Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának Ü8. ülése 1930 július 2-án, szerdán» Í47 vényiben benne van, hogy a szabályrendeletet be kell várni és csak úgy szabad választani, ahogy a törvényhatóság szabályrendelete azt előírja. Túlteszi magát ezen és mivel a törvény 100. és 101. §-a megengedi, 'hogy az első törvényhatósági tanácsot rendeleti úton választassa meg, egyúttal túlteszi magát a törvény szabályain és azt mondja, most én hozok szabályt. Es mit teszi _, . Azt mondja, igaz, hogy a törvény azt állítja, hogy tizennégyen ajánlhatnak, de én most hozzáteszem rendeleti úton, hogy 25 tagot kell ajánlani, akik közül ebben a 14-es számban egy sincs benne. Most mi történt? Fogta magát a többségi párt ott a városházán és azt mondotta: A miniszter megszabta, hogy 25-öt kell ajánlani; olyan párt tehát, amelynek nincs 25 tagja, mint ajánlott és nincs külön 14 tagja, mint ajánló, nem vehet részt a választásban. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy akkor, amikor itt tárgyaltuk a törvényt, a miniszter folyton-folyvást hangoztatta, hogy az autonómiát nem engedem bántani, a pártok érvényesülhetnek, a szavazás rendben történik majd meg és íme egyszerre csak kiad egy rendeletet a miniszter úr, amelyben épp az ellenkezőjét cselekszi. Legalább a miniszter úr államtitkárja jelen volna, hogy hallaná ezeket, mert ezt egy pillanatig sem szabad válasz nélkül hagyni. Mit jelent az, amit tettek? Azt jelenti, hogy a törvény ellenére rendelettel kormányoznak; az jelenti, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr megengedte magának azt a luxust, hogy a törvény parancsa és, rendelkezése ellenére megfosztott egyes pártokat attól f a lehetőségtől, hogy a törvényhatósági tanácsba tagokat küldjenek. (Dabasi-Halász Móric: Be kell panaszolni a közigazgatási bíróságnál!) Ez igaz t. képviselőtársam, de ez a kérdésnek csak egyik része. A közigazgatási bíróság már nem egyszer megsemmisítette az ilyen elhatározásokat. Ez azonban csak a jogi része a dolognak. A politikai része az, hogy a miniszter urak megengedik maguknak a rendeleti felhatalmazásokkal való ilyen visszaélést. Nem szabad megtörténni ennek, mert a Ház ellenőrzése alá tartozik. Amikor a belügyminiszter úr ilyen számszerűséget állapított meg, akkor túltette magát a törvényen és megsértette nemcsak az autonómiát, hanem azt a szuverenitást is, amelyet csak a törvényhozó hatalom engedhet meg. De ez nem elég. Tovább ment a mélyen t. belügyminiszter úr. Az örököstagok választásánál valóságos paródiát enged meg. Emlékeztetem a t. Házat arra hogy mikor az örököstagokról volt szó, akkor ezekről a padokról rendre felállottunk és azt mondottuk, hogy ez egy peer shub, mit csinál a belügyminiszter úr, 22 és 32 örököstagot enged választatni, kijelölés alapján egy zárt számot, amellyel a többségi pártok rendelkeznek? Tiltakoztunk.es akkor a t. belügyminiszter úr azt mondotta, hogy benne lesz a törvényben, — és ő is úgy magyarázta — hogy csak nagyon kiváló, érdems egyéniségek lehetnek örököstagok. És méltóztassanak megnézni, hogy mi történt. Fogta magát az úgynevezett kijelölő választmány, a főpolgármester vezetése alatt a többségi pártokból vette a megállapított számban az örököstagok jelöltjeit és választott olyan egyéneket, akik közül egyesek tízéves törvényhatósági bizottsági tagságra tekinthetnek viszsza, mások öt évre, de volt olyan is, aki hó- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. napokkal ezelőtt még csak póttag volt (Propper Sándor: Ügy van! A lakásdrágító Német?!) és most egyszerre örökös taggá lépett elő. ( Jánossy Gábor: Autonóm dolog volt!) Bocsánatot kérek, autonóm dolog volt, de olvassa el t. képviselőtársam a törvényt. A törvény úgy kezdődik, hogy azoknak a tiszteletreméltó polgárok sorából, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek. (Tabódy Tibor: Szerezhettek érdemeket! — Farkas István: Például a boltbérek drágításával nagy érdemeket szerzett!) Ha t. képviselőtársam azok közé tartozik, akik ismerik ezt a névsort, akkor egy kérdést intézek képviselőtársamhoz. (Halljuk! Halljuk! a közéven.) Szíveskedjék nekem megmondani, de őszintén, hogy — ha szavazott ebben a kérdésben — tudja-e például hogy Németh Béla póttagból lett bizottsági tag és Ledermann Mór bizottsági tag a főváros körül milyen hervadhiatlan érdemeket szerzett. (Tabódy Tibor: Én nem tudom, de azok, akik jelölték, valószínűleg tudják!) T. képviselőtársam, nemcsak ön nem tudja, ők maguk sem tudják. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Maguk csodálkoztak a legjobban!) Higyje meg t. képviselőtársam, hogy mikor ez a frivolitás történt a fővárosban, hogy párttekintetekből összeállították az örökös tagsági listát, amely mindent jelent, csak ennek a törvénynek- igazolását nem jelenti. Amikor összeállították az örököstagsági listát, amelyben nincs egyetlen név sem, — de egyetlen-egy sem — amely patinás nagyszerűséggel volna körülövezve... (Simon András: Ennek nem a törvény az oka! — JáDossy Gábor: Ezt nem a kormány csinálta, hanem az önkormányzat!) Tessék csak megvárni, amit mondóik és mindjárt tetszik látni, hogy a kormány csinálta. (Egy hang a jobboldalon; Ki jelölte ki őket? — Zaj.) Mindjárt elmondom ennek a dolognak a historikumát. Szó volt arról, egyik bizottsági tagtársunk és képviselőtársunk, Lázár Miklós, még képviselővé törtónt megválasztása előtt rámutatott arra, hogy vannak itt férfiak, akik a főváros körül nagy érdemeket szereztek, itt van egy Apponyi Albert, itt vannak nagy bírói nevek, itt vannak nagy művészi nevek, nagy írói nevek, itt vannak a nagy közigazgatási nevek, amelyeknek viselői a főváros körül érdemeket szereztek. T. képviselőtársam, most majd mindjárt látja, hogy a kormány csinálta. A rendelet, amely ezt a törvényt kíséri, akiképpen intézkedik, hogy az. örököstagsági választásokat a kijelölő választmánynak, a választásra irátnyuló tevékenysége előzi meg. Ennek a választmánynak összeállítása a rendelet szerint akkép történik, hogy mindig a kormány van benne többségben és a főpolgármester irányítja ezt a kérdést is. Ezek az urak összeültek és egymáisközt elintézték, hogy kik legyenek örököstagok. Pártkeretek szerint osztották meg ezt egymás között. Mi közülünk senki sem vágyódik rá, nem is akarunk örököstagok lenni, én ilyen körülmények (közt soha el sem fogadnám. De egy olyan pártnak, mint a nemzeti demokratapárt, nincs örököstagja. Engedelmet kérek, nem frivolitás az, hogy így állították Össze maguk közt az örököstagságokat és ezzel maguknak biztosították a mindenkori többséget. Ha ez a törvény azt mondja, hogy csak kiváló érdemek fejében lehet örököstagságot nyerni, akkor ez azt jelenti, hogy ki kell emelkedniük a sorból, ennek az örököstagságnak megtisztelőnek kell lennie, olyannak kell lennie, hogy mindenki tudja, hogy ez ezt tette a fővárosért, ez ezt az áldozatot hozta, ez szel22