Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának hl nagy harcokat vívtunk, élénk figyelemre talált. Először hangoztatja a t. miniszter úr, hogy a «kisemberek» érdekeit kell szolgálni és ezzel elő kell segíteni a boldogabb magyar jövő beteljesedését. Ez nagy megállapítás és nagy önbeismerés. Az a párt, amelynek önök tagjai, a keresztény kisgazda-földmíves és polgári párt voltaképpen Nagyatádi Szabó István programmjának végrehajtási szándékával és mindazoknak a teendőknek elgondolásával alakult, amelyek az ő szívét-lelkét hevítették, agyát eltöltötték, hogy a kisemberek védelmezője legyen. Ezzel szemben 10 éven keresztül mit láttunk? Láttuk, hogy a kisemberek védelmezésêben nem tették meg a t. túloldalról azokat a szükséges lépéseket, amelyeket meg kellett volna tenniök. Mert ha megtették volna bátran, a nagybankok, a kartellek, a gyáripari érdekeltségek önző üzletmenetébe és tobzódá saiba belenyúlóan, akkor nem jutottunk volna abba a szomorú válságba^ amelyben ma az egész magyar mezőgazdasági termelés sínylődik. A mostani kormányrendszert nagy felelősség terheli abban a tekintetben, hogy sok ígéret nála csak szólam volt éveken keresztül. Sok ígéret hangzik ma is, hogy többet fognak tenni a jövőben. De miképpen legyen nekem bizalmam, amikor a múlt azt mutatja, hogy eddig sem tették meg, amit ígértek, amit megtehettek volna. Sőt újabban még ígéretet sem tesznek olyan alkotásokra nézve, amelyeket már boldogult Nagyatádi Szabó István elkerülhetetleneknek mondott'? A mostani törvényjavaslat, amely előttünk van — leszámításával és konstatálásával annak, ami benne jó — nem más, mint a különböző foglalkozási ágakban küzdő magyar néprétegek szembeállítása egymással. En bár nagy agrárvidéket képviselek, amint mondottam 138.000 katasztrális hold agrárnépességét, és egy erős kisiparosságot, nem kértem senkitől sem tanácsot arra vonatkozólag, hogy elfogadjam-e ezt a javaslatot, igen vagy nem, de merem állítani azt, hogy bármennyire vergődik a bajokban és küzd a sorssal a magyar kisgazda és földmívelő nép, annyi önzetlenség mindig van benne, hogy saját anyagi előnyét nem akarja hajszolni, nem akarja elérni más foglalkozási ágban élő rétegek sujtásával. Ha ő anyagi előnyhöz jut, jusson úgy, hogy ne panaszkodjanak és tiltakozzanak miatta a más foglalkozási ágon lévők, jusson anyagi előnyökhöz úgy, hogy abból minden kisgazdának s így a köznek is haszna legyen. En nem várok az égből mannát és nem várok úgy az Istentől bőséges áldást, ha magunk nem teszszük meg saját kötelességünket, de állítom, hogy éveken keresztül ez a kormányrendszer és a t. egységespárt tagjai nem tették meg azt a, kötelességüket, amelyre pedig Nagyatádi Szabó István szellemében felesküdtek. ÍJánossy Gábor: Folyton azt cselekesszük! — Nagy zaj a jobboldalon. — Helyeslés a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ma, amikor már valamennyien tudjuk, hogy a boletták ki is vannak nyomtatva, (Jánossy Gábor: Nincs boletta! Gabonajegy van!) elfogadom: amikor a gabonajegyek ki vannak nyomtatva, amikor már Wekerle pénzügyminiszter úr gondoskodott a tea és kávé vámjának felemeléséről, nekem mégis legyen felszólalni valóm olyan kérdésekben, amelyekre nézve az egész Ház támo'. ülése 19 SO július U-én, pénteken. 241 gátasát kérem, hogy azokat még sürgősen orvosolni lehessen a további bajok elkerülése végett. Főként négy kérdésről óhajtok beszélni. Legelsősorban nem szeretném, ha ennek a törvényjavaslatnak következtében Magyarországon fináncparadicsom keletkeznék, (Felkiáltások a jobboldalon: Mi sem akarjuk!) és nem szeretném azt, ha olyan új ellenŐreldorádó keletkeznék Magyarországon, amilyen ellenőreldorádó nem volt itt még a forgalmiadó legkatasztrofálisabb idején sem. Azt sem szeretném, ha ez a törvényjavaslat olyan új dugsegélyforrásokat nyitna meg, hogy a régi törvényekben és régi rendeletekben valóságos csekély kis forrásocskák voltak csupán az ennek a törvényjavaslatnak ,illetve az ennek alapján kibocsátandó rendeleteknek alapján előálló dugsegély forrásokhoz^ képest. Fel akarom hívni azonkívül t. képviselőtársaim figyelmét arra: vigyázzanak, nehogy ennek a törvényjavaslatnak következtében Magyarország egész népessége — mert hiszen ebben a törvényben mindenki érdekelve van — olyan rettenetes vexaturának legyen kitéve, amilyennek, mint mondom, a forgalmiadó legparadicsomibb idejében sem volt kitéve, mert felhívom a t. Képviselőház figyelmét arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapján házkutatást, személymotozást és előzetes letartóztatást lehet mindenki ellen foganatosítani. (Udvardy János: Ez nem így van!) T. képviselőársam, szórói-szóra fel fogom olvasni a törvényjavaslat vonatkozó szakaszait és elhiheti nekem, hogy mint jogász, nem fogok ideállni a Képviselőház elé és^ olyan dolgokat mondani, amelyekre a törvényből rögtön a fejemre lehet olvasni, hogy valótlanságok. Én tehát állítom, hogy e törvény alapján Magyarország egész lakosságával szemben — tehát mindenkivel szemben, aki ebben az országban gabonát termel vagy pedig őröl vagy fogyaszt — előzetes letartóztatást, házkutatást és személyi motozást lehet foganatosítani. (Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Udvardy János: Ez képtelenség! Jánossy Gábor: Majd elmondja! — Halljuk!) Lehet foganatosítani, de nem úgy, mint a büntető törvényeknél általában van, hogy a királyi bíróságok rendelik el az előzetes letartóztatást, a házkutatást és a személyi motozást, haneim a fináncnak — méltóztassék megérteni: nem a pénzügyigazgatónak fent és nem a pénzügyminisztériumnak még feljebb, nem az adóhivatalnak, hanem a pénzügyőri szemlésznek — joga van ezen törvény alapján minden emberrel szemben házkutatást, letartóztatást, személyi motozást foganatosítani. Továbbá bátor vagyok figyelmeztetni t. képviselőtársaimat, akiknek ebből a törvényből kifolyólag embereikkel még sok bajuk lesz, hogy ezeket a házkutatásokat nemcsak reggel hat órától este kilenc óráig lehet majd foganatosítani, hanem szükség eseten este kilenc óra után is, és előfordulhat majd az, — a t. miniszter úr bizonyára nagyon jól tudja^ és azért mosolyog, hogy én megtaláltam, hogy így van — ... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Majd adunk választ!) Kénytelen vagyok legelsősorban magára a javaslatra hivatkozni és kérem t. képviselőtársaimat, vegyék elő a törvényjavaslatot és ellenőrizzük azt, amit én mondok. A törvényjavaslat 12-ik oldalán a 6. pont szól az ellenőrzési és büntető renrendelkezésekről; itt a 11. § a következőképpen hangzik (olvassa): «A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg azokat a szabályokat, ame-