Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
20(î Àz országgyűlés képviseiÓházának í • zést szeretnék tenni némely kérdésre és pedig mindjárt a törvényjavaslat 1. §-ának hatodik bekezdésére. Azt mondja ez a hatodik bekezdés (olvassa): «A gabonajegy árát a pénzügyminiszter a közgazdasági, földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve az 1931. évtől kezdve minden év június hó 25. napjáig kiadott rendelettel, július hó 1. napjával kezdődő hatállyal egy-egy évre állapítja meg, amennyiben a gabona árának alakulása indokolja, a gab on aj egy intézményét fel is függesztheti». Ez azt jelenti, hogy a jövő év június hó 25-én a kormányzat meg fogja állapítani ennek a bolettának, gabonajegynek ellenértékét, és pedig jövő évi július 1-i hatálylyal. Megállapítja annak idején egy évre. Azt hiszem, hogy egy év igen hosszú idő. Talán jobb lett volna nem egy évre, hanem három, esetleg maximum hat hónapra megállapítani. Mert igaz, hogy a jövő évi június 'hó 25-én fogjuk már ismerni a jövő évi terméseredményt, de még akkor is lehetnek olyan körülmények, amelyek indokolttá teszik, hogy három, vagy esetleg hat hónap múlva ezt a rendelkezést, a gabonajegy árának ellenértékét megváltoztassák. Hiszen megtörtént a legutóbbi években is, hogy egyik .hónapról a másikra olyan ingadozásnak volt kitéve a gabona ára, hogy vagy teljesen lehetetlen helyzetbe hozta a termelőt, akinek el kellett termését kótyavetélnie, vagy kénytelen volt a termelő gabonáját raktárban tartani és igen magas uzsorakamatra kellett kölcsönöket felvennie és úgy kellett valahogyan kihúznia azt az időt, amíg megvárhatta, ha egyáltalán meg tudta várni, hogy a gabona ára ránézve kedvezővé alakuljon. A 4. § harmadik ibekezdése azután azt mondja (olvassa): «A termelőnek a gabonajegy szelvényét átruházni nem szabad. Más, mint termelő, szelvénnyel sem adót nem fizethet, sem értékének megtérítését nem igényelheti.» El tudok képzelni olyan esetet is, amelyet most nem látunk előre. A legkönnyebben arra gondolhatnék, hogy egy kisgazdának, egy törpebirtokosnak, munkás vagy iparos gyermekei, akik ilyen gabonajegyeket örökölnek, e rendelkezés folytán elesnének attól, hogy azokat beválthassák, értékesíthessék. Ugy gondolom, hogy talán a végrehajtási utasításiban kellene a kormányzatnak arra gondolni, (hogy akár csak a gazdasági cselédek, legalább a termelő törvényes örökösei is beválthassák ezeket a gabonaj egyeket. Ott van azután a 9. § negyedik bekezdése, amely azt mondja (olvassa): «Az olyan földbirtokosok állami földadójának kiegyenlítését, akiknek egy község területén levő összes földbirtokának kataszteri tiszta jövedelme 50 koronát (58 pengőt) meg nem ihalad.» A törvényjavaslat intézkedése szerint ezeknek a kataszteri tiszta jövedelem után esedékes földadóját a kincstár magára vállalja. A magam részéről Krisztián képviselőtársamnak felszólalásához esiatlakozva, szeretném ha valami imódon lehetséges volna, hogy ezt felemeljük. Nem tartom méltányosnak és igazságosnak azt, hogyha valakinél 50 korona, vagyis 58 pengő kataszteri tiszta jövedelem esetén a kincstár a földadót magára vállalja, akkor arra, akinek talán 50 fillérrel vagy 1 pengővel több a kataszteri jövedelme, ezt ne terjeszthessük ki, és hogy itt egy ilyen összegnél legyünk kénytelenek megállni, amelyen egy koronával vagy egy pengővel sem lehet túlhaladni. (Kabók Lajos Sajnos, ez így van a keresetiadónál és a jövedelmiadónál is!) Jó lenne talán, ha éz degresz19. ülése 1930 július 3-án, csütöriökoríi szív lenne; ha másképpen nem lehet, talán le 1 ' hetne újabb skálát felállítani, s az a második skála végződnék — mondjuk — 100 koronánál. De egyszerre 50 pengőnél elvágni a dolgot és minden lépcsözet, fokozat nélkül megállani ennél az összegnél, azt hiszem, nem volt helyes. Az azonban, hogy ez az intézkedés megtörtént, hogy a törvényjavaslatban ez ia paragrafus benne van, alkalmas arra, hogy demonstrálja ennek a kormányzatnak szociális érzékét. Amikor igenis ennek a törvényjavaslatnak vannak némelyekre hátrányos rendelkezései, akkor a kormányzat részéről nagy bölcseségre, a nép iránt való nagy szociális jóindulatra és nagy, erős elhatározásra vall az, hogy ezt a paragrafust ide belevette. Végtére — ahogy Berki t. képviselőtársaim tegnap 'mondotta — 840.000 kisgazda és törpebirtokos közül körülbelül 420.000 van érdekelve ennél a pontnál. Amikor a kormányzat egy ilyen óriási népréteg szomorú és — mondhatnók — némely szempontból katasztrofális helyzetén ezzel akar segíteni, akkor én az elismerés zászlaját hajtom meg a kormányzat előtt, annak szociális érzéke előtt (Propper Sándor: Kapnak tíz pengőt egy esztendőben!) és elsősorban a pénzügyminiszter úr zsenialitása előtt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy a t. túloldal velünk együt ki legyen elégíve, a kormányzat egyéb intézkedéseket is óhajt ezzel kapcsolatban tenni. (Halljuk! Halljuk!) Önök nagyon jól tudják, halottak már róla, hogy a kormány egy rendeletet készül kibocsátani, amely rendelet szerint azok á kisiparosok, akik segéd nélkül dolgoznak, forgalmiadójuk elengedését igejL hamarosan meg fogják kapni. (Zaj a szélsooaloldalon.) Ha ez talán összegben nem is tesz ki olyan borzasztó sokat, de amikor a kisembereknek egy-két pengő forgalmiadó kifizetése is igen fájós oldala és igen fájó sebe, akkor a kormányzat bölcseségére vall, hogy ezeknek a kis összegeknek behajtásával, bevasalásával nem bántja az embereket, és a tisztviselőket sem kell ezeknek a kis összegeknek ellenőrzésével, behajtásával foglalkoztatni. Amikor a pénzügyminiszter úr ilyen intézkedésekre szánja el magát, azt látjuk, hogy ő szakított a copfokkal, (Propper Sándor: Miért nem engedi el a munkásoknak a keresetiadót) és azt látjuk, hogy Magyarország pénzügyi élete olyan ember kezébe van lefektetve, aki iránt igen nagy bizalommal lehetünk. Ahogy a pénzügyminiszter urat ismerem, tényleg nem a copf embere, s azt hiszem, ez csak az első, előttünk igen kedves lépés ahhoz... (Propper Sándor: Összetéveszti az öreg Wekerlével!) Az öreg Wekerle zseniális ember volt, de meggyőződéssel jelenthetem ki, hogy a jelenlegi Wekerle kiváló pénzügyminiszter. (Ügy van! jobbfelől.) Ahogy a hátam mögött is hallom, ez tény, valóság; könynyebb volt békében nagy pénzügyminiszternek lenni. Még volnának apró kérdések, amelyeket kifogásolhatnék én is önökkel együtt. Ha azonban (Rothenstein Mór: Azonban nem szabad!) ezekkel a kérdésekkel foglalkoznánk, nézetem szerint megbolygatnók ezt a nagy komplexust, hogy az bizony kétségessé válnék akkor, amikor azt az élet viszonyaira alkalmazzuk. (Kabók Lajos: Szóval gondolatait nem meri elmondani!) Viszont a helyzet nem alkalmas arra, hogy e felett sokáig tanakodjunk, mert az idő sürget. Július 3-a van, a termés learatása folyamatban van; az értékesítést igen gyorsan meg kell kezdeni. Még
