Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Az országgyűlés képviselőházának 41 mert erős hitem és meggyőződésem, hogy annak az eszmének, amelynek mi katonái vagyunk, amelynek a föld kerekségén száz milliónál több lelkesedő híve van, e fogatlan harapás nem fog ártani. B helyett szabad legyen nekem itt a Ház színe előtt egy olyan eseményt szóvátennem ezzel_ a javaslattal kapcsolatban, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely ismét alkalmas arra, hogy felkorbácsolja a lelkeket, felforralja a vért az emberek ereiben. Mi a magunk részéről ezekről a padokról ni indent elkövetünk a lelkek megnyugtatására, hogy elérjük a lehetőségét annak, hogy ez az egész kormányzat minél hamarabb elpusztuljon a helyéről. (Zaj jobb felől.) Ennek az ellenkezőjét csinálja a kormány minden tettével és minden ténykedésével. Tegnap este itt a nyomorúságok végtelen sorozatát és láncolatát tettük szóvá. (Neubauer Ferenc: Végtelen volt, az bizonyos!) Kértük álkormányt felszólalásainkban, keressen sürgősen módot és alkalmat arra, hogy megállítsa a magyar nép pusztulását, annak a magyar népnek r a pusztulását, amelynek nem teszi lehetővé ez a kormányzati rendszer azt, hogy munkát és kenyeret találjon. (Káinoki Bedő Sándor: Hogyan tegye lehetővé?) Az igen t. pénzügyminiszter úr iparkodott álláspontját védeni a mi álláspontunkkal és kívánságunkkal szemben. Lehet, hogy este kemény szavakkal mondottam meg, amit érzek. Megmondottam, hogy a kormánynak ez a magatartása, a kormánynak ez a közönyössége a munkanélküliség kérdésében és maga az a tény, hogy hosszú hónapokon keresztül húzza ezt a kérdést ésígéreteken kívül egyebet nem tesz, forradalomba fogia az ország népét kergetni. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Micsoda beszéd! Csak szeretnék!) Ez az én véleményem, t. uraim, és ha Önöknek joguk van véleményüket az én beszédem közben nyilvánítani, méltóztassanak megengedni, hogy jogommal élve, megmondhassam véleményemet. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy nem a munkanélküliség van napirenden, szíveskedjék a

# szőnyegen lévő tárgyhoz szólni. (Br. Podmaniczky Endre: Csak obstruálni akar! — Káinoki Bedő Sándor: Es lázítani kifelé! — Reisinger Ferenc: Lázítani? — Györki Imre: Önök lázítanak!) Esztegályos János: Megemlítettük már tegnap este és én is felemlítettem, hogy ez a törvényjavaslat a magyar nép évszázados kálváriáján, évszázados szenvedésének országútján úi állomást jelent, (Zaj a, jobboldalon.) nem alkalmas arra, hogy a lelkeket megnyugtassa. (Csontos Imre közbeszól.) Elnök: A képviselő úr. ha jól értettem, az «árulás» kifejezést használta. (Zaj a jobboldalon.) Esztergályos János: Kire mondhatnám én itt az «árulás»-t? Elnök: Ne méltóztassék tréfásan és gúnyolódva felelni az elnök kérdésére, hanem a kérdésre egyenesen felelni. Ezek szerint megállapítom, hogy a képviselő úr nem használta ezt a kifejezést. Esztergályos János: Nem használtam. Nem múlt még el 24 óra és amit én tegnap mondottam, amit itt ezekről a padokról tegnap a munkanélküliséggel és a bolettajavaslattal kapcsolatban elmondottunk, részben már be is következett. Ma délelőtt ostromállapotba helyezték a Belvárost. Körülbelül 1000—1500—2000 munkanélküli sétált a Belvárosban, akik mun9. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 197 kát, kenyeret kértek és abcugolták a bolettát. Erre a város minden részéről megrohamozta a rendőrség és durva brutalitással beléjük gázolt, összeverte, összerugdalta az emberek tömegeit azzal a kiáltással minden ütésnél, hogy itt van a kenyér, itt van a munka, ne neked bolettsi.í Ellenmondás jobb felől. — Farkas Gyula: Ez lázítás! — Gáspárdy Elemér: Lázítás bentről kifelé! — Elnök csenget. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem áll! Ne állítson olyant, ami nem igaz! — Györki Imre: Kenyér helyett rendőrpata! — Br. Podmaniczy Endre: Lázítják az embereket! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek,, képviselő urak! (Györki Imre: önök lázítják, képviselő urak! — Csontos Imre: Maguk az okai minden lazításnak!) Esztergályos János: Nem hallottam, hogy a miniszter úr mit mond. (Bud János: kereskedelemügyi miniszter:: Ne állítson olyant, ami nem igaz! — Br. Podmaniczy Endre: Ki szervezte meg a tüntetést?!) Tisztelt miniszter úr! Tiltakozom az ellen, hogy ön engem valótlanságok állításával vádolhasson itt. Menjen a miniszter 'úr a telefonhoz, hívja fel Andréka főkapitányhelyettest és itőle kérdezze meg, vájjon megtörtént-e ez az eset és ha Andréka főkapitányhelyettes őszinte kíván lenni a miniszter úrral szemben, köteles lesz megmondani, hogy .amit én mondottam, az a tényeknek megfelel. (Neubauer Ferenc: Elhisszük, hogy megtörtént. Dátumra történt.) Ha pedig elhiszik, akkor kérjék meg a miniszter urat, hogy ne vádoljon meg valótlanság állításával. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: En is tiltakozom az ellen, hogy így beszéljen!) Tiltakozom^ az ellen, hogy a munkanélkülieket kenyérhez juttatás helyett durva brutalitással támadják meg. (Br. Podmaniczky Endre: Közönséges lázítás! — Györki Imre: A maguk magatartása és cselekedete lázítás. — Br. Podmaniczky Endre: Ki szervezte?— Neubauer Ferenc: Más emberek bőrének a vásárra vitele. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Már kértem a képviselő urat, hogy legyen szíves a tárgyra áttérni. Esztergályos János: T. Ház! Előre kell bocsátanom, hogy magáról az egész törvényjavaslatról nem sokat fogok beszélni és valószínűleg az urak örömére, rövidesen be is fogom fejezni felszólalásomat. Megindokolom, hogy miért. (Br. Podmaniczky Endre: Ezt akarja elmondani?) Még mondok t. képviselőtársam mást is, csak egy kis idegességmentes türelmet kérek. Megmondom, hogy miért. Egy bizonyos szánakozást érzek napok óta, mióta ezt a toolettajavaslatot tárgyaljuk itt a Házban, azok felett a felszólalások felett, amelyek elhangzanak ezekről a padokról. Az látom, hogy a felszólalók kivétel nélkül mind nagy felkészültséggel, a javaslat alapos áttanulmányozása után jönnék ide, beleöntik, beleviszik lelküket beszédeikbe, beleviszik mindazt a szép és nenemes szándékot, amely egy törvényhozó lelkéből kicsendülhet akkor, ha veszélyben látja az országot, ha veszélyben látja az ország népének érdekét, és látom azt. hogy az igen t. túloldalról ez a sok, szép és nemes lélekből fakadó törekvés nem talál visszhangra. Es nagyon érdekes jelenség, ha az ember alaposan figyeli, a következő: Egynéhány nappal a bolettajavaslat tárgyalása előtt azt lehet momdani, hogy a tenger hullámzásához hasonló mozgás volt észlelhető a túlsó oldalon. A túlsó oldal morailott, zúgott, mint a vihar. (Derültséq jobbfelől. — Felkiáltások: Milyen költői!) Mi történt? Csodák csodája, eljött a viharok ha- -