Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
260 Az országgyűlés képviselőházának U20. ülése 1930 július i-én, pénteken. Sokkal komolyabb helyen vagyok és sokkal komolyabb a tárgy, amiről beszélek, semhogy erre. a kedélyesnek látszó közbeszólásra válaszoljak. (Kabók Lajos: Megszoktuk, hogy mindig hallunk egy verset!) Elnök: Kabók képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Jánossy Gábor: Rövidesen befejezem beszédemet, csak két dolgot akarok megvilágítani. Az egyik az, hogy bevitték a sajtóba, az újságokba (Pakots József: Már megint a sajtó!) és a közvéleménybe, mindenkibe ezt az előttem ismeretlen, a magyar ember előtt ismeretlen «boletta» szót. Hát hol van ebben a törvényjavaslatban bolettáról szól? Csak gabonajegyről van benne szó. (Rothenstein Mór: Ki találta ki!) Kothenstein Móric képviselőtársamat előbb igen nagy érdeklődéssel hallgattuk mindnyájan, ne méltóztassék tehát indulatba jönni, mert meleg is van s mert a mi korunkban az indulat már ártalmas. (Derültség.) A másik dolog, amit itt világossá akarok tenni, hogy annak a pártnak, amelynek tagja vagyok, igenis súlyos kifogásai, súlyos észrevételei voltak az eredeti javaslat ellen, és nem ú^ry történt, mint ahogy megint a közvélemény elé akarták állítani némelyek, hogy a miniszterelnök úr, a párt szeretett vezére, hazaiövén fontos külföldi útjáról, (Kahók Lajos: Leszerelte a pártot!) amellyel a nemzet igazságát szolgálta, mint minden jártában-keltében, minden cselekedetében, a háborgó elemeket egy szavával lecsillapította. Nem így történt, hanem a t, miniszterelnök úr is, meg a t. kormány is a párt túlnyomó többségének, mondhatnám az egész pártnak alapos észrevételeit tisztelettel magáévá tette. Ez alkotmányos dolog, alkotmányos eljárás volt; ezért nem gúnyt, nem szidalmat, hanem ha nem is elismerést, de igazságot követel ez a párt. amely felelősségének tudatában igyekszik tető alá juttatni azt a törvényjavaslatot, amely — ismétlem — a legjobb szándékkal eltelve a képzelhető legalkalmasabb eszközökkel" igyekszik az elesettség, az örvény szélén álló magyar földmíves népet taloraállítani, mert ha a földmíves közönségnek, a^ falu népének, a magyar termelőnek van betévő falatja, akkor mindnyájunknak van. A címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Mala sits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A mostani cím helyett sokkal helyesebb volna a következő cím: Törvényjavaslat az egyes gabonaneműeket nagymennyiségben r eladás céljából termelők felsegítésére szükséges intézkedésekről. ' (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Helyesebb volna^ ez a cím azért, (Peidl Gyula: Fedi az igazságot!) mert hisz voltak éppen nem a gabonaneműek értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről, hanem a gabonaneműeket nagymennyiségben eladás céljából_ termelők fel segítéséről van szó. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A mostani cím tehát nem fedi a valóságot. Ez az első megjegyzésem. Második megjegyzésem a cimmel kapcsolatban a következő: a pénzügyminiszter úr szükségesnek látta valami szelid, rózsaszínű köddel bevonni az,t a háborúságot, amely az egységespártban dúlt a javaslat első fogalmazása alkalmával. Ha nem lett volna tagja annak a bizottságnak, amely bizottság ezt a törvényjavaslatot előzetesen tárgyalta, és ha nem hallottam volna saját fülemmel az egységespárt prominens tagjainak kirohanását ez ellen a törvényjavaslat ellen, akkor elhinném azt, amit a pénzügyminiszter úr mondott erre vonatkozóan. Nem lehet azonban letagadni, t. Képviselőház, hogy valóságos palotaforradalom, valóságos lázadás volt az egységespártban ez ellen a javaslat ellen. Méltóztassék csak visszaemlékezni: az egységespártnak korban is, felfogásban is egészen higgadt tagjai magukon kívül, mondhatnám rikácsoló hangon tiltakoztak ez ellen a javaslat ellen. (Ellenmondások jobbfelől.) Engedelmet kérek, én nem szoktam túlozni. Ott voltam a bizottságban, végighallgattam ezt a dolgot s láttam, hogy mert az egységespárt jobb megyőződésre jutott, azért történt ez a változás. Már Goethe megírta: Welche Wendung durch Gottes Führung — ebben az esetben nem durch Gottes Führung, hanem durch Bethlen's Führung. Ameddig a miniszterelnök úr nem volt itthon, ameddig a külföldet járta, addig magasra lobogtak a lázadás lángjai. (Jánossy GátaOr: Az más javaslat ellen volt!) Az egységespárt tagjai törték a fejüket, hogyan és miképpen lehetne ezen segíteni. Sőt emlékeztetem a t. Házat — nem akarom, hogy büntetőpontokat kaojak, mint Jánossy Gábor t. képviselő úr már kapott hármat — Tankovics képviselő úr felszólalására is, akik mind a meggyőződés mellhangján támadták ezt a törvényjavaslatot. (Felkiáltások jobbfelől: Nem ezt! A régit! — Krisztián Imre: Az őrlési jegyet! Azt ki is vették a javaslatból!) Elnök: Csendet kérek, a jobboldalon! Malasits Géza: Amint azonban a miniszterelnök úr a trieszti gyorsvonattal hazajött és végignézett a t. egységespárton, rögtön — épúgy, mint amikor a túlfűtött kazánon kinyitnak egy szelepet, s akkor elszáll a gőz és leszáll a feszültség — kialudtak a lobogó lángok a t. egységespártban. (Kuna P. András: Erről már kár beszélni!) Erre a változásra azután azt mondja a pénzügyminiszter úr — csak azért említem meg ezt az egész dolgot — hogy az egységespárt könnyen változtathatja meg programmját és elveit, mert az saját orogrammja és saját elve és nem nemzetközileg megállapított Programm, mint a mienk. Ennyire kicsinyes dologgal még sein szabad egy pénzügyminiszternek az ország színe előtt foglalkozni. Annyira mégsem szabad egy miniszternek elvakultságában lesüllyedni... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéseért rendreutasítom. Malasits Géza: Tartozom kijelenteni, hogy a magyarországi szociáldemokratapárt programmját semmiféle nemzetközi fórum nem állapította meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyarországi szociáldemokratapárt Programm ja fejlődött. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Krisztián Imre: Vörösödött!) Először megállapította, mint pártprogrammját az 1890 december 2-án és 3-án tartott kongreszszuson, a régi Dob-utcában, (Zaj.) azután az 1903-ban tartott pártkongresszuson. Magyar munkások és magyar intellektuellek közös munkájának eredménye az a programm, amelynek alapján állunk, és amelyet Magyarországban a nehéz viszonyok ellenére 'hirdetünk, és amely programm kivitele érdekében itt ülünk, tehát semmiféle nemzetközi fórum nekünk semmiféle programmot nem adott. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék elmondandóit a törvényjavaslat címével kapcsolatba hozni. Malasits Géza: A pénzügyminiszter úr tehát, aki tudtommal tanárember is volt . . (Peidl Gyula: Jánossy egy szót sem beszélt a
