Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
262 Az országgyűlés képviselőházának 420. ülése 1930 július 4-én, pénteken. ciával, amely lehetővé teszi számára a beleszólást minden közügybe, sokkal jobban ki tudja védeni azt a támadást, amelyet a nemzetközi (helyzet kényszerűsége az ő zsebe ellen intéz, mint az a magyar munkás, akinek kezeláiba be van kötve, és be van a szája tömve. Mégegyszer mondom, a címet nem fogadom el és ajánlatosabbnak tartanám a helyébe azt a címet, amelyet már beszédem elején javasoltam: törvényjavaslat az egyes gabonaneműeket nagymértékben, eladás céljaiból termelők felsegítésére szükséges intézkedésekről. A címet ebben a formában nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! Azt tapasztaljuk, hogy a házszabályok résein keresztül bújva, a címnél kifejlődő vita egy általános vitává fejlődik ki, (Kabók Lajos: Miért, mert egy szónok volt?) ahol mindenről szabad beszélni és az elnöki figyelmeztetés ellenére oda nem tartozó dolgokat is belekeverni. Erre a térre nem akarom követni az igen t. kép-viselő urat. (Propper Sándor: Ez a régi parlamenti tradíció!) Azt hiszem, hogy a címhez szóló vitánál ismét elmondtam ugyanazokat, amiket már tízszer felimelegítve egymásután elmondottunk, antiparlatraentáris, és méltóztassék elhinni a parlament hibáiban legalább is annyina vétkes ez a. jelenség, mint az, amit az urak a másik oldalon a kormányra rá akarnak fogni. Kétségtelen dolog, r hogy ez nem más, mint közönséges taktikázás a házszabály okikal. (Zaj a. szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hogyan lehet ilyet mondani! — Kabók Lajos: Maguk taktikáznak!) T. Ház! Ezt egyszerűen leszögezem. Az én álláspontom az, hogy ez tulajdonképpen a házszabályok által adott szabadságokkal való visszaélés, vagy a házszabályok által nyitva hagyott réseken való kisurranás. (Baracs Marcell: A 12 órás ülés nem az?) Néhány percig foglalkozom Malasits Géza igen t- képviselőtársam pár mondásával, és az ellenpárt álláspontjával. Amikor ilyen általános vitákká változnak át a címhez való felszólalások, rendszerint az az örök nóta következik, hogy ez egy meghamisított többség, amely lázadozik akkor, amikor a bizottságokban tárgyal, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügyis volt!) és amely a legelső miniszterelnöki szóra leszerelhető. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügyis volt!) Önök tudják a legjobban, hogy ez nem így van. (Kabók Lajos: Ez is a címhez tartozik?) Ennek a kormánynak nem Ibizantinusokra van szüksége, hanem férfiakra és a férfiassághoz hozzátartozik az is, hogy amikor bizonyos eredményeket a bizottsági tárgyaláson is elértünk, bizonyos vonatkozásokban pedig meggyőztek bennünket, akkor a parlamentáris többségi elvnek érvényesülnie kell és ha valiakinek lelkében maradt is imitt-amott valami kétely a jövendőre vonatkozólag, akkor is deferálriia kell úgy a bizottság, mint a Ház többségének. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csák Károly: Tehát az a helyes álláspont, amelyet mi tanúsítunk a bizottságban; azért mondom, hogy mi, mert hiszen köztudott ? dolog, hogy aggodalmaimnak és is meglehetősen bőven kifejezést adtaim és köztudott dolog az is, hogy a javaslat egyik-másik intézkedésével szemben bizonyos aggályaim, amelyeket leszek bátor egy-két mondatban később elmondani, még mindig vannak. Én azonban azt hiszem, hogy az a korrekt és helyes eljárás, hogy amikor az ország érdeke feltétlenül megköveteli a mezőgazdasági termelés megsegítését, és amikor jobb megoldást hozni nem tudok, természetesen úgy is, mint a kormány háta mögött álló párt tagja, de úgyis, mint kötelességtudó magyar ember, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) A címhez szólva pedig, cím feletti vitánál ha a szó szoros értelmében vesszük, legfeljebb ha gramatikai magyarázatokra lehet szorítkozni, (Propper Sándor: Eddig a címről beszélt.) de legfeljebb annyit lehet mondani, hogy a cím vagy a fejezet módosítandó vagy elhagyandó. További politikai fejtegetésekbe ezúttal nem bocsátkozom, mert a címhez való felszólalásnál ezt helyénvalónak nem tartom. A címet elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Az előttem szólott Csák Károly képviselőtársam kifogásolja azt, hogy itt visszatérünk a miniszter úr beszédére és azt mondja, hogy ez taktikázás és visszaélés a házszabály okkal. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Képviselőtársamnak ez a beállítása annyira ellentétes a parlamenti szokásokkal, hogy szinte csodálkozom azon, hogy Csák Károly képviselőtársunk ilyen megállapítást tett. ő egyik intelligensebb tagja az egységespártnek. (Derültség jobbfelöl.) elvárhattuk volna tehát azt, hogy ne taktikázásnak és visszaélésnek minősítse, hogy a címnél felszólatunk és a címnél reflektálunk az elhangzott miniszteri felszólalásokra. Ezzel szemben meg kell állapítanom azt, hagy parlamentáris szokás az, hogyha egy ilyen nagy javaslat kerül tárgyalásra, a reszortminis zter ezt bevezeti. Ez nem történt meg. Sem a földmivelésügyi, sem a pénzügyminiszter, sem a kormány feje e törvényjavaslat tárgyalásánál nem szólalt fel; nem mondották el véleményüket, hagyták a vitát és csak a vita végén reflektált a felszólalásokra a miniszter úr. Ez imparlamentáris eljárás. Parlamentáris eljárás az, ha megengedik azt,Jhogy a miniszter replikáira visszatérjünk a címnél, és a gyakorlat is ebben a Házban az, hogy viszszatérünk ilyenkor a miniszter felszólalására. Visszautasítom tehát azt, hogy ez taktikázás, vagy visszaélés volna a házszabályokkal. T. Ház! A. miniszter úr. felszólalásából arról győződtem meg, hogy nagyon igazunk van, A miniszter úr egész beállítása, logikai rendszere, melyre beszédét felépítette, nekünk ad igazat. A miniszter úr azt mondja, hogy van a kormánynak egy egységes átfogó gazdasági programmja é? most a boletta-javaslat az első, amelyet meg akar valósítani. (Jánossy Gábor: Nincs boletta, csak sab on aj egy van!) Már ki mutattam ebben a Házban ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, hogy Bud miniszter úr százszor elmondta a Házban úgy is mint pénzügyminiszter, úgy is % mint közgazdasági miniszter, hogy a kormánynak van egy átfogó epvséges gazdasági programmja. Most jön a pénzügyminiszter és megint bejelenti 3—4 év raulva, amikor már 5 vagy 6 éven keresztül hallottuk emlegetni ezt az átfogó egységes Tazd'3'sági programmot hogy most van a kormánynak egy új átfogó gazdasági ; programúi ja, amely kezdődik a kenyérdrágítással. Mi nem kérünk ebből a programúiból, sőt tiltakozunk az olyan gazdasági programm ellen, amely csak arra tudja felépíteni a maga törvényhozását, hogy kenyérdrágítást, köz-