Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának if 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 131 ebben a kérdésben nem állt azon a magaslaton, amelyen ilyen nehéz időben a kormánynak állnia kellett volna. (Pakots József: Teljesen elvesztette a fejét! — Derültség jobbfelől.) Természetes ez a kapkodás. Hiszen a javaslatnak a szövege is a kapkodás • jellegét viseli magán. Az egész javaslatnak átmeneti jellege, megindítása, benyújtási módja és benyújtási ideje csak azt a tételt látszik bizonyítani, amit én már többször felállítottam, hogy ez a kormány nem képes már a gazdasági válság megoldására. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elénk ellenmondások a jobboldalon.) T. Ház! Vannak, akik azt mondják vagy azt mondották, hogy ez a javaslat olyan elégületlenséget fog kelteni, hogy meg fog bukni a javaslat és meg fog bukni a kormány (Gr. Hunyady Ferenc: Ugyan, dehogy! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Bár én eddigi tapasztalataimból nem láttam azt, hogy egy téves intézkedésnek politikai konzekvenciáit a kormány levonta volna, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) bár meg vagyok győződve róla, hogyha megbukik a javaslat, akkor sem fog a kormány lemondani, mégis kijelentem, hogy én, aki nyíltan és őszintén hangoztatom, hogy ez a kormányzati rendszer lejárta magát és hogy ennek felváltása szempontjából üdvös volna, nem kívánom, hogy a kormány ezzel a javaslattal bukjék el, nem kívánom pedig azért, mert amikor én azt mondom, hogy a nemzet érdekében szükség volna egy kormányválságra, vagy a kormányzat kicserélésére, akkor nem azért mondom ezt, hogy zavart csináljak, hanem azért, hogy egy nagyobb zökkenéstől megkíméljem az országot. Ez az én elgondolásom lehet hibás, vessenek követ rá, de őszintén meg kell hogy ezt mondjam, és pedig azért, mert én azt szeretném^ hogy az az elégületlenség, amely ma a kormánnyal szemben országszerte uralkodik, ezek között a keretek között maradjon és ne váljék olyan elégületlenséggé, amely a társadalmi rend és a társadalmi osztályok ellen fordul. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nehéz időket élünk, tudjuk ma ezt valamennyien és én méltánylom ennek a kormánynak — amelynek tagjai között több barátomat tisztelem és becsülöm — eddigi munkáját, de ha t kell, ostorozom tévedéseiket. En tudom, hogy ez az ország kell, hogy levonja a háború konzekvenciáit és tudom, hogy az egész világ szenved a háborúk és békék hatása alatt s szenvedni fog továbbra is, mert az emberiség útja az igazi haladás, a beteljesülés felé mérhetetlen szenvedéseken át vezet, és én tudom is, hogy az én férfias magyar nemzetem ki fogja venni részét ezekből a szenvedésekből, de meg kell hogy győződve legyen arról, hogy ezek a szenvedések nem lesznek hibák által tetézve azok részéről, akik hivatva volnának sorsát enyhiteni és könnyíteni. Minthogy azonban nem látom, hogy ez a javaslat az országnak, a köznek érdekeit szolgálná és minthogy nagyon is félek és alapos aggoldalmam van, hogy :szociális téren ez a javaslat nagy bajokat^ fog okozni, különösen azáltal, hogy szembeállítja a termelőt és a fogyasztót, a gazdagot és a szegényt, az osztályt és osztályt, én t ezt a javaslatot elhibázottnak tartom és azért nem is fogadhatom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Hegymegi Kiss Pál! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Eri is azon iaz állásponton vagyok, amelyen előttem szólott igen t. képviselőtársam. Bár szeretném azt, hogy a mai kormányzati rendszer felcseréltessék, azonban ha már ezt a holetta-javaslatot a mélyen t. többség megszavazza, igazán nem óhajtom, hogy ez a javaslat az országban súlyos, keserű csalódást és rázkodtatást eredményezzen, mert ez ennek a nemzetnek rendkívül nagy kárára volna. Azok közé az ellenzéki képviselők közé tartozom, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) akik ha egy helyes, üdvös és jó dolgot láttak, szívesen támogatták a kormány egyes intézkedéseit, de mint ellenzéki képviselő éppúgy kötelességemnek tartom, hogy itt megjelenjek a Ház színe előtt és olyan célszerűtlen intézkedéssel szemben, amelyből ennek az országnak súlyos kárát látom, a leghatározottabban tiltakozzam és jól esik nekem azt látnom, hogy ebben a tekintetben a gazdatársadalom képviselői, az agráriusok, a nagybirtokosok, a munkásság képviselői, a merkantil irány képviselői egyaránt megteszik a maguk óvását, amelyet nézetem szerint meg is kell tenniök. Először is szeretném, ha tisztában lennénk azzal, mit jelent az agrárgondolat; azt jelenti-e, hogy mi elismerjük, hogy ennek az országnak Lakossága elsősorban a föld mívelésére hivatott, és az ország kormányának feladata elsősorban az, hogy a föld népét, ezt a termelőosztályt a legteljesebb mértékben támogassa, hogy termelhessen és. a többi foglalkozási ág is e körül az osztály körül csoportosítva ellát-hassa a maga feladatait. De sohasem gondoltam, — és tagadom, hogy így lenne — hogy az agrár érdek azt jelentené, hogy én a gazdatársadalmat a többi társadalmi réteg rovására támogassam, mert egyáltalában nem jelent produktív támogatást az, ha elveszek valamit az egyiktől és odaadom a másiknak. A gazdasági élet vérkeringése, amelyet nem lehet papíroson és szabályokkal szabályozni, ezt azután kiigazítja és a gazda éppúgy súlyosan károsodik az ilyen céltalan intézkedések (miatt. Ezért én az ilyen támogatási rendszert ia magam részéről teljes mértékben elítélem. Nem is láttunk erre példát máshol, mint csakis a kommunizmus alatt, amikor kiválasztottak egy társadalmi réteget és annak kívántak adni, hogy az a többit lenyűgözze. A mai időkiben azonban ellenkező a helyzet; a mai időkben azt is látjuk, hogy ezért a gazdatársadalomért, — amint előttem szólott képviselőtársaim megmondották — ez a kormány akkor, amikor lehetett volna és amikor kellett volna, nem tett semmit. Osztozom előttem szólott képviselőtársamnak abban a megállapításában, hogy bűn ilyen javaslattal a kánikula, az aratás idején foglalkozni, mert a magyar mezőgazdaság válsága, ez a súlyos probléma már évek óta állt előttünk, és az a kérdés mélyebb figyelmet érdemelhetett volna. A székesfővárosi töirvényjavaslattal, amelyet négy esztendővel ezelőtt csináltak és amelynek módosítását az ördög sem kívánta, csak néhány fővárosi törzsfő, hónapokat és hónapokat töltöttünk el, s ugyanakkor a magyar gazdatársadalom nehéz problémáival egyáltalában nem foglalkoztunk. Ez feltétlenül súlyos hiba volt. . Ne vegye tőlem rossz néven a t. Ház, ha én az egységespárt vezérszónokának, Berki Gyula képviselő úrnak felszólalásával is foglalkozom. Foglalkoznom kell vele azért, mert Berki Gyula igen t. képviselőtársam nekünk még adósunk. Berki Gyula képviselőtársam egy kissé homályos és gyanúsító uyi* 20