Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának U18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 157 mezőgazdasági munkásságot, amelynek nincs munkalehetősége, támogassa, s segélyhez jut­tassa az államon keresztül. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván vá­laszolni. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­niszter: T. Ház! Legyen szabad az összkormány nevében az interpellációra röviden válaszolnom. (Halljuk! Halljuk!) A mezőgazdasági munka­hiány jelentőségéről több alkalommal hangzot­tak el már nyilatkozatok ebben a Házban, és a kormány álláspontja ebben a kérdésben a t. Ház tagjai előtt egészen világos. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem tagadható az, hogy a mezőgazdasági termelésben tényleg mutatko­zik bizonyos mértékű munkaiány. Igaz, hogy a munkaerőknek, a munkára kí­nálkozó erőknek egyenletes elosztódása, helye­sebben az elosztódás egyenletessége még netaí fejeződött be tökéletesen. A kereskedelemügyi miniszter úr megkísérli ezt a folyamatot kü­lönböző, a békebelit megközelítő utazási ked­vezményekkel elősegíteni, hogy ahol felesleg van munkaerőben, az könnyen és lehetőleg" ke­vés költséggel átvethető legyen olyan helyekre, ahol időlegesen vagv hosszabb időre , esetleg munkaerőket keresnek. Mindamellett — ismét­lem-- tény az, hogy van a mezőgazdasági ter­melésben egy, a legközelebbi években előrelát­hatólag lassan, de állandóan fokozódó munka­erőfeleslear. Hogy ez mivel van kapcsolatban, annak fejtegetése valószínűleg nagyon messze vezetne; nyilván azzal is, amit t. képviselőtár­saim» említ, ha talán nem is egészen abba.n az értelemben, mint ő mondotta- hogy a mezőgaz­dasági termelés 1 éppen az értékesítés uehóz­sésrei következtében kénytelen két szélsőség között választani: vagy teljesen extenzív S-ÍI-?­dalkodásra meg^ át, ami a legrosszabb mód­szer (Űay van! Úgy van! jobbfelől.), vagv igen p-rő^en intenzív gazdálkodásra megy át, (Tlab^si Halász Móric: Amire n in csert pénz) a'mi téV­mésizetesen az ioarosítást és a munkálatok végzésének gépiesítését vonja maga után. Eb­ben az értelemben tehát ezzel az okkal ez az okozat kétségtelenül kancsolatban van. A másik ok szintén helyes, hogy tudniillik a városok lakossága, az ipari munkára utalt lakosság egy része a mezőgazdasági termelés­ben próbál saját munkahiányával szemben valami enyhülést, munkaalkalmat találni. Olyan kérdések ezek, amelyeknek megol­dása lenyúlik a nemzeti életnek szinte gyöke­réig, egészen fundamentumáig. S én biztosít­hatom a t. Házat, — anélkül, hogy most a kor­mány terveinek közelebbi részleteiről helyes­nek tartanaim nyilatkozni — hogy ezzel a kér­déssel igen behatóan foglalkozik a kormány. Itt van például a kubikos kérdés, amely egé­szen speciális ágazata az agrár, illetőleg mező­gazdasági hiánynak; Az körülbelül nyilvánvaló most már, hogy a magyar gazdasági élet kizá­rólag kubikos munkásoknak ekkora mennyisé­gét állandóan nem fogja tudni munkával el­látni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mintlhogy pedig a szomszéd államok elzárkóznak az elől, hogy ezek a munkások ott munkát találhassa­nak, egészen természetes, hogy más tereken kell ezeket a munkaerőket hasznosítani, le kell telepíteni őket. szóval a mezőgazdasági terme­lésbe más módon kell őket bekapcsolni. Ami most már az interpellációnak máso­dik részét illeti, nevezetesen ^aat, hogy vájjon a kormány hajlandó-e felszólítani a különböző közhatóságokat arra, hogy a mezőgazdjasági pauperizmuson segítsenek, erre a felszólításra szükség nincsen. Minden egyes közület a maga részéről részint társadalmi úton, de közható­sági úton is mindig élénk figyelemmel kíséri ezt a kérdést, s_ minden esztendőben az ősz kezdetén és a. tél folyamán meglehetősen nagy kiterjedésű akciók indulnak meg közpénzekből is, amelyek a munkialhiány okán nyomorba ju­tottak segélyezését célozzák. A belügyminisz­ter úrnak ilyen értelemben hozzám intézett kérdéseire újabban, a múlt esztendőben min­dig azt a választ adtam, hogy nem tartom ugyan ^ elvben, helyesnek a munkiaihiányos segí­tés módját, hanem helyesnek tartom ennek a bajnak munkával való enyhítését, (Helyeslés jobbfelől.) ^mindaimellett a magáin részéről nem^ zárkózom el az elől, hogy ha Valamely törvénybajtóság a nyomort közpénzekből akarja enyhíteni^azt megtegye. Biztosítom a t. Házai hogy ez is azok közé a problémák • közé tartozik, a többi felveteti és felvetendő kérdésekkel, így a szellemi munkia^ hiány kérdésével, azután a munkába anyósok­nak a. lakásügy terén való megsegítésének kérdésével és az egyéb hasonló problémákkal együtt, amelyekkel a kormány állandóan fog­lalkozik, s ahol rögtön tud segíteni a rendelke­zésre álló eszközökkel, rögtön segít, ahol nem ott sem hanyagolja el a kérdést, hanem pró­bálja a jövő számára megéníteni azt az utat, amelyen azután a 'megoldás mozdonyla. el­indulhat.^ Kérném, hogy az összkormány nevében adott válaszomat tudomásul venni méltóztas­sék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszon válasz joga megilleti. Farkas Istyán: T. Képviselőház! Oak egé­szen röviden kívánok a miniszter úr válaszára reflektálni. A miniszter úr nem adott kielégítő választ interpellációmra. Sajnálom, hogy a mi­niszter iir rï&m ment bele mélyebben -ennek a kérdésnek taglalásába, hiszen az reszortjához is tartoznék, és hogy egy olyan széles társa­dalmi réteg számára, mint amilyen^ a munka­nélkül lévő mezőgazdasági munkásréteg, amely feltétlenül magyar réteg is, — amint arra, min­dig hivatkozni szoktak — nincs egy biztató szavasa kormányzatnak. Nagyon sajnálatos és rendkívül szomorú, hogy nálunk^ezzel a réteg­gel sem törődnek. Semmi kilátás nincs arra, hogy a kormány olyan intézkedéseket tegyen, amelyek ezen a^ nagyon nyomorgó társadalmi rétegen segítenének. A választ nem vehetem tudomásul. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdezem is. t. Házat, méltóztatik-e a népjóléti miniszter úrnak az'^összfco'rmány nevében adott válasvát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azok*at, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos : Egyre fogy. a többség! — Eri Márton: De még mindig többen Vagyunk!) Következik Kabók Lajos képviselő úr inter­pellációja az összkormányhoz és elsősorban a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Inter­pelláció az összkormányhoz és a kereskedelem­ügyi miniszter úrhoz a közmunkák sürgős megindításáról. Tekintettel az ország súlyos gazdasági helyzetére, a nagy munkanélküliségre és az ezzel járó nyomorra, mikor hajlandó a kor­23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom