Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

140 Az országgyűlés képviselőházának . gató kereszténypárttól, hogy miért méltóztattad éveken keresztül ezt a rettenetes rablást és uzsorát tűrni? Miért nem jöttek a Ház elé egy egyszakaszos törvényjavaslattal, amely öt perc alatt keresztülment volna, ha azt tartalmazta volna, hogy a kenyéruzsorát akarják az urak letörni? Ha r

tehát a kormányzópárt és annak kormánya éveken keresztül tűrte ezt bűnös könnyelműséggel, akkor felvetődik a kérdés, hogy most hogy jöhetnek ezzel a javösla.ttal. Elnök: A Jkép viselő úrnak nines joga bűnös könnyelműséggel vádolni egy pártot azért, mert az valamely ügyben nem tett intézkedést. Méltóztassék a parlamentáris kifejezéseket megtartani. (Zaj.) Reisinger Ferenc: Nem tudom, hogy inparlamentáris kifejezést használtam-e; keresek majd valami ^virágnyelvet ennek a gondolatnak -kifejezésére. Nékem nagyon nehéz a virágnyelvet elsajátítani, mert én őszintén, becsületesen, minden mellékgondolat nélkül az ügy érdekében szoktam beszélni, éppen csak arra figyelek, hogy a képviselő urak sértve ne érezzék magukat. A tárgyi igazság az, hogy önök ezzel indokolják a boletta-.Ta vas latot, tehát a saját indokolásukra hívom fel a figyelmet. Azt hiszem, ezt elég udvarias nyelven mondtam. — a végén még egész diplomata lesz belőlem, ha ezzel a javaslattal sokai g foglalkozom. (Derültség.) A * saját magulk érvét méltóztassanak revízió alá venni, megvizsgálni és odahaza a baloldali mellükre nagyot ütni és mea culnát mondani, hogy miért tűrték a rettenetes áruzsorát. Azt hiszem, hogy van itt valami elrejtve ebben a kérdésben, mert nem egészen^ ilyen tisztának és simának látszik ez a kérdés. En eddig a javaslatból semmit se tudtam kiolvasni. Mint méltóztatnak látni, én a javaslat intézkedéseire hivatkozom. En a. javaslatot elolvastam és azt látom, hogy itt nincs megszabva a liszt é«í a kenyér ára, hanem ez megint egy négyed-tucat miniszterre van bízva, akik majd,rendeletben fogják szabályozik ezek árát. Tessék nekem megengedni: én ezt nem tartom elég garanciának. Nem akarom az illető miniszter urakat személyükben megsérteni, de ezideig a. legkimagaslóbb garancia V-a-ss József népjóléti miniszter úrnak a ceglédi piacon tett kijelentése volt, aki ott borzasztóan kivágta a rezet, hogy meg fogia mutatni, hogy a kenyér ára nem lesz drágább. Ez elsősorban is nem tőle függ. Meg vagyok róla győződve, hogy úgy, mint más időben, most is az illetékes minisztériumok kénytelenek lesznek annak á nagyerejű nyomásnak engedni, amely majd őket szorítani^ fogja a kenyérdrágítás megengedésére. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Reisinger Ferenc: Tisztelettel kérem a Képviselőházat, méltóztassanak beszédidőmet egy félórával meghosszabbitani. (Felkiáltások \ a szélsőbal oldalon: Megadjuk.. — Zaj jobb felől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni abhoz. hogy a képviselő úr beszédideje egy félórával me-rbesszabbittassék? (Felkiáltások: Igen! Nem!) A Ház a mee-boszszabbítá-shoz hozzájárul. (Felkiáltások johbfrlől: New járultunk hozzá! — Szabóky Jenő: Ujabb témát kérünk. — Kabók Lajos- Többségben vagyunk! — Farkas István; Hátunk megett a nép. önök esxmaszon állnak. Önök a szárazra tett hal. — Zaj.) Reisinger Ferenc; T. Kéoviselőház! Szabóky Jenő igen t. képviselőtársam azon óhaj^^J/,18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. tásának, hogy más témáról beszéljek, készséggel teszek eleget abban a pillanatban, amikor más javaslattal méltóztatnak idejönni. 'Nem passzióból beszélek én erről a témáról hanem azért beszélek, mert előttünk fekszik egy javaslat, amelynek súlyát úgy látom, rettenetesen fogják érezni az urak is. (Zaj. — Esztergályos János: Majd önnek a választói fognak más témáról beszélni legközelebb.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János képviselő urat ismételten figyelmeztetem, maradjon csendben^ (Szabóky Jenő közbeszól.) Szabóky Jenő képviselői urat is kérem, szíveskedjék csendben maradni. {Rothenstein Mór: Ügy látszik, a képviselő úr nincs tisztában a házszabályokkal, — Br. Podmaniczky Endre: A Móric tudja a házszabályokat!^ Rothenstein Mór képviselő urat kérem, ne figyelmeztesse a házszabályok mee-tartására képviselőtársát (Zaj. — Rothenstein Mór közbeszól. — Felkiáltások jobbfelől: Majd a Móric! — Farkas István: Ott vannak a házszabályok az asztalon, olvassa el.) Reisinger Ferenc: Egyébként meglehet, hogy bizonyos kérdésekben ismétlésekbe bocsátkozom. Én úgy állítottam össze beszédemet, hogy nem époen közönségesen ismételem, szajkózom azt, amit előttem szólott t. képviselőtársaim elmondottak, nem tehetek azonban arról, hogy Gaal Gaston képviselőtársam után következtem, aki nagyszerű szakszerűséggel bírálta a kérdést é« véletlenül több szejnpontot éppen abból a nézős^ö^ől bírált, amiből én is bírálom a javaslatot. Én azonban ennek ellenére a javaslatot még egv másik külön szemszögből is bírálom. Mert Gaal Gaston képviselő úr éppen űgv. mint én, nagybirtokosi szempontból is bírálta a javaslatot, ezért találkozom vele több kérdésben. T)e viszont én bírálom a javaslatot ezenkívül egv másik szem^nn+ból is. a munkasosztálv érdekei sz^nmontjfinól egyoldalúin ff is. (Farkas István; Szabóky v-pm bírálja, ahhoz nem mer hozzáfogni! — Zaj A Hogy visszatérjek tulajdonképpeni mondanivalóimra, a kenyér jelenlegi árának fenntartására vonatkozólag nem látok semmi garanciát. Szeretném most már, ha jobboldali képviselőtársaim és a miniszterek egyértelmű leleplezése következtében a kenyér ára olcsóbb lenine. Mert ha a 32 pengős búza mellett is lehetett ugyanezért az összegért kenyeret árusítani, (Ügy van! jobbfelől) akkor most 15—16 pengős búzaár mellett, meg* 8 pengős búzáról is beszéltek a képviselők, (Szabó István: A zöld uzsorások annyiért vették Zemplénben a búzát.) szintén lehetne a kenyeret tovább is a mai áron árusítani. Ezt elfelejtették képviselőtársaim, pedig még a boletta ellenére is lefelé kellene vinni a kenyérárakat. (Szabó István: Bizony lejjebb!) Még mindig az volna az indokolt, még mindig nem érthető, hogy miért igyekezik a kormány a javaslatban . . . (Neubauer Ferenc közbeszól.) 1938-ban mi ezt máskép csináltuk volna, igaz-e Neubauer képviselő úr? Amikor egy elven voltunk! (Br. Podmaníczky Endre: Amikor gersliit ettünk! — Györki Imre: Együtt voltaik kormánybiztos főispánok.) Nem szégyen ez, én dicsőségnek tartom. (Pronper Sándor: Sőt még könyvtárat is rendeztek be. — Zaj) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Reisinger Ferenc: Eddig nem látok komoly garanciát arra, hogy a lisztárak — mondom, még a boletta hozzácsatolása mellett is — csökkennének. Ez is egy ócska, elhasznált szempont Szahóky képviselő úr? Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz-