéb hasznos beruházásokra kívánja fordítani. Az Államvasutak beruházásainál különösen felemlítem azokat a dolgokat, amelyek közvetlenül szolgálják exportunkat, valamint egyéb szükséges intézkedéseket tartalmaznak, amelyek mind a gazdasági élet fellendítését szolgálják, különösen pedig munkaalkalmakat vannak hivatva teremteni. Ilyenek a gazdasági export célját szolgáló különleges teherkocsik beszerzés-e, azután a nemzetközi forgalomba átmenő személykocsik beszerzése, továbbá a szükséghez mérten a teherkocsik folytatólagos fékkel való ellátása, amelyet tudvalevőleg már a múlt hónapokban felvett 30 millió pengős belső kölcsön révén megkezdettünk» Ezenkívül motorkocsik, motorpótló mozdonyok beszerzésére, mozdonyszerkezeti berenj dezések tökéletesítésére, az állomási biztosító berendezések beszerzésére, — amelyek tudvalevőleg szükségesek olyan vasúti állomásokon, melyek bár kisebb állomások, de a gyorsvonati közlekedés folytán szükséges, hogy a vasúti forgalom menetének és gyorsasága biztonságának érdekében felállíttassanak — azután elavult sinek kicserélésére és egyéb beruházásokra kell bizonyos összeget fordítani, amelyek a vasút biztonságát fogiák szolgálni. Tervbe van véve a Máv. által korábban felvett kölcsönöknek ebből a nagy kölcsönből való konvertálása is. Az útügyi beruházásokat illetőleg egyrészt az autóforgalom megnövekedése következtében szükséges útépítésekre, másrészt a mezőgazdasági élet fejlesztésére, terményeink értékesítésének megkönnyítésére az egyes állami utaknak átépítésére, valamint a községekbe vezető úgynevezett Összekötő utaknak kiépítésére és az állami utakon levő hidak kiépítésére készül a kormányzat. Ugyancsak kívánatos lenne, hogy a belföldi hitelt szolgáló központi hitelszerveket is megfelelő tőkével lássák ei, hogy ezáltal mérsékelt kamat révén nyúljanak a mezőgazdaság és a kisipar hóna alá. E tekintetben tehát a szövetkezetek megerősítése a kisemberek hitellel való ellátása, valamint a kisipar segélyezéseérdekében szükséges volna. Itt a pénzügyi kormányzatot az az elgondolás vezeti, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetet a szövetkezetek hitellel ellátó központi szervévé kívánja átalakítani, hogy nagyobb tőke erejével jobban tudja szolgálni különösen a vidéki kisebb hitelszövetkezeteket. A Pénzintézeti Központ megerősítése szintén ugyanezt a célt szolgálná és tulajdonképpen visszaadja a Pénzintézeti Központot eredeti rendeltetésének, hogy a vidéki pénzintézetek intenzívebb ellenőrzésével és azok intenzívebb pénzellátásával azt a célt tudja megvalósítani, amely cél érdekében állíttatott fel annakidején. A felveendő kölcsön biztosítása érdekében kimondja ez a javaslat, hogy a címletek külföldi valutára, avagy pedig aranyértékre szólhatnak és hogy a kölcsönnek tőkéje és kamatai minden meglevő adó, avagy behozandó illeték- vagy egyéb köztartozásoktól mentesen kerüljenek kifizetésre. Gondoskodik a törvényjavaslat arról is, ha netalán a kölcsönt nyújtó a kölcsön biztosítására — miként az az 1924 : IV. te.-ben foglalt úgynevezett népszövetségi kölcsönnél is meg volt — egyes állami bevételeknek vagy jövedelmeknek zálogul való lekötését is kívánná, erre vonatkozólag is meglegyen a kormánynak a felhatalmazása, hogy a kölcsön biztosítására ugyanazokat a jövedelmeket és bevételeket köthesse le, amelyeket annak idején a népszövetségi kölcsönnél, valamint az Egyesült Államok kormányával szemben még fennálló nemzetközi segélyhitelnél biztosítottak, csakhogy ez az újonnan felveendő kölcsön rangsorban ezek után fog következni és csak abban az esetben volna helye egyéb állami jövedelem zálogul való lekötésének, ha az előbb említett bevételek és jövedelmek nem nyújtanának teljes 150%-os fedezetet a felveendő kölcsön kamatainak és tőketörlesztésének szolgálatára. .......