Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának J>20. ülése 1930 július U-én, "pénteken. 227 inflációt jelentheti, mert csak meg kell indítani, csak egy kis rés kell s azután megy a toblbí ; láttuk az inflációs idők alatt. Ön a 100-as index forgalmával nem fogja tudni lebonyolítani a 130-as index forgalmát a mai pénzmenyíiyiség alapján. Majd a bankóprés is üzembe kerülhet megint. (Wekerlc Sándor pénzügyminiszter tagadólag int.) Hiába tetszik inteni! Láttunk mi már ilyen fejrázást. Láttunk a szanálásnál s láttunk igen sokszor ilyen fejcsóválást és a vége mindig az lett, hogy nekünk lett igazunk. A szanálást is apodiktikusan csinálták meg, apodiktikus kijelentéseket tettek, hogy ia szanálás az országot valóban szanálja, mégis mérhetetlen, soha el nem képzelt nyomorúság lett a következménye. Bekövetkezett az, amit mi mondtunk, nem pedig az, amit önök mondtak. Igazán parlamentáris országban ennek következménye nem lehetne más, mint az, hogy ez a rendszer már régen a politikai lomtárban volna. (Krisztián Imre: Aminek önök voltak az előkészítői! A nemzet sírásói!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Annyi balsiker, annyi balszerencse, annyi balkezes intézkedés után ennek a kormánynak már nem volna itt a helye és főképpen nem volna erkölcsi jogosultsága ahhoz, hogy a mi újabb igazságaink hallatára fejét rázza. Ezt is, mint a szanálást, a szociális szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával csinálják meg. Mi nem foglalunk állást a törvényjavaslat ama részei ellen, amelyek önök szerint az agrártársadalmon segítenek és kiragadják azt az uzsorások kezéből. Tessék szabályozni a zöldhitelt, a búzajelzálogot, a határidőüzletet, csináljanak véle, (amit akarnak, süssék meg, nem érdekel bennünket. Nekünk csak az ellen van kifogásunk, hogy a városi népesség kenyerét megdrágítják a nélkül, hogy gondoskodnának arról, hogy erre a drágulásra fedezetet kapjon. Utalnunk kell még röviden a felelősség kérdésére. Mint mindenben, fejtetőn táncoltatnak Önök mindent, főképpen a logikát és intézkedéseiket, azonképpen a felelősség kérdését is a fejetetejére akarják állítani. Az önök kormányzati jelszava ez: minden hatalom a mienk és minden felelősség a tietek. Ezen az alapon kormányoznak önök, bízva abban, hogy a választók, akiket a nyiltszia.vazásos terror elütött attól, hogy lelkiismeretük szerint nyilatkozhassanak meg. pnöket nem fogják felelősségre vonni. Ebben bíznak és többségi határoozattal sok mindent elhatároznak. Elhatározhatják többségi határozattal azt is, — önök erre is képesek — hogy most nem nappal van, hanem éjszaka, hogyha Duna nem lefelé folyik, hanem felfelé; elhatározhatják többségi határozattal, hogy a tej fekete; sok ilyen logikus dolgot elhatároztak már és ebben a javaslatban sincs több logika, mintha azt mondanák, hogy a tej fekete. A felelősség kérdése azonban nem itt dől el, hanem odakint, a tömegpszichében, a tömegekben. A tömeg, sajnos, eleget szenvedett ahhoz, hogy elég érett legyen a felelősség kérdésének megállapítására. Erdeke«, hogy Önök most offenzívát indítanak az ellenzék ellen, mihelyt bajba kerülnek és esztelen intézkedéseket kell f oganatosítaniok... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen sértő kifejezésektől tartózkodni. Propper Sándor: ...a helyett, hogy igyekeznék megokolni, motiválni valamivel; legalább motiválni, hogy mit miért akarnak és mit csinálnak, egyszerűen nekirontanak az ellenzéknek, amely itt kenyérharcot folytat. (Zaj a jobboldalon. — Kabók Lajos: Küzdünk önök ellen, hogy ne drágítsák meg a kenyeret!) A mi részünkről nagyon érdekes például Berki Gyula képviselő úr felszólalása, továbbá Csontos Imre képviselőtársunk felszólalása, hogy a drágaságot mi csináljuk. Nem! a pesti városházán az önök elvtársai, Wolff Károly úr és társai. Ha drágaság van, Wolff Károly és társai azok, akik drágítanak s mi a főváros közgyűlésében ugyanolyan szeretettel és önzetlenséggel harcolunk a város közönségéért, mint az országházában az ország közönségéért. Berki Gyula képviselőtársunk jóizlést reklamál. Nagyon sajnálom, hogy nincs it't, de én csak egyet felelek: ahhoz kell valami, ami nem mindenkiben van meg, hogy ma ott verekszik a kormány háta mögött, azután átlendül a kormánypártból az ellenzéki oldalra és onnan verekszik s azután megint visszamegy a kormánypártba és megint onnan verekszik. Ehhez kell valami, egyforma vehemenciával, egyforma tűzzel tudni ellenzéki és kormánypárti lenni, ehhez kell valami, ami nem mindenkiben van meg. Ügylátszik Berki Gyula úrban ez megvan. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, bogy a személyeskedéstől, gyanúsításoktól és sértő feltevésektől tartózkodjék. (Rothenstein Mór: Igaza van, ide-oda táncol!) Kérem, ez nem tartozik ehhez a törvényjavaslathoz, tessék a tárgynál maradni. (Peidl Gyula: Berkivel polemizál!) Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a tárgyalást. Propper Sándor: Méghajlom az elnöki intézkedés előtt, meg kell azonban állapítanom, hogy a gyorsírói jegyzetekben nem találtam annak nyomát, hogy amidőn Berki Gyula képviselő úr az ellenzéknek nekirontott, hasonló intelemben részesült volna. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat hogy ne tessék összehasonlítást tenni az elnöki bírálat szempontjából. Én a képviselő úr által felhozott esetről nem tudok. (Peidl Gyula: A Naplóban nyoma van!) Propper Sándor: A Képviselőház bizonyára tud. Csak azt nem akartam mondani, hogy a jóizlést azután különösen Berki Gyula úr ne rajtunk keresse. Nem tudom, milyen felfogásom van nekem a politikai erkölcsökről, lehet, hogy az én felfogásom nem helyes, de azt mondom, hogy ha valaki táncol jobbról balra, ha valaki ma itt van, holnap ott, annak csak egy elemi kötelessége van: beállni a sarokba és hallgatni. A képviselőnek joga van Magyarországon egyik pártból a másikba menni, mert itt nincs képviselői visszahívás, de jó erkölcsöket és ízlést rajtunk reklamálni, ehhez azután nincs jóga. Próbáljanak szakítani az urak és a kormány azzal a módszerrel, hogy minden cselekedetüket úgy motiválják, hogy miután jobb érveik és indokaik nincsenek, állandóan rohamokat intéznek az ellenzék ellen. Mi vagyunk felelősek azokért, amiket önök csinálnak? En csak azt mondhatom erre, amit már mondtam. Ismétlem, az ország népe tisztában van a kérdéssel, az ország közvéleménye tudja, kin keresse a felelősséget és ha majd rákerül a sor a felelősségrevonásna, nem csendőrszuronyok asszisztálásával, hanem majdan a nélkül, — egyszer annak is be kell következnie — akkor az arak be fogják látni, hogy a felelőtlenségbe vetett hitük csalódást okoz majd önöknek, mert az ország népe fogja tudni, hogy kit vonjon felelősségre. • T. Képviselőház! En minden felelősséget,