Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Àz országgyűlés képviselőházának 1*18. ülése 1930 július 2-án, szerdán, Í43 vaztak közös listán, a kapitalistákkal és a nagyDanikátokkal! — Mai a sits Géza: Jó vicc! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Vieziám István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Malasits Géza Viczián mint szabadsághős, ez a legújabb vicc!) Reisinger Ferenc: Kétségtelenül igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ezzel az iparmentő politikával a nagyipar visszaélt. Meg tudom érteni úgy munkásszempontból, mint nemzetgazdasági szempontból, hogy egy fejlődő, vagy egy nem prosperáló iparnak, hónaljmankót teszünk a hóna alá vámvédelem alakjában, de akkor ettől az ipartól megkövetelem, hogy e védelmi idő alatt szervezkedjék, keressen piacot, igyekezzék magát tehnikailag tökéletesíteni, igyejkezzék minden módon odahatni, hogy bizonyos idő elmultával ne legyen szüksége erre a hónalj mankóra. Meg tudom érteni polgári kapitalista termelési szempontból, amint beszédem elején mondottam, hogy védőintézkedéseket tesznek. Be amikor méltóztatnak meghozni ezeket a védő intézkedéseket és ezek a védő intézkedéseik egy nem megfelelő ellenőrzés ós kormányzat mellett azt jelentik, hogy bizonyos protekciós vállalatok és a bautokrácia szarva égig nő, amelyet azután éreznek a saját hátukon, a földbirtokosok érzik a saját bőiükön, a 10.000 holdasok érzik, hogy ez a politika nem jó s ez azután áldozatául veszi magának nemcsak a fogyasztó- és dolgozó munkástöniegeket, de végül Magyarország legrégibb teherhíró osztályát, a földbirtokososztályt is, akkor t. képviselőtársaim, méltóztassanak megengedni, ízléstelenség minket vádolni a bekövetkezettekért. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Szabóky Jenő: Tovább nem játszunk! — Propper Sándor: Nagy kő esik le a szívünkről! Majd hallják még másoktól is!) Csendet kérek! Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok beszédjét befejezhesse. Reisinger Ferenc: Miután ez a javaslat az én elbírálásom szerint erkölcsi szempontból nem elégíti ki a földbirtokososztályt, mint ahogyan a komoly, tisztességes földbirtokosok erkölcsi szempontból tiltakoznak is ellene, nem elégíti ki a kisgazdaközönséget, ezzel szemben egyoldalú adómentesítést jelent egy bizonyos osztálynak, ezzel szemben megterhel már adóval amúgyis agyonsanyargatott néprétegeiket és azonkívül a végrehajtás szempontjából ezt a törvényjavaslatot messzemenő, rettenetesen veszélyes adminisztrációval rendelkezőnek és a közönség zaklatására vezetőnek látom, azért ezt a törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Kérem, szíveskedjenek hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Bárdos Ferenc képviselő úr beszédét holnap mondhassa el. (Igen!) A Ház a halasztást a képviselő úrnak; megadta. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom es előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket, holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék kia most tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozatiképpen mondom ki. Sándor Pál képviselő úr a mai ülés folyamán személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért és kapott szólásra engedélyt. A szó a képviselő urat megilleti. Sándor Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A mai napon Gaal Gaston t. képviselőtársam beszéde alkalmával szóváltás volt köztem és Prónay államtitkár úr között. Ez a gyorsírói jegyzetek szerint a következőképpen folyt le (olvassa): «Báró Prónay György: Bocsánatot kérek, a képviselő úr nekem egyszer kiviteli monopóliumot ajánlott! Azt mondotta, hogy azt kell megcsinálni! Elénk felkiáltások jobbfelől: Aha! Aha! Sándor Pál: Rosszhiszemüleg nem engedek semmit sem elferdíteni, államtitkár úr! Báró Prónay György: Nem áll, nem ferdítés! Sándor Pál: Rosszhiszemüleg ferdít! Ez önre vall! Nem méltó arra a helyre, ahol van!» Bocsánatot kérek, t. Ház, hogy az utolsó mondatokban elragadtattam magam. Nem akartam sem Prónay báró urat megbántani, sem ilyen messzemenni, azonban az, hogy nekem valaki imputálni akarja azt, hogy én a monopóliumok barátja vagyok, mégis annyira fájt és annyira indulatba hozott, hogy ezek vak kisiklottak a számon. Amennyiben Prónay báró úr ezt rossznéven venné, nyilvánosan megkövetem őt (Helyeslés a jobboldalon.) és kérem, hogy e szavakat méltóztassék tárgytalanoknak tekinteni. (Helyeslés.) A lényegre vonatkozólag azonban kötelességem nyilatkozni. A*zt hiszem, hogy ebben az országban nincs az a futóbolond, aki engem monopolisztikus iránnyal vádolhat meg. (Jánossy Gábor: Nem is vádolta senki.) Egész életemet azzal töltöttem el, hogy a szabad kereskedelmet, a szabad forgalmat védtem, sokak szemében túlságosan. Miután azonban arról, amit báró Prónay államtitkár úr felemlített, egy beszélgetés alkalmával volt szó, amely kettőnk között négyszemközt folyt le, súlyt fektetek arra is, hogy az ő szemében ne legyek hazug és megmondjam a teljes igazságot. Annyival is inkább elmondom, mert azt hiszem, olyat mondok el, ami a t. Házat is érdekelni fogja. Hónapokkal ezelőtt, nem tudom, hogy négy vagy öt hónappal ezelőtt, hozzám fordult Londonból egy nagy alkuszcég, amely eddig teljesen a politikai szélsőjobb üzleti intézményeivel volt összeköttetésben és meglehetősen nagy forgalmat bonyolított le Magyarországgal. Így tudom, hogy sok tojást, sok baromfit vittek ki, sőt azt is tudom, hogy a vidékről magyar bútorokat vittek ki. Ez a cég hozzám volt ajánlva és azzal a kívánsággal jött hozzám, hogy én lehetőleg közvetítsem azt^ a minisztériumnál, hogy egy másik nagy cég, az úgynevezett Josef Rank cég. — amely, mint utóbb információkat szereztek be, csak csekély 40 millió font kapitálissal bír, amely a legnagyobb malomkonszern és egyszersmind a legnagyobb gabonakonszern — hajlandó Magyarország összes gabonafeleslegét megvenni. Én, mint ellenzéki képviselő, természetesen kötelességemnek tartottam, hogy ezt az ajánlatot az Omke. igazgatója révén, Balkányi Kálmán révén a földmívelésügyi minisztériumba küldjem és miután tudtam az előző dolgokról, amelyekről most nem akarok szólani, hogy báró Prónay t. képviselő úr kezében van ez a hatáskör, tehát az ő kezéhez juttattam ezt a levelet. Megüzentem azt, hogy legyenek szívesek saját személyük révén is információkat beszerezni és amennyiben ezek megfelelnek, ak-