Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-414

Az országgyűlés képviselőházának £l4, kel túlságosan megterhelni, mert akkor sem érünk célt. (Kenéz Béla: Helyes!) Szükségesnek tartanám tehát, hogy a munkanélküliekről, a munkabérekről, a fizetésekről külön statisztikát vezessünk. Nem először történik, hogy ennek érdekében felszólalok. Amikor a statisztika központosittatott és a miniszterelnökség hatáskörébe utaltatott, erre bizonyos ígéretet is kaptunk. Most, hogy ez a szerv központosittatott, erről inkább lehet beszélni. A miniszterelnökség első ténykedése ez a népszámlálási statisztika. Ebben a számlálóívben az a 48 kérdés szerintem már is túlmegy azon a határon, amely a cél érdekében szükséges volna. Kenéz Béla igen t. képviselőtársain azt mondotta, hogy a törvény megállapítja a keretet, ezeknek a kérdéseiknek megfelelő kitöltése pedig a társadalomtól függ és ba ez a kitöltés nem úgy történik, ahogy airra szükség van, akkor a munka majdnem hiábavaló. Arról is kellene azonban gondoskodni, hogy azok az úgynevezett számláló biztosok, akik megbizatást kapnak arranézve, hogy amennyiben ezek az ívek nincsenek megfelelően kitöltve, közben járjanak az^ egyes lakóknál felvilágosításokkal, útbaigazításokkal, meg is feleljenek megbizatásuknak. Éppen a közeli napokból tudok egy nagyon furcsa példát, amikor a törvényhatósági bizottsági választásokra vonatkozó adatokat szintén ilyen számláló ívekkel kutatták. Nem tudom, hogy az illető ki volt, tanító volt, tehát intelligens ember, az ő fellépése azonban valamilyen — mondjuk — tudatlansággal szemben nem volt helyes. Ha már az a lakó nem érti azt a kérdésit, nemtudatosan tölti ki roissziul azt a rovatot, az tévedés flehet, és .akkor nem lehet mindjárt lemarházni valakit. (Egv hang. a jobboldalon: Még ha igaza is van!) Es ha valamit mer sízólni, nem lehet azt mondani, hogy hallgasson. Azt hiszi-e a t. Ház, hogy ha ezek a számláló biztosok ilyen modorban fognak útbaigazításokkal szolgálni, akkor ez majd eredményes munka lesz és ebből azután majd lehet következtetéseket levonni? (Egy hang a jobboldalon: Ebből nem lehet! — Jánossy Gábor: Egy esetből nem lehet általánosítani!) Nem általánosítottam, (Jánossy Gábor: Tudom. Ne haragudjék! — Elnök csenget.) én csak mondom, hogy ilyen eseteik is vannak és voltak. Névvel nem szolgáltam, — és ezeket csak azért hozom ide — hogy amikor ezek a számláló biztosok útnak indulnak, hogy feladatukat teljesítsék, ők iis kapjanak útbaigazítást, hogyan kell ilyen dologban eljárni. (Kenéz Béla: A népszámlálásnál ímeg is kapják!) Ezt csak mellesleg jegvzem meg, ez azonban hozzátartozik az egészhez. Már azért sem lehet helyes, hogy a munkanélküliek statisztikájára ez- az adat egyedül szolgáljon, mert tíz év hosszú időszak. Az igen t. miniszterelnök úr úgy véli a dolgot, hogy még tíz év múlva is ugyanaz legyen a helyzet, mint mai Azt gondolja az igen t. aninisziterälnölk úr, hogy majd tíz év múlva, ha egy ilyen népszámlálás alkalmával megint a munkanélküliekre is gondolunk és rájuk nézve is beállítunk egy kérdést, az akkor kapott adatot majd össze lehet hasonlítani azzal az adattal, hogy tíz évvel azelőtt mennyi volt a mnikanélkülie/k száma? Akármilyen pesszimista is az ember és akármilyen tisztán látja, hogy ez idő szerint milyen a helyzet, még sem gondolnám, hogy majd tíz év múlva is a mostani I adatokból és az akkori adatok összebasonlitá- I sából akarnak következtetéseket levonni a ülése 1930 júnitis 26-án, csütörtökön. 