Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

142 Az országgyűlés képviselőházának rint megnevezni. (Rothenstein Mór: Még az elnököt sem respektálják! Menjenek ki, ha kaszinózni akarnak! — Derültség jobb felől. — Szabóky Jenő: Pedig milyen érdekes ez! — Várnai Dániel: Bethlent behívjuk, akkor mindjárt csend lesz! — Rothenstein Mór: A tanító bácsi mindjárt jön! —Br. Podmaniczky Endre: Majd a Móricot ellátja! — Derültség. — Rothenstein Mór: Nem! Majd a Bandit! Derültség.) Podmaniczky és Rothenstein képviselő urakat kérem, méltóztassanak a szokott párbeszédeket ezúttal mellőzni! . (Derültség. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rei

singer Ferenc: A javaslatot áttanulmányoztam és megállapítottam azt, hogy ez a javaslat cirka 20 darab rendelet kibocsátását írja elő. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Huszonegyet!) Huszonegyet. Elő van írva, hogy ezeknek a rendeleteknek meg kell jelenniök. De van a javaslatnak még néhány intézkedése, amely arra enged következtetni, hogy még e 21 rendeleten felül is szükség esetén, ha a kormány úgy találja jónak, egy féltucat vagy egész tucat rendeletet kibocsáthat. (Zaj.) Miután az adminisztrációról, az ellenőrzésről éppen ezek az előttünk ismeretlen rendeletek vannak hivatva főként és elsősorban intézkedni, nem tudom megállapítani, micsoda adminisztráció és micsoda ellenőrzés fog ebből kisülni, nem tudom tehát megállapítani azt sem, milyen terhet és mennyi kellemetlenséget ró ez részben az államháztartásra, részben pedig a fogyasztó közönségre. Az én felfogásom szerint tehát... (Fráter Jenő: Nem halljuk! Jobban!) Tessék csendben lenni, akkor majd hallják! (Fráter Jenő: Csendben vagyunk, de nem halljuk!) Szerettem volna ennek a javaslatnak kapcsán még néhány kérdéssel foglalkozni, a túloldal viselkedéséből azonban azt látom,... (Egy hang balfelől: Hangosabban kérjük beszélni! Itt közel vagyok, csendben vagyok. mégsem hallom! — Bárdos Ferenc: Nem tud hangosabban beszélni! — Br. Podmaniczky Endre: Nem baj az, csak az időt kell húzni, nem muszáj azt hallani!) A túloldal viselkedéséből azt vagyok kénytelen megállapítani, hogy az innen jövő érvekre nem nagyon kíváncsiak, (Szabóky Jenő: Ebben van valami, beismerjük bűnösségünket! — Viczián István: Nem jönnek érvek! — Jánossy Gábor: Várjuk az érveket! — Rothenstein Mór: Pedig tanulhatnának!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak tekintettel lenni arra, hogy a képviselő úr nem rendelkezik csengő hanggal. Méltóztassanak tehát csendben maradni! (Jánossy Gábor: Ügy van! Csendben hallgassuk! Gyenge a hangja!) Reisinger Ferenc: Viczián képviselőtársamnak arra a közbeszólására, hogy erről az oldalról nem jönnek érvek, javaslatok, legyen szabad megjegyeznem azt, hogy nem tehetek róla, ha az Önök által megalkotott házszabályok annyira mostohák az ellenzékkel szemben, hogy nincs módunkban megfelelő okos javaslatok előhozása. (Zaj jobbfelől.) Egészen tárgyilagosan, mondhatnám, hozzáértéssel bíráltam a javaslatot. (Viczián István: Egyhangú vélemény! — Jánossy Gábor: En elhiszem neki, csak halljuk!) Szerettem volna a javaslat bírálatát kiegészíteni egy pár olyan kérdés előhozásával, a termelésre vonatkozó nézetem idehozásával... Viczián képviselő úr ismét int. (Viczián István: Kíváncsi vagyok!) Ez nem b 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán, mozi-ügy. Méltóztassék megengedni, van talán ezen a