Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
Az országgyűlés képviselőházának 4-19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 201 minisztertársai közösen nézik az ország népét mosogatórongynak, mert éveken keresztül csavarják... (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Micsoda beszéd ez? Rendre, rendre!) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Jánossy Gábor: Ez nem méltó egy magyar képviselőhöz! — Kuna P. András: De magasan tartja a fejét! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Tenorhangja nem képesíti önt ilyen lehetetlen kijelentésre! *— Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Miniszter úr, én sem az egyik, sem a másik miniszter urat sérteni nem akarom, de megállapítom, hogy , a pénzügyi kormányzat egyebet sem csinál, mint hogy < esztendőkön keresztül préseli, csavarja adó fejéhen mindazt, amit a dolgozó magyar nép magából ki tud adni. Tessék végignézni, igen t. miniszter úr, akinek szerencséje volt a pénzügyminiszteri székben ülni, az ön pénzügyi politikájának hatását! Tessék megnézni, mit préselt, mit csavart ön ki az ország dolgozó népből, mit csavart ki a kisiparosokból, a kiskereskedőkből és végig az ország fogyasztó közönségből.. Ne méltóztassék tehát engem igazságtalansággal vádolni, amikor konciliánsággal megállaoítom. (Felkiáltások a jobboldalon: Szép konciliánság ) 'hogy senki sem tekinti az ország minisztereit rongynak, azonban az a politika, az a pénzügyi politika különösen, amely hosszú esztendőkön keresztül megnyilvánult itt, egyenlő a mosogatórongy csavarásával, kicsavarni belőle mindent, amit lehet. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Mit csináltak maguk. Mi nem voltunk miniszterek!) T. Ház! Mondom, nem kell ez a javaslat senkinek sem. azoknak sem kell. akik részére szándékoztak juttatni azt a nemzeti ajándékot, — nem kell a társadalom egyetlen rétegének sem. Előttem Tan a Pécsi Ipartestület hozzám küldött határozata, — tehát az iparos társadalomnak sem kell — amelyben a következőt mondja (olvassa): «A Pécsi Ipartestület Elöljárósága folyó évi június hó 24-én tartott rendkívüli ülésén a folyó évi június hó 22-én tartott rendkívüli közgyűléséből folyólag, egyhangúlag a következő határozatot hozta: A Pécsi Ipartestület a legenergikusabban tiltakozik a m. kir. kormány azon terve ellen, amellyel az úgynevezett boletta-rendszer bevezetésével az amúgy is a legsúlyosabb krízisben lévő fogyasztás további megterhelésével, a mezőgazdaság egyoldalú megsegítése érdekében a búza árát megdrágítani igyekszik. Jelen határozat és ^annak indokolása közlendő a. különböző hatóságokkal. Indokolás: Az általános gazdasági pangás oka a közönség fogyasztókéütelensége. A búza árának a boletta-rendszer bevezetésiével való megdrágítása a fogyasztóképesség további csökkenését vonná maga után, ami az iparinaik további leromlását okozza. A gazdasági élet ki alakulásának egyik akadálya annak megkötöttsége. A boletta-rendszer a gazdasági rendszer úiabb megkötését jelentené, ami nemcsak a biizavásárlás megnehezítésében nyilatkozna meg. hanem —amint prről hivatalos helyről van tudomásunk — a kenyér és liszt árának újabb maximálását vonná maga után, ami ugyancsak háborús állapotokat idézne elő hazánkban, hol elsősorban jó és nagymennyiségű búza áll rendelkezésre. A boletta-rendszer egy esrész kereskedelmi ágat kényszerítene ki a gazdasági élet korfor- . galmából, mely természetesen másutt igyekezne KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. elhelyezkedést . találni, ami ugyancsak meglévő exisztenciáik rovására menne. A boiettarendszer a kisemberen egyáltalában nem segítene, annak újabb terhet jelentene s rengeteg módját adná az illegitim bú zalisztkeresked esnek, amit megakadályozni csak újabb és^ költséges ellenőrzéssel lehetne. Ily megkötését a gazdasági életnek, különösen anniak a legfontosabb részében, a búza és kenyér forgalmában, egyenesen veszélyesnek és kiszámíthatatlan következményűnek minősítjük. A gazdasági életnek teljes függetlenítését, szabad mozgását kívánjuk s nem újabb kísérletekkel vtaló még jobban! megterhelését.» T. Ház! Ebből az egy ^példából és az elmondott néhány esetből világosan és félremagyarázihatatlanul kitűnik az, hogy ez a bolettíajavaslat nem kell ezen a földön senkinek sem. Tiltakozik ellene ia munkás, tiltakozik ellene a vagyontalan földmívesmunkás, tiltakozik ellene a kisgazda, — kivéve az itt ülő kisgazda uraikat — tiltakozik ellene a kisbirtokos, tiltakozik ellene >a nagybirtokos. Mit akarnak tehát, kérdezem az uraikat, miért erőszakolják ezt a javaslatot 1 ? Milyen érdekek vannak ez erőszakol tatás melletti . S ha én ezt a kérdésit alaposian szétboncolom és taglalom, meg kell vallanom, nem találok más magyarázatot, anint azt, amelyet III. Vilmos angol király esetében láttunk: megnyerni a nagybirtokos osztályt a maga — eddig még rejtett — eéljfai számára. Megnyugtatni a nagybirtokos osztálynak azt a részét, amely ma háborog Genf^ után, azután, hogy a magyiar nagybirtokosságnak egyrésze kárpótlást kapott földjeiért, másik része pedig nem kapott. Azt a részt tehát, amely nem kapott, meg kell nyerni a maga, ismétlem, eddig rejtett céljainak. Nem vagyok próféta, de felhívom az urak figyelmét arra, hogy a magyar történelemben nemsokára igazolását fogiák találni annak az igazságnak, amelyet én itt elmondottam. Kérdezem tehát ismételten: miért erőszakolják az urak ezt a^ törvényjavaslatot, miért akarnak az ország népére még újabb terheket rakni 1 ? Nem elegét adózik és adózott eddig is ennek az országnak a népe? Nem volt elég az uraknak az ország gazdasági életének pusztulása 1 ? Nem elégítette még ki az urakat a kiskereskedelemnek, a kisiparosságnak pusztulása 1 ? Nem volt még elég az uraknak a gazdasági élet pusztulásának közegészségügyi téren mutatkozó sok szörnyű következménye? Nem rendíti meg az urakat a túlsó oldalon, különösen a fejét csóváló államtitkár urat, a népjóléti miniszter úrnak a Felsőházban elmondott ' beszéde, amelyben — nem én, hanem a népjóléti miniszter úr mondja — megállapítja a. következőket (olvassa): «A még gyógyítható tüberkulotikus betegek ellátására kíván gondot fordítani. Magyarországon körülbelül 20.000 ember hal meg évenként tuberkulózisban és erre körülbelül 110.000 olyan ember esik, aki a tuberkulózis különböző stádiumaiban él. Ezek közül mintegy 20.000 abszolúte gyógyíthatatlan és fertőző, másik 20.000 nem fertőző, de gyógyítható». Nem rendíti meg az urak lelkét a népjóléti miniszter úr által felhozott ezen szörnyű, rettenetes szám. amelyet nagymértékben növel az az irtózatos gazdasági leromlás, amely az önök politikájában, a kormány politikájának részbeni következménye? Nem volna helyesebb ezt a.z energiát, ezt az erőt. ezt a lelkesedést, s mely a boletta-j avaslat körűig megnyilvánul, hasznosabb, a nemzetre, az országra áldásosabb munkára fordítani? Kérdezem az igen t. ura30