Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának U2Ö. ülése 1930 július 4.-én, pénteken. 265 zaj a Ház minden oldalún. — Szabóky Jenő: Maguknak szívességet tett! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő ura,kat a jobboldalon, ne zavarják a tárgyalást. (Propper Sándor: Lesz még idő, amikor nem mulatnak ezen! — Peidl Gyula: Ez a tempó is lassú? Mit akarnak még az urak? — Szabóky Jenő: Szívességet teszünk maguknak! — Folytonos zaj.) Csendet kérek, Szabóky képviselő úr. (Peidl Gyula: Belénk fojtanak minden szót, mégis türelmetlenkednek!) Peidl képviselő urat is hasonlókép kérem. ( Malasiís Géza : Fejébe szállott a boletta a képviselő úrnak!) Malasits képviselő urat is kérem, 'méltóztassék csendben maradni. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Kabók Lajos: . . . mégis megkísérlem észrevételeimet elmondani és pedig — ahogyan most már kényszerűségből kell tennem — mind a hat szakaszra egybefoglalva. Előre ki kell jelentenem, hogy az I. fejezetben foglalt gabonajegyrendszert hiába iparkodott a pénzügyminiszter úr tapsokkal sűrűn félbeszakított beszédében védeni, ez a gabonajegyrendszer valójában nem védhető, mert mindjárt az 1. §-ban ibenne található, hogy {olvassa): «Búza, rozs és kétszeres tulajdonjogát a jelen törvény életbelépése után, akár visszterhes, akár ingyenes jogügylettel csak gabonajegy kíséretében szabad átruházni. Ezt a rendelkezést azokra az átruházásokra is alkalmazni kell, amelyekben a törvény életbelépte előtt kötött ügylet alapján a gabona valóságos átadása 1930. évi június hó 30-a napja után történt». Ebbe a bekezdésbe bele van foglalva, hogy a törvényjavaslat életbelépése után a gabona kötöttforgalom alá kerül, tehát a helyett, hogy fejlődöttebb állapotba jutnánk, visszafelé haladunk a 'háború alatt és a háborút követő esztendőkben fennálló kötött jegyrendszeres állapotba, amely tehát előnyt már ebből a szempontból sem jelent. De más tekintetben minden körülmények között azt vonja maga után ez a kötöttrendszer, hogy a törvényjavaslat életbelépése után felemás állapot fog majd bekövetkezni, egyrészt a gabona eladása kötött lesz, másrészt pedig szabad lesz és ez a felemás helyzet adja meg azt a lehetőséget, amelynek alapján, mint már megállapítottuk, megindul majd egy visszaélési folyamat, megindul majd* a vágy az iránt, hogy megszerezzék a kötöttforgalom alá nem kerülő gabonát, hogy így mentesüljön az alól az adózás alól, amely adózást a gabonajegyrendszer kivetése jelent. Ez, mint ahogy a 4. bekezdésben olvasható, 3 pengő prémiumot jelent, különben egész terjedelmében így hangzik (olvassa): «A gab on aj egy a gabonamennyiséghez igazodó olyan értékjegy, amely két részből áll: gabonalevélből és egy szelvényből. A gabonajegy ára az átruházott gabona minden métermázsája után 3 pengő». Itt kell megemlítenem, hogy a gab on aj egy 3 pengője, amely minden gabona métermázsájára szól, valójában a nagybirtokos osztályt érinti, a nagybirtokos osztály előnyét szolgálja és ez megállapítható egész határozottsággal. (Jókai-Ihász Miklós: Az aratómunkás is kap!) Mit kap? Az arátómunkás nem tudja eladni gabonáját, az arató Örül, ha annyit kap az aratásért, amennyi a maga és családja fenntartására szükséges és a legtöbb esetben nem is keres annyit, úgyhogy tavaszra már neki vásárolnia kell a kenyérlisztet. Hogyan lehet tehát azt állítani, hogy az arató is kap, vagyis az aratónak is előnyt jelent a gabon aj egy rendszeren alapuló 3 pengős prémium? Ugylátszik, hogy at. képviselő úr talán még át sem olvasta a törvényjavaslatot, mert ha átolvasta volna, akkor még közbeszólás alakjában sem tehetne ilyen megjegyzést. Tudni kell ugyanis azt, hogy a mezőgazdasági cselédek, végig az egész vonalon, az egész országban egyáltalában nem lesznek abban a helyzetben, hogy ők a gabonajegyrendszer előnyét élvezhessek, ök csak a hátrányait fogják majd élvezni, mert nekik eladni való gabonájuk nincs. A törpebirtokosok hasonló helyzetbe kerülnek, mondhatom, hogy fel egészen az 50 holdas birtokosig, mert ezen alul nem terem földjükön annyi gabona, amelyet értékesíteni tudnának. Köztudomású ugyanis, hogy a mezőgazdasági termelés nem egyoldalú, hanem többirányú, éppen ezért a mezőgazdasági munkásság, a kisbirtokos osztály egészen fel az 50 holdig egyáltalában nem részesül ennek a gabonajegyrendszernek előnyeiben, és ha az ország laKosságának létszámát vesszük figyelembe, a legnagyobb határozottsággal megállapítható, hogy valójában ők a többség, valójában ők képviselik az ország lakosságának nagyobbik hányadát s hogyha ehhez még hozzászámítjuk a városi lakosságot, a munkásságot, a tisztviselőkart és a szabadfoglalkozáisuakat, akkor még erősebben áll az az állítás, hogy ez a gabonajegyrendszer az ország lakosságának csak egész kicsiny töredékét segíti meg s a birtokososztálynak is csak egyik részét, a tulajdonképeni nagybirtokososztály segíti, mert ebben a paragrafusban benne van, hogy métermázsámként három pengő prémiumot fognak kapni. Minél több tehát az eladásra kerülő gabona, annál többször kapja meg azt a három pengőt az illető birtokos. Minél nagyobb tehát valakinek a birtoka, annál nagyobb összeggel lesz segítve. Éppen azért teljes joggal állítjuk, hogy ez a törvényjavaslat a nagybirtokos osztályt segíti meg, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen a vidéki mezőgazdasági termelőosztályt szembeállítja a városi fogyasztó tömegekkel, szembeállítja azért, mert a nagy fogyasztótömegeknél, főképen a városi tömegeknél drágulást idéz elő. Ezért ez a törvényjavaslat osztályelleni izgatás. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) mert az egyik társadalmi osztályt a másik társadalmi osztály ellen izgatja és lázítja. (Ügy van! IJgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ők sokféle tervet gondoltak és dolgoztak ki, amíg végre idáig, a gabon aj elvrendszerig eljutottak. Azt is mondotta, hogy megkérdezték az összes érdekeltségeket, mindénkiltől választ . kaptak, s mégsem tudtak ennél okosabb törvényjavaslatot kieszelni. Nagyon csodálkozom azon, hogy most a pénzügyminiszter úr egyszerre elmellőzi az érdekképviseletek nyilatkozatait, amelyekben az volt, hogy elítélik ezt a rendszert, hogy a gabonajegyrendszert nem tartják alkalmasnak a mezőgazdasági termelés felsegítésére. Mégis, mondom, mindezek dacára a pénzügyminiszter úr jónak tartotta megállapítani, hogy az összes érdekeltségek észrevételeinek bevonásával született meg ez a gabonajegyrendszer és az érdekképviseletek észrevételelivel tudták ezt a javaslatot ide terjeszteni a Ház elé. Azt is hallottuk, hogy^ ez^ a javaslat nem fogja megdrágítani a kenyér árát és nem fogja megdrágítani az életet. Ezzel szemben igenis