Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
216 'Az országgyűlés képviselőházának . megszavazzák az iparnak azt, amit kíván és megfordítva, amikor már megszavazták, odaállanak a maguk követelésével és azok teljesítését is kívánják. T. Képviselőház! Annak ellenére, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz már igen sokan szólottak, s majdnem azt lehet mondani, hogy újaJbb érvet alig-alig lehet már felsorakoztatni, mégis beszélni kell erről a kérdésről, mert ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése olyan súlyos helyzetet idéz elő, amelyről nem tudunk eleget beszélni, s éppen ezért még azokat a problémákat is meg kell ismételni, amelyek esetleg itt már elhangzottak. Igenis teljes joggal lehet állítani azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése a társadalomnak egyik rétegét és feltétlenül a kisebbik rétegét juttatja előnyösebb helyzetbe, míg az ország lakosságának óriási nagy többségét hátrányos helyzetbe juttatja. Hiába állanak elő azzal a kijelentéssel, hogy a kormány majd vigyázni fog arra, hogy drágaság ne legyen, mert ezt elkerülni semmi körülmények között sem lehet, tehát azt a drágaságot, amely ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedésével bekövetkezik, a ikormány isemmi körülmények között sem tudja megakadályozni, hiába az ígéret, hogy drákói szigorral fog őrködni, hogy se a kenyér ára, se a liszt ára ne emelkedjék. Még nem is emelkedett törvényerőre ez a^ törvényjavaslat, máris bekövetkezett a drágulásnak egyik faja azzal a rendeletei, amelyről már előttem szóló t. képviselőtársaim beszéltek és hiába az a hivatkozás, hogy ez csak egy szerény mértékű drágulás, de valójában meglévő drágulás, amit ellenisúlyozni a kormány egyáltalában nem tud, már csak csak azért sem, mert éppen a kormány adta ki azt a rendeletet, amellyel különböző élvezeti cikkeknek és fűszereknek vámját 100%-ig emelik. (Peidl Gyula: Csontos szerint mi felelünk érte.) Ezekért a rendelkezésekért a felelősséget ránk áthárítani nem lehet, mert mi nemcsak tiltakozó szavunkat emeljük fel ez ellen. Megpróbáltuk a kormánynak megmondani véleményünket, és próbáltuk rábírni a kormányt, arra, hogy hallgasson ránk, azonban ez nem következett be. Éppen ezért teljes joggal^mondhatom, hogy ezek után a felelősség áthárul azokra, akik mindent figyelmen kívül hagyva, egyedül csak azt a szempontot nézik, hogy valójában ebből a javaslatból a maguk számára mit lehet előnyösen kihasználni. T. Képviselőház! Ha az egységespárt tagjainak nem nagyon régi idővel ezelőtt megnyilatkozott véleményét vizsgáljuk, akkor most csodálattal kell megállapítani, hogy ez a vélemény rendkívül erős mértékben megváltózott. Nem olyan nagyon régen, még két hete sincs, úgy emlékszem, a miniszterelnök úr a múlt hét szerdai napján csapott az asztalra, illetőleg ijesztett rá azokra a képviselő urakra, akik zúgolódni mertek. (Peidl Gyula: Akik kinevezéssel kapták mandátumukat.) Megfenyegette őket a nyilt szavazással, a csendőri erőszakkai és a számos kormánykinevezéssel ide került képviselő urakat: jó lesz most már hallgatni, mert ha nem lesz csend, akkor majd a miniszterelnök végzi el a továbbiakat. Megmondotta, hogy majd kimegy a nép közé és a t. kormánypárt ettől rettenetesen megijedt és inost már ellenvetés nélkül van e mellett a javaslat mellett, most már egyre-másra próbálják ennek a javaslatnak az előnyeit itt a t. Képviselőház előtt feltárni. Hiszen nem is egészen két héttel 19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. ezelőtt, alig tíz napja annak, amikor a kormáhy! párt zúgolódó tagjai megállapították kifogá[ , saikat, a törvényjavaslat ellen. E kifogások kö; zött a következőket lehetett találni: Először: A boletta-rendszer, vagyis a ke! nyéradó bevezetése óriási hátrányt jelent a fogyasztókra nézve, mert nemcsak a kenyéradó! nak, hanem az ezzel járó általános drágulás; nak is ők adják meg az árát. — Ez volt a kor; mánypárt tagjainak megállapítása nem olyan régen, nem egészen nyolc-tíz nappal ezelőtt. Másodszor: Az új rendszer bevezetése meg : fogja bénítani az egész magyar gazdasági életet. —Akkor még az őrlési jegy gondolata nem is vetődött fel, akkor csak a gabonajegy rendszerről volt szó és a gabonajegy rendszerre tették ezt a megállapítást azért, mert kötött helyzetet teremt, mert a termelő nem adhatja el termeivényét szabadon, hanem kötött helyzetj ben lévén csak az úgynevezett, a törvényjavaslatban foglalt bolettával, vagyis gabonajegygyel adhatja el termeivényét. Ezzel szemben csak annyiban adok igazat Csomtos Imre képviselőtársamnak, hogy ő helyesen látja ennek a javaslatnak következményeit abban, hogy á gabona-nagykereskedelem még a gazdáknak nagy bajt okozhat és nagyon, de nagyon elmehet a réven, amit a vámon megkapnak, mert a gabonakereskedelem kezébe kerül majd, vagyis a kezébe kerülhet majd az egész gabonamennyiség és a gabonajegymennyiségnek néhány kézre való jutásával a gabona árát ők alakíthatják a belföldön. A külföldre ez természetesen nem vonatkozik, mert ott a világpiaci ár fog dönteni, így könnyen bekövetkezhetik az a helyzet, hogy ad ugyan ez a javaslat, a termelőnek prémium gyanánt métermázsánként 3 pengőt, s mégis végeredményében igen könnyen meg lehet azt tenni, hogy a búza árát legalább ennyivel leszorítják úgy, hogy ezzel a bizonyos prémiummal együtt sem fog a gazda, a termelő a búzáért többet kapni s akkor hol leszünk 1 ? Hogy lehet ekkor bebizonyítani, hogy a mezőgazdasági termelésen segítettünk ezzel a törvényjavaslattal ! En nem állhatok ide gondolatokkal, hogy ettől a javaslattól eltérően valójában miként is kellene a mezőgazdasági termelésen segíteni, hiszen a foglalkozásom sem olyan, hogy szakszerűséggel beszélhetnék a mezőgazdasági termelés mikénti megjavításáról, de mégis annyit mondhatok, hogy én a mezőgazdasági termelés bajait másban látom és úgy vélem, hogy elsősorlban^ úgy kellene segíteni a mezőgazdasági termelésen, hogy a segítés anyagi következményeit ne viselje az ország szegény társadalmi rétege, akiknek az élete, megélhetése fog majd ezzel a javaslattal megdrágulni, hanem ez olyan módon oszoljék meg, hogy a szegényebb társadalmi réteg ne érezze azt meg. T. Ház! Magyarország agrárállam gyanánt iismeretes, de agrár jellege dacára a búza holdanként! átlaga nagyon alacsony nívón áll. Németország nem mondható mezőgazdasági államnak és Ausztria ^sem, mégis, ha összehasonlítjuk Németország holdankénti búzatermelésének átlagát Magyarország holdankénti átlagos termelésével, meg lőhet állapítani minden különös erőlködés nélkül, hogy mi jóval alatta vagyunk nemcsak a német, de az osztrák holdankénti átlagtermésnek is. Es itt a baj főoka az, úgy vélem, hogy nálunk nem folyik intenzív gazdálkodás, s f olyan mértékben nem történik a mezőgazdaságnak a racionalizálása, mint ahogy az a mai időkben minden körülmények között kellene, hogy történjék, különösen.