földtekén még más ember is, aki foglalkozik gazdasági kérdésekkel, még pedig nem közérdekű moziügyckkel, hanem a termelés kérdéseivel. Igenis, egészen komoly szándékom volt, — méltóztassék jegyzeteimet megnézni — hogy gazdasági és termelési kérdésekkel fogok foglalkozni. Gaal Gaston képviselő úr egészen komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel s öt pontba sorolta azokat a dolgokat, amelyeketnézete szerint >a kormánynak éveken keresztül meg kellett volna valósítania. Ezek sem voltak komoly dolgok? (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Fogalma sincs róla! Egészen mást mondott!) Eddigi tapasztalataim la-zt mutatják, hogy Gaal Gaston képviselő úr többet ért ehhez a „kérdéshez, mint a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim legtöbbje. (Viczián István: Gaal Gaston •palástja mögé bújik i& 'szociáldemokrácia!) Gaal Gaston képviselő úrnak a földművelés, terén egész múlt van a háta mögött. Az ő javaslatai tehát, azt hiszem, elég komolylak, mégis ezekre is azt mondják (Egy hang Jobbfelől: Nem szorul a maga dicséretére!) egészen apró, hozzá nem értő földmíves emberek, hogy nem hoznak olyan javaslatot, amelyet figyelembe lehetne venni. En az ő öt pontját kiegészítem azzal, hogy ha azoknak talán nem is mindegyikét fogadom el teljesen száz percentig, de nagy részét elfogadom, és vagyok bátor figyelmeztetni a kormányzatot arra, hogy ezen az öt megoldáson kívül feltétlenül súlyt kell helyeznie még arra is, hogy a fogyasztóképességet ebben az országban helyreállítsa. Merthogy a búza ára ilyen alacsony, hogy önök a búzát nem tudják értékesíteni, annak nemi utolsó helyen, hanem talán elsősorban az aiz oka,^ hogy a magyar dolgozó néprétegek elvesztették fogyasztóképesíégüket. 'Ez a kormányzati mentalitás, ez a kormányzati rendszer volt az. amely »a- forradalmak után kormányrendelettel elvette a munkabérek 50%-át. Ez a mentalitás azután megindítója volt annak a gazdasági katasztrófának, amelyet most végső fokon az agrárius osztály is nyögni kénytelen. Azt mondják az urak, hogy ez világprobléma. Azt méltóztatnak mondani, hogy gazdasági krízis másutt is van. Hát igen, van, de másutt nem igyekeznek éppen a legvagyonosabb néprétegek, elsősorban a nagyipar és a bankokrácia felsegélyezésére, mint ahogyan ez a gondoskodás^ önök részéről itt történik. Hiszen ma délután itt állandó közbekiáltások hangzottak el az előttem • szólottak beszédei alatt, hogy a súlyos, drágító ipari vámok, a kartellek okozták ezt. ( Hát, t. túloldali képviselőtársaim, kinek a bűne az, hogy ezek a kartellek itt így működnek"? (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Kinek a politikája tette lehetővé, hogy itt kartellek alakultak ki olyan meg nem engedhető módon? Kinek a politikája okozta, tette lehetővé, hogy ezekkel a kartelekkel és ipari vámokkal kapcsolatban felsegélyeződött a nagyipar és a banikokrácia, az a hitelbank, amely a nagyipari vállalatokban is igen nagy részes?. Amikor önök védik ezt a nagyipart (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy védjük!) a különböző vámokkal, akikor ne méltóztassanak ennek összes következményeit a mi nyakunkba akasztani, elvégre ezt a javaslatot nem mi terjesztettük ide és nem mi szaviazzuk meg. Ha tehát az urak ezeket a kérdéseket felhozzák, legyenek türelmesek, elvégre önöknek, a 'kormányzópártnaík minket ezéirt __ felelőssé tenniök nem lehet. (Viczián István; Önök sza-