Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Az országgyűlés képviselőházának 41 mert erős hitem és meggyőződésem, hogy annak az eszmének, amelynek mi katonái va­gyunk, amelynek a föld kerekségén száz millió­nál több lelkesedő híve van, e fogatlan hara­pás nem fog ártani. B helyett szabad legyen nekem itt a Ház színe előtt egy olyan eseményt szóvátennem ezzel_ a javaslattal kapcsolatban, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely ismét alkal­mas arra, hogy felkorbácsolja a lelkeket, fel­forralja a vért az emberek ereiben. Mi a magunk részéről ezekről a padokról ni indent elkövetünk a lelkek megnyugtatására, hogy elérjük a lehetőségét annak, hogy ez az egész kormányzat minél hamarabb elpusztul­jon a helyéről. (Zaj jobb felől.) Ennek az ellen­kezőjét csinálja a kormány minden tettével és minden ténykedésével. Tegnap este itt a nyomorúságok végtelen sorozatát és láncolatát tettük szóvá. (Neubauer Ferenc: Végtelen volt, az bizonyos!) Kértük álkormányt felszólalásainkban, keressen sür­gősen módot és alkalmat arra, hogy megállítsa a magyar nép pusztulását, annak a magyar népnek r a pusztulását, amelynek nem teszi lehetővé ez a kormányzati rendszer azt, hogy munkát és kenyeret találjon. (Káinoki Bedő Sándor: Hogyan tegye lehetővé?) Az igen t. pénzügyminiszter úr iparkodott álláspontját védeni a mi álláspontunkkal és kívánságunkkal szemben. Lehet, hogy este kemény szavakkal mondottam meg, amit érzek. Megmondottam, hogy a kormánynak ez a magatartása, a kor­mánynak ez a közönyössége a munkanélküli­ség kérdésében és maga az a tény, hogy hosszú hónapokon keresztül húzza ezt a kérdést és­ígéreteken kívül egyebet nem tesz, forrada­lomba fogia az ország népét kergetni. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Micsoda beszéd! Csak szeretnék!) Ez az én véleményem, t. uraim, és ha Önöknek joguk van véleményüket az én beszédem közben nyilvánítani, méltóztas­sanak megengedni, hogy jogommal élve, meg­mondhassam véleményemet. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy nem a munkanélküliség van napirenden, szíveskedjék a # szőnyegen lévő tárgyhoz szólni. (Br. Podmaniczky Endre: Csak obstruálni akar! — Káinoki Bedő Sándor: Es lázítani ki­felé! — Reisinger Ferenc: Lázítani? — Györki Imre: Önök lázítanak!) Esztegályos János: Megemlítettük már teg­nap este és én is felemlítettem, hogy ez a tör­vényjavaslat a magyar nép évszázados kálvá­riáján, évszázados szenvedésének országútján úi állomást jelent, (Zaj a, jobboldalon.) nem alkalmas arra, hogy a lelkeket megnyugtassa. (Csontos Imre közbeszól.) Elnök: A képviselő úr. ha jól értettem, az «árulás» kifejezést használta. (Zaj a jobbol­dalon.) Esztergályos János: Kire mondhatnám én itt az «árulás»-t? Elnök: Ne méltóztassék tréfásan és gúnyo­lódva felelni az elnök kérdésére, hanem a kér­désre egyenesen felelni. Ezek szerint megálla­pítom, hogy a képviselő úr nem használta ezt a kifejezést. Esztergályos János: Nem használtam. Nem múlt még el 24 óra és amit én teg­nap mondottam, amit itt ezekről a padokról tegnap a munkanélküliséggel és a bolettajavas­lattal kapcsolatban elmondottunk, részben már be is következett. Ma délelőtt ostromállapotba helyezték a Belvárost. Körülbelül 1000—1500—2000 munkanélküli sétált a Belvárosban, akik mun­9. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 197 kát, kenyeret kértek és abcugolták a bolettát. Erre a város minden részéről megrohamozta a rendőrség és durva brutalitással beléjük gá­zolt, összeverte, összerugdalta az emberek tö­megeit azzal a kiáltással minden ütésnél, hogy itt van a kenyér, itt van a munka, ne neked bo­lettsi.í Ellenmondás jobb felől. — Farkas Gyula: Ez lázítás! — Gáspárdy Elemér: Lázítás bent­ről kifelé! — Elnök csenget. — Bud János keres­kedelemügyi miniszter: Nem áll! Ne állítson olyant, ami nem igaz! — Györki Imre: Kenyér helyett rendőrpata! — Br. Podmaniczy Endre: Lázítják az embereket! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek,, képviselő urak! (Györki Imre: önök lázítják, képviselő urak! — Csontos Imre: Maguk az okai minden lazí­tásnak!) Esztergályos János: Nem hallottam, hogy a miniszter úr mit mond. (Bud János: kereske­delemügyi miniszter:: Ne állítson olyant, ami nem igaz! — Br. Podmaniczy Endre: Ki szer­vezte meg a tüntetést?!) Tisztelt miniszter úr! Tiltakozom az ellen, hogy ön engem valótlansá­gok állításával vádolhasson itt. Menjen a mi­niszter 'úr a telefonhoz, hívja fel Andréka főka­pitányhelyettest és itőle kérdezze meg, vájjon megtörtént-e ez az eset és ha Andréka főkapi­tányhelyettes őszinte kíván lenni a miniszter úrral szemben, köteles lesz megmondani, hogy .amit én mondottam, az a tényeknek megfelel. (Neubauer Ferenc: Elhisszük, hogy megtörtént. Dátumra történt.) Ha pedig elhiszik, akkor kérjék meg a miniszter urat, hogy ne vádol­jon meg valótlanság állításával. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: En is tiltakozom az ellen, hogy így beszéljen!) Tiltakozom^ az ellen, hogy a munkanélkülieket kenyérhez jut­tatás helyett durva brutalitással támadják meg. (Br. Podmaniczky Endre: Közönséges lá­zítás! — Györki Imre: A maguk magatartása és cselekedete lázítás. — Br. Podmaniczky Endre: Ki szervezte?— Neubauer Ferenc: Más emberek bőrének a vásárra vitele. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Már kértem a kép­viselő urat, hogy legyen szíves a tárgyra át­térni. Esztergályos János: T. Ház! Előre kell bo­csátanom, hogy magáról az egész törvényja­vaslatról nem sokat fogok beszélni és valószí­nűleg az urak örömére, rövidesen be is fogom fejezni felszólalásomat. Megindokolom, hogy miért. (Br. Podmaniczky Endre: Ezt akarja el­mondani?) Még mondok t. képviselőtársam mást is, csak egy kis idegességmentes türel­met kérek. Megmondom, hogy miért. Egy bizo­nyos szánakozást érzek napok óta, mióta ezt a toolettajavaslatot tárgyaljuk itt a Házban, azok felett a felszólalások felett, amelyek el­hangzanak ezekről a padokról. Az látom, hogy a felszólalók kivétel nélkül mind nagy felké­szültséggel, a javaslat alapos áttanulmányozása után jönnék ide, beleöntik, beleviszik lelküket beszédeikbe, beleviszik mindazt a szép és ne­nemes szándékot, amely egy törvényhozó lelké­ből kicsendülhet akkor, ha veszélyben látja az országot, ha veszélyben látja az ország népé­nek érdekét, és látom azt. hogy az igen t. túl­oldalról ez a sok, szép és nemes lélekből fa­kadó törekvés nem talál visszhangra. Es na­gyon érdekes jelenség, ha az ember alaposan figyeli, a következő: Egynéhány nappal a bo­lettajavaslat tárgyalása előtt azt lehet mom­dani, hogy a tenger hullámzásához hasonló mozgás volt észlelhető a túlsó oldalon. A túlsó oldal morailott, zúgott, mint a vihar. (Derült­séq jobbfelől. — Felkiáltások: Milyen költői!) Mi történt? Csodák csodája, eljött a viharok ha- -

Next

/
Oldalképek
Tartalom