7 munkanélkülieket illetően. Ha itt az igen t. miniszterelnök úr azt fogja mondani, hogy hiszen ez a statisztika jó volna, de nincs rá pénzünk, azt mondom, erre kell, hogy pénz legyen, mert ha áll az, amit Kenéz Béla t. képviselőtársam mondott, hogy csak a baj megállapítása után lehet az orvosláshoz hozzálátni, akkor kell pénznek lennie arra, hogy ezt a diagnózist helyesen és megfelelően meg lehessen állapítani és az adatokból a megfelelő helyes konzekvenciákat le lehessen, vonni. Mert ez a fő, ez #

a döntő. Az orvoslás mindig attól függ, hogy ezeknek a statisztikáknak eredményét azután hogyan bíráljuk el és mely intézkedésekkel kívánunk a bajokon segíteni. Meg fog nekem bocsátani Kenéz Béla igen t. képviselőtársaim, hogy az ő fejtegetéseivel foglalkozom, amennyiben a férfi és a nőnemre vonatkozóan is mondott igen érdekes dolgokat. (Br. Podmaniczky Endre: Nagy tapasztalatai vannak! — Derültség.) Az a meggyőződésem, hogy a háború előtt az arányszám kedvezőbb volt, mint a háború után. A háború által a helyzet romlott. Ebből mi következik? Az, hogy mindent el kell követnünk ebből a szempontból is, hogy háború többé ne lehessen; mert ba nem vonjuk ebben a vonatkozásban is a helyes következtetést, akkor, ha újból háború lesz, ez a helyzet- még jobban le fog romlani. (Br. Podmaniczky Endre: Mindig van háború! — Berki Gyula: Még mindig tart!) Most a közelmúltban láttuk, hogy milyen rossz, káros hatással van a háború ebben a viszonylatban is. (Csontos Imre: Csodálatos dolog, hogy ezt meg lehet állapítani. — Derültség jobb felől. — Jánossy Gábor: Mióta a világ áll, mindig úgy volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: Nem tudom, hogy miért kell ez alkalommal is humort belevinni a dologba, (Br. Podmaniczky Endre: Az a fő, hogy humor legyen!) amikor a kérdés elég komoly, mert pénzbe kerül és önök azt mondják, hogy pénzt nem igen lehet előteremteni és ezért nem lehet a bajokon segíteni. Mondom tehát, olyan fontos a statisztika, hogy annak helyes alkalmazása minden körülmények között szükséges; de ha ez a szükségesség fennáll, akkor ezt minél célszerűbbé és hasznosabbá kell tenni. Nem mondom azt, hogy a javaslatot nem fogadom el, mert hiszen nem lehet valaki a népszámlálás ellen. En csak azért szólaltam fel, hogy, ha a lehetősége megvan, akkor a jövő szempontjából javítson ezen a miniszterelnökség statisztikai központja és hozzon majd jobbat, ha most már ezen nem lehet segíteni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan magas társadalmi kérdések lerögzítésének munkálatait kívánja a törvényhozás tekintélyével, rendelkezésével biztosítani, amelyeknek ismerete nélkül ma egy modern államkormányzatot elképzelni lehetetlen és amely adatok ismerete nélkül nem tudunk helyes képet alkotni azokról az életviszonyokról, azokról a különben meg nem ítélhető nagy világáramlatokról és jelenségekről, amelyek a mi együttélésünknek és fejlődhetésünknek feltételeit meghatározzák. A statisztika az a tudomány, amelynek ismerettárában megjelenülnek azok a nagy^ életfolyamatok, amelyeknek kiindulási pontját talán nem ismerjük, éppen a mi emberi véges ismereteinknél fogva nem ismerjük sokszor azokat a távolfekvő célokat, amelyeket ezek elő