Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

226 Az országgyűlés képviselőházának tani a fejlődés folyamatát. Számolni kell a helyzettel. Többet kell termelni, kétszer annyit kell termelni, mint eddig, versenyképessé kell válni a piacon, a belső fogyasztást meg kell edzeni, meg kell erősíteni, akkor közeledünk az agrárválság megoldásához. (Csontos Imre: Van-e sok gyereke a képviselő úrnak? — Elnök csenget. — Gáspárdy Elemér: Nem felel!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Mi lesz ennek a kísérletnek az eredménye? Nem lehet más, mint új drágulási folyamat. Ezt a túloldalon egyrészt tagadják, másrészt — már említették — Vas s József népjóléti miniszter úr Cegléden verte a mellét és azt mondotta, hogy ő nem engedi meg a kenyédrágítást, nem lesz ken^érdrágítás, a kormány nem járul hozzá. Mayer miniszter úr tegnap nyilatkozott, hogy bizony a kenyér ára egy kicsit azért fel fog menni, mert hiszen ez elkerülhetetlen. Most ki az autentikusabb, ki a súlyosabb? (Farkas István: Egyik sem!) Kinek a szava dönt, ki dönti el a kérdést, Vass miniszter vagy May&r miniszter dönti el? A közgazdasági elmélet már régen eldöntötte, hogy az árdrágításnak nem lehet más következménye, mint a drágulás és ezt miniszteri szólamokkal — bármilyen szépek is azok — nem lőhet megmásítani. A drágulásnak három periódusa lesz. Az egyik az, hogy felemelik a búza és a rozs árát három, illetve egy pengővel. Azután a második periódus az, hogy a 20%-kai drágább búzából őrölt liszt forgalmi adóját felemelik, mennyire, ez még státustitok, ezen még ül a pénzügyminiszter úr, nem árulja el, de valószínű, hogy nem a legalacsonyabb mértékben fogja megállapítani a liszt forgalmiadóját, mert az államkasszának kell a guba, egészen bizonyosan, mert nem áll olyan jól pénzügyi vonatkozásban, hogy a lehetőségeket ne használja ki a maga számára. Ki is fogja használni egész a maximumig. Nem lesz parlament, nem lesz felelősségrevonás, lesz egy felhatalmazási szakasz és ennek alapján azután úgy fogják drágítani a lisztet, ahogy az államfiskus érdekei megkívánják. Ez lesz a második periódus. A harmadik periódusa a drágulásnak pedig az lesz, hogy a felemelt alap magasabb kereskedelmi hasznot von maga után. Ha a mostani 100-as indexszámot 30%-os drágulássa/l számítom, — ceruzával, papíron, minden demagógia r és frazeológia nélkül — kitűnik, hogy miután a búza és a liszt értékszabályozó élelmi illetve árucikkek, 30%-os drágulás lesz: a mai 100-as index felmegy 30%-kai, 130-as lesz és ehhez a felemelt alaphoz csapják hozzá a polgári hasznot minden fázisban. A malomtól kezdve, a nagyiparos, a kisiparos, a pék stb. minden fázisban hozzácsapja a maga magasabb megengedett polgári kereskedelmi hasznát (Farkas István: Forgalmiadét!) és természetesen plusz forgalmiadé, mert hiszen a forgalmiadó is több lesz a kész cikkek után a 130-as index alapján, mint a 100-as index alapján. Igen alapos drágulás lesz tehát, minimum 30%-os, amint mondtam. Mármost, t. Képviselőház, felteszem a kérdést, méltózassanak majd erre a zárszóban a miniszter urak felélni, mit mondjanak a fogyasztók, miből fogják ezt a pluszt fedezni, honnan fogják előteremteni a 30%-os drágulás költségeit? Erdélyi t. képviselőtársunk azt mondja, hogy az országos index a háború előttihez képest az ipar és kereskedelem terén 140, az agrártermelés terén pedig 87%. Nem tudom ellenőrizni ebben a pillanatban, meg420. ülése 1936 július 4-én, pénteken. bízom Erdélyi képviselőtársam adataiban, hozzáteszem azonban a munkabériindexet, ami ezidőszerint a háborúelőtti viszonyokihoz képest nem több mint 60%, sem a fizikai, sem a szellemi munka területén. Miután nem tudják fedezni a differenciát, egész természetes, hogy a fogyasztásból kell megint letörni egy darabot: kisebb lesz a munkás kenyere, kisebb lesz a háztartások fogyasztása, kevesebbet fognak vagy rosszabbat fognak vásárolni, jelentkezik tehát megint a nyomorúság és a- szegényedéi fokozódása, és én már most felhívom a pénzügymániszter urat, hogy kezdje meg az előmunkálatokat a köztisztviselőknek, a megyei, városi alkalmazottaknak adandó drágasági pótlék megadására. T. Képviselőház és t. pénzügyminiszter úr! Csak nem méltóztatik azt gondolni, hogy a csendőrök, rendőrök, altisztek, polgári és karhatalmi altisztek és a többi kis közexisztenciák a 30%-os drágulást a 80—90—100 pengős havi koldusbérből fogják tudni fedezni? Vagy ezt kívánja ön, t. pénzügyminiszter úr? Azt kívánja ön, hogy az, aki az ön rendszerére éjjel-nappal fegyverrel vigyáz, a 80—90—100 pengős havifizetéshői fizessen meg- egy 30 percentes drágulást? Hiszen amúgyis panaszkodnak a mai helyzetre is. Gsendőrtisztek, ennek a rendszernek alapjai, leveleket írnak, amelyben panaszolják . . . (Br. Podmaniczky Endre: Kinek írnak? önnek írnak?) Nekem írnak, nem is önnek, mert önnek hiába írnának! (Br. Podmaniczky Endre: Csendőrtiszt nem ír magának!) Nekem írnak és panaszkodnak arról, hogy 30%-kai rosszabb helyzetben vannak, mint a csapattisztek. Ezt panaszol jálk. Ha most még 30%-os drágulás jön erre, (Fáy István: De nem jön!) mit gondol a pénzügyminiszter úr, mi lesz ennek a következménye? Majd a magánalkalmazottak, a munkások saját erejükkel és szervezeteikkel fognak gondoskodni arról, hogy ezt a 30%-os drágítást áthárítsák. Kénytelenek lesznek vele, ha nem tudják fedezni. Ma is deficitben vannak és deficitben vannak 15 esztendő óta, mert felélték minden élettairtalókukat. Nem mehetnek neki egy 30%-os drágulásnak. Előre kijelentem, hogy a bérmozgalmak egész sorozata, társadalmi és termelési nyugtalanság fogja felütni a fejét, mert erre a 30%-os mesterséges törvényhozási drálgításra fedezetet kell találni s joga van annaik a munkásnak fedezetet keresni és találni rá. (Br. Podmaniczky Endre: Ez szép lázító beszéd! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Lázít az, hogy ön itt ül!) Végtelenül örvendek, hogy Podmaniczky képviselőtársamnak tetszik a beszédem (Br. Podmaniczky Endre: Mint lázító beszéd.) és szépnek nevezi. Ezt honorálni fogom azzal, hop-v folytatni fogom ugvanilyen szépen. (Br. Podmaniczky Endre: Csak tessék! Mulasson! — Kothenstein Mór: Elhozom a szobrot a József-utcából! — Br. Podmaniczky Endre: Mit csinál? — Malasits Géza: Elhozza a szobrot a József-utcából ! — Kothenstein Mór: A kirakatban láttam!) Ez a boletta nemcsak a drágulást jelenti, hanem jelentheti az infláció kezdetét is. Ma 450 millió pengő van forgalomban a forgalom lebonyolítására a mai 100-as index mellett. Kérdezem, le tudja ön bonyolítani a forgalmat teihnikailag 130-as index mellett a anai oénzmennyiséggel? Nem hiszem, mert akkor újabb bajok származnak ebből. Hiszen már maga a boletta vagy 50 millió jancsibankót jelent, amivel felvizezik a magyar pénzt, mert az pénz értékével bír s az adóhivatal a törvény szerint köteles beváltani. Ez tehát pénzmennyiség, pénzzuhatag. A javaslat elfogadása, mondom